Az idősek élete értelme az unoka? ( kifejtés lent)

Nos, egyik ismerősöm 70 feletti. Van két gyereke, de mindkettő távol él, így évente párszor találkoznak. Ő kimondottan aktív életet él. Jár tornázni, önkéntes a könyvtárban és a játékkölcsönzőben, festő tanfolyamra jár, illetve jógára. Tavasszal, nyáron utazik, egész évben színházba, múzeumokba jár egyedül. Van 3 unokája, velük mostanában Skype-on tartja a kapcsolatot. Szereti őket, de nem körülöttük forog az élete. Simán nemet mond a bebiszittelesre ha épp más dolga van vagy csak nincs kedve hozzá.

A másik a szomszedasszony, 93 éves, őt minden reggel látom futni vagy biciklizni. Gyereke nincs, a férje nagyon régen meghalt. Kerteszkedik, van egy kis üvegháza, ahol kaktuszok nevel. Képeslapokat készít, puzzle-t rak ossze, rejtvényt fejt.

Nem a gyerek az élet értelem. Akinek az, annak nagyon nagy gondjai lesznek, ha kirepul a gyerek

Sok embernek nem lehet (sajnos) gyermeke. Most akkor akassza fel magát mind?

Nem a gyermek ad értelmet az életnek - általánosságban véve. Annak ad, aki számára a gyermekvállalás = élet értelme. Alapjáraton mindenki máshogy látja, mindenki számára más a fontossági és értéki sorrend az életben. Nincs két egyforma ember.

4

Egyik cimborám mondta mindig, hogy akinek az élet értelme a gyerek annak elég nyomorult élete lehet. Ez azért elég nagy igazság.

Hogy mi a te életed értelme, azt csak te tudod magadnak meghatározni, eldönteni. Pl. van, akinek az, hogy élvezze, mert csak egyszer élünk, másnak az, hogy hasznos legyen, "nyomot hagyjon", termeljen, alkosson valamit, ami túléli, a harmadiknak az, hogy gondoskodhasson, jó kapcsolatai legyenek, akik emlékeznek rá, a negyediknek, hogy híres legyen, egy ötödiknek, hogy a mennyországba kerüljön halála után vagy újjászülessen, a hatodiknak, hogy felfedezzen, megismerjen, megtanuljon/tapasztaljon mindent, ami csak belefér. És persze ezek kombinációja meg biztos még más is lehet. A gyerek ebből leginkább a gondoskodási vágyat és a másokban való továbbélés reményét töltheti be, és valamennyire alkotás meg felfedezés is. Hogy ez öregkorodig kitart majd vagy akkor azt mondod, hogy a "hálátlan kölyke, mert kiköltözni külföldre" :) hát az kétesélyes. De mondjuk egy nagyon más beállítottságú, pl. vallásosnak vagy menő-manó felfedezőnek a gyerek lehet nagy ajándék és lehet ő jó szülő (vagy se), mégsem lesz az élet értelme, hanem eleve talán úgy néz rá, hogy ez is csak egy intenzívebb szakasz az életében, ami utána meg szükségszerűen lazább lesz. Ha érthető.

Sajnos csak egy utat tudunk járni és ez nem olyasmi, amit ki lehet próbálni. Ha az egyiket választod, a másikat elveszíted - azt hiszem, ez a modern ember legnagyobb félelme, hogy lemarad valami jobbról. De ez meg olyan mérgező. Szóval akárhogy döntesz majd egyszer (talán adj magadnak valami határidőt, mondjuk képzeld el magad 40-50 évesen hol szeretnél tartani), utána mindenesetre már nem érdemes hátra tekintgetni.

Anyám pl szeret fürdőkbe járni, utazgatni (országon belül), kiállításokra/rendezvényekre menni..

Otthon sorozatokat néz, megfőz magának, macskázik, rendben tartja a kis kertjét, zenét hallgat, olvas, nyáron napozik stb stb

Az én szüleim életének határozottan nem az én gyerekem az értelme...

Nagyon jó viszonyban vagyunk, a férjemet is imádják, de sosem rajongtak az unokáért. Sosem mondták ezt az arcukba, de mindig is éreztük, hogy pl nem voltak "elájulva" amikor közöltük hogy jön, sem akkor, amikor megszületett. Sosem kapkodtak utána, amikor telefonálunk megkérdezik hogy van és ennyi. Nem sokat vigyáztak még rá, pedig már 3 éves.

A szüleink 60-70 körüliek, szeretnek minket, sokat segítenek is, de nem kifejezetten vagyunk se mi, se a gyerekeink az életük értelmei. Van hobbijuk, haverjaik, kiskertjük, kutyájuk, hivatalos ügyeik, elszórakoztatják magunkat nélkülünk is.

Viszont ott van a 90 éves Dédi. Akinek már tényleg csak mi vagyunk. Számolja a heteket a nyári szünetig, amikor ottalszanak a gyerekek. Fiatalabb korában ő is más volt, de ahogy öregszik, és ugyanez volt az anyukájával is gyerekkoromban, egyre szűkült a világ, és egyre inkább mi voltunk a közepén. Szerintem ez így természetes.