Hogy dolgoztàtok fel/ beszèltètek meg a fèrjetekkel, ha mègsem annyit foglalkozik a gyerekkel, mint amennyit jò lenne?

Egyszerüen amikor hazaér, a kezébe nyomod a gyerek(ek)et, és már mégy is valamilyen saját programra.

A másik meg, hogy ha veled nem akar foglalkozni, akkor közlöd vele, hogy vagy változik, vagy beadod a válókereset - és ha erre sem reagál, akkor meg is teszed.

Nálunk működik a "kezébe nyomom és ott hagyom". Másfél éves, végre lehet vele játszani. Férjem párszor eljátszotta, hogy elmegyünk a jatszóra együtt, én rohanok a gyerek után, ő ül a padon. Közben az ebéd nem főzi meg magát.

Kétszer összevesztem vele ezen, kb elzavartam otthonról a gyerekkel.

Végül tök jól érezték magukat, már egyre többet foglalkozik vele

Még sehogy,mert veszekedni sincs energiám. De érik egy nagy beszélgetés,csak össze kell szednem a gondolataimat.

Én házi cseléd lettem anyaság mellé.. mert ő dolgozik.. és nem erről volt szó. A gyerek nála is sír kis idő után,nem fog rá hallgatni később,attól félek. Abban az egyben vagyok biztos,hogy imádja a fiát.

De addig,míg nem kell fürdetni,etetni,pelenkázni..

De én kezdek totál kimerülni és csak 1 éves,szerintem most jön majd a neheze.

Fú, sajnálom, nálunk is ez van. Alig várta, hogy megszülessen, mindig ő volt el legjobban a gyerekekkel társaságban, most meg...

Ő dolgozik, fáradt, egyszer nem pelenkázta vagy fürdette meg. Soha nem vigyázott rá, orvoshoz, mindenhova viszem magammal. Közben imádja, büszkélkedik vele, elszórakozik vele, de csak ha a közelben vagyok és móka kacagás van. Ha sírós a gyerek, akkor "anyaaaa, keres a gyereeek" még a zuhanyba is behozza utánam olyankor és leteszi a zuhany fülke elé.

Úgy vagyok vele, hátha csak addig van ez még kicsi, igyekszem túlélni a napokat, de nagyon fáradt vagyok már.

Főleg hogy most rákapott arra, hogy péntek vagy szombat éjjel, mikor ő másnap nem dolgozik szex maraton van. Aminek egyrészt örülök, tök jó, hogy visszataláltunk egymáshoz stb, de 3-4 fele hajnalban már nem őszinte a mosolyom.

Ha szólok, hogy most már aludjunk kicsit, mert mindjárt kel a gyerek, akkor jön az érzelmi zsarolós duma, hogy"te már nem is kívánsz". De kívánlak b@mmeg, de most jobban esne 3 óra alvás, mint egy hatodik menet... gondolom magamban. Aztán ő hajnalban bealszik és alszik délután kettőig, én meg 7kor kelek a gyerekhez és majd összeesek. Baromira haragszom és emészt ez a dolog, nem tudom meddig bírom ezt így, de nem akarom, hogy tönkre menjen a házasságunk.

Na mindegy, csak jól esett kipanaszkodni magam.