Ha szinte biztosan tudnátok, hogy nem fogjátok jól bírni az anyaságot, akkor szülnétek ?
Én fogok szülni, de titeket kérdezlek. Nem lebeszélni kell, mert nem tudtok. Ettől még érdekel az, hogy ti mit csinálnátok. Ti megtennétek? Volt aki hasonlóképp érzett és lett gyereke?
Én úgy érzem, hogy nem lennék jó anya. Más gyerekével nem tudok eljátszani, nem értek velük szót. Nem is tudom, hogyan lehet egy gyerekkel szót érteni.
A másik pedig az, hogy nagyon mimóza vagyok minden téren. Fáradékony, érzékeny lelkű. Nem tudom hogyan fogok bírni egy hisztit.
De vágyok az anyaságra így lesz kisbabám. A pici babákat amúgy imádom, de egy 2 -3 évessel már nem tudok mit kezdeni.
válasza: válasza:Én sem tudtam mit kezdeni a gyerekekkel, sőt más gyerekeivel a mai napig nem tudom mit kezdjek ha olyan a szituáció. Illetve nem is szerettem őket..
Megszületett a fiam, Ő teljesen más! A terhességem alatt nekem is megfordult a fejemben, hogy jó anya leszek-e. Sőt. A mai napig elgondolkozok rajta, pedig másfél éves a fiam!
Hidd el, a 2-3 éves kor már sokkal 'könnyebb' úgy gondolom, az eleje a húzós, legalábbis Én az újszülött / csecsemő kort nehezebben viseltem mind lelkileg mind fizikailag. :)
Hidd el, jó anya leszel, minden jönni fog ösztönből, csak tégy legjobb belátásod és az érzéseid szerint!!
Sok sikert :)
25hkm
De rólatok volt szó.
Én fogok, eldöntöttem. Nem is ez a kérdés.
Másokra vagyok kíváncsi. Esetleg olyanra aki szintén nem bírt a gyerekekkel, de lett neki. És ha lett, akkor hogyan boldogul?
válasza: válasza: válasza:Türelmetlen voltam mindig is. A gyerekeket se nagyon bírtam.
Eljött mégis az a pont, amikor vágytam rá. Lett is kettő.
Türelmetlen vagyok még mindig. Tanulom, törekszem és ha kell, bocsánatot is kérek tőlük, amikor nem sikerül. Nem azzal tanítom őket, hogy én már mindent tudok, hanem azzal, hogy látják __ahogyan__ tanulok. Én ebben ragadtam meg a lényeget.
A legtöbbször a tökéletes anya képének hajszolását látom másokban, mintha a bizonytalanságok, gyengeségek vagy hibák bevallása bűn lenne. Szerintem nem az. A gyerekeimet tanítom arra, amit tudok, és tanulok tőlük arról, ami nekem nem megy. Mert ők is tanítanak minket, hajaj, de mennyit!
Ők sem tökéletesek és nem is lesznek azok. Az élet sem az, egyikünké sem. De lehet őszinte, fejlődésre törekvő kapcsolatunk velük. Valahol errefelé van a lényeg. Szerintem.
válasza: válasza:"Én fogok, eldöntöttem. Nem is ez a kérdés.
Másokra vagyok kíváncsi. Esetleg olyanra aki szintén nem bírt a gyerekekkel, de lett neki. És ha lett, akkor hogyan boldogul?"
Oké, akkor hagy írjam le, hogy az én anyám milyen volt:
Ő is fáradékony, türelmetlen volt, aki nem viselte jól, hogyha nem volt meg a napi 9 óra alvás és nem tudott minimum egy órát keresztrejtvényezni és megnézni a híreket. Ő is érezte, hogy nem lenne jó anya, és nem is lett. Folyton kiabált, folyton csattogott, pattogott. Az egész élete egy nagy kiabálás volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!