Hogy fogadjam el, hogy fogamzásgátlót kell szedjek annak ellenére, hogy kisbabát szeretnék? Mennyire nehéz feldolgozni a kudarcot?

Tavaly márciusban és áprilisban nem jött meg, de nem voltam terhes. Korábban is volt már hormonzavarom, ennek tudtam be ezt a "szünetet" is. Jöttek a lezárások, a nőgyógyászom sem dolgozott. Utána nyáron elkezdődött egy nonstop pecsételő vérzés, kb 1-2 csepp tényleg, minden nap. Aztán egy augusztusi napon úgy éreztem, mintha bepisiltem volna, éreztem, hogy folyik valami a lábamon, lenéztem egy csöpögött belőlem a vér nadrágon, alsóneműn át. Akkor 1 óra alatt 3 maxibetét is kevés volt, de utána mintha mi sem történt volna. Felhívtam az orvosomat, hogy mi a gond, nyilván megijedtem, még azon a héten adott időpontot sos, közben ez a hirtelen vérzős dolog kétszer megismétlődött. Mindkétszer előjel nélkül véreztem 1-1,5 órát, majd ahogy kezdődött, olyan hirtelen el is múlt.

Utána kiderült, hogy PCOS-em van, mondta, hogy életmódváltás, sport, diéta (sosem voltam túlsúlyos amúgy, most sem vagyok az). Csináltam is mindent rendesen, szedem a Merckformint, iszom az Inofolic-ot és a ciszták el is tűntek, viszont még mindig összevissza jön meg.

Van, hogy egy hónapban kétszer, és közte is végig vérezgetek, máskor hetekig semmi. Van, hogy 2 napig annyira vérzek, hogy a házat nem merem elhagyni, utána abbamarad, de pár nap múlva újra kezdődik.

Sajnos hiába szedek vasat, elég súlyos vérszegénység alakult ki nálam és mondta a háziorvosom, hogy ezzel valamit kezdeni kell, mielőtt ájultan esek össze valahol. Meg nyilván az életminőségem sem a régi, hiszen pl. egy barátnős wellnesshétvégét nem merek így bevállalni, vagy egy rokonoknál alvást vidéken, mert ilyenkor olyan az ágyunk, fürdőszobánk, mint egy tömeggyilkosság helyszíne. Túlvagyok már egy Norculut kúrán is, ideig-óráig hozott javulást.

A nőgyógyászom az elején ellenezte a fogamzásgátló tabletta felírását, mert hogy az nem gyógymód a PCOS-re, viszont már ő is azt mondja, hogy a vérzésen segítene. Viszont mi késő ősszel szerettünk volna elkezdeni próbálkozni babatéren, így az csúszik... Kudarcot érzek, mert már régóta vágyom kisbabára, most tavasszal lett készen a családi házunk, rengeteg ötletünk volt a babaszobát illetően, már neveken is gondolkoztunk, beleéltük magunkat.

26 éves vagyok, semmiről sem késtem még le, ezt tudom. Sőt, még 10 év múlva is beleférne a baba, de nyilván ha az ember vár valamit, vágyik valamire, akkor nem sokat segít az, hogy később még lehet rá esélye.