Két (vagy több) kisgyerekkel,segítség nélkül a logisztikai része?

Szia!

3 gyerekem van. Én rángattam magammal a kicsit. Nem tudtam mit csinálni. Ráadásul még jogsim sincs (illetve most van folyamatban, mert meguntam ezt az állapotot).

Mikor epegörccsel bevittek az ügyeletre, akkor is a babakocsis gyerekkel együtt, mert nem volt kire bízni.

Ez van. Már nem úgy van mint régen, hogy szomszéd stb

Mindenki magának való, a szomszédaimat nem is ismerem, akit meg igen, olyan idős, hogy csak járókerettel tud járni... Más meg nem vállalja. Nem lehet senkire rákényszeríteni, hogy vigyázzon a gyerekemre, ezt nem értik meg sokan.

Bébiszitter meg piszok drága, nekem erre pénzem soha nem volt. Most már a legkisebb bölcsis, igyekszem a bölcsis időben intézni amit kell,némileg könnyebb.

Pokoli nehéz, hatalmas erőt és kitartást kívánok hozzá!

Nekem még csak 1 gyerekem van, de segítségem 0. Egyelőre úgy oldom meg, hogy viszem mindenhová a gyereket. Legutóbb pl.fogorvoshoz kellett mennem, és aznap nem tudott szabit kivenni a férjem.

Már nem nagyon babakocsizunk, de ebben a helyzetben muszáj volt beleültetnem a 2,5 évesemet, mert különben ott rohangált volna. Kb. 40 percig tartott a kezelés, addig ott volt bent ő is. Ilyen esetekre tartogatom a kütyüt, máskor nem kapja meg. De most odaadtam a kezébe a telefonom, beraktam rajta mesét. Egyszer volt csak nyűglődés, akkor az asszisztens odament hozzá megnyugtatni, hogy "anya mindjárt kész". Én ugye megszólalni sem tudtam közben, mivel matattak épp a számban. :D

Egyszer amúgy a védőnőt kérdeztem, amikor feljött a téma, hogy tervezünk-e még babát, hogy akiknél nincs segítség, azok hogy oldják meg a vizsgálatokat. Azt mondta, van aki beviszi mind az 5 gyerekét, ha annyi van, akit nem tud épp hova tenni. :) Ez engem meg is nyugtatott.

Igazából ezek szerint csak az ottalvós részéhez kell vmi segítség pl.ha befektetnek a kórházba, szülés, stb.

A férjem home office-t kér, amikor mindket gyerek itthon van és valamelyiket vinni kell valahova. Szülni egyedül mentem, fontolgattuk a riasztható szittert, de végül így döntöttem, mert tartottam attól, hogy bestresszelek azon, hogy a gyerek "idegennel" van ki tudja meddig, és ettől leállnak a fájások. De ez gyerekfüggő is, a mienk pl tök nehezen altatható volt akkor 2 és fél évesen.

Mi direkt központi lakohelyet választottunk, hogy minden a közelben legyen. Pont mert nulla segítség van.

Egy 2,5 évesünk és egy 3 hónapos gyerekünk van, mindketten itthon.

Nagyon nagyon nehéznek érzem jelenleg. Egy gyerekkel is nehéz volt pl. amikor nekem laborba kellett mennem reggel, a lányom viszonylag sokáig alszik, a férjem meg az utolsó pillanatban közli, hogy nem tud reggel mégsem itthon maradni a munkája miatt. Persze megértem, de közben baromi dühítő is, mert ezekben a helyzetekben magamra hagyva érzem magam, kb. oldjam meg, ahogy akarom, szervezzem àt én a dolgainkat, stb. Pedig jó a házasságunk, de akkor is becsúsznak ilyen szituk, érzések.

Van egy pótnagyink, de neki is van élete és több "gyereke" is, nem lehet bármikor leakasztani azért a szögről, viszont tény, hogy hatalmas könnyebbség az, hogy őt megtaláltuk. Nem kell mindig a férjem szabijait pazarolni, ha lenne egy 1-2 órás dolgom egyedül napközben, vagy éppen egy gyerekkel, óriási szabadság érzet, mégha pénzbe is kerül. Már a várandósgondozás alatt is nagyon sokat segített, szülni éjszaka mentünk, ő jött át, amíg a szüleim felértek vidékről (3-4 órát vigyázott az alvó lányunkra). És utána is, ha csak aludtam volna egyet, vagy mostmár ha a nagyobbal programoznék valamit kettesben (1-2 órára), vagy a kicsit oltásra kell vinni és nincs kedvem mindkettőt cipelni, stb., akkor beugrik. Nem mindig tud, de szerintem akinek van helyben segítsége az nem is tudja felmérni mennyire brutálisan nehéz ketten megoldani mindent a férjünkkel. Én is azóta látom igazán mennyire nehéz volt/lenne, amióta van a pótnagyink. Ha nem tud senki segíteni, akkor megyek két gyerekkel, vagy átszervezünk...