Tényleg rossz anya vagyok?

Nézd, egyik részről: a gyereknek emiatt nem lesz maradandó traumája. Ahogy előttem is írták: szinte alig van olyan felnőtt, akit nem ütöttek meg a szülei. Engem is megütöttek, ennél többször is, mégis viszonylag jó a kapcsolatom velük, még úgy is, hogy pontosan tudom, hogy egyetlen pofont vagy fenékre csapást sem érdemeltem meg.

Nevelési célból adott pofon nem létezik, és hacsak nem önvédelemből történt (esetleg más, nála is gyengébb emberek vagy állatok védelme miatt), akkor az ütés (fizikai bántalmazás) nem jogos. Egy másik felnőtt esetében se, a saját gyerekednél meg még annyira sem.

Nyilván minden szülő hibázik, és a gyereket megütni (a fent említett kevés kivételtől eltekintve) hatalmas szülői hiba. Az is kérdés persze, hogy hogy kezelted. Ha bocsánatot kértél, és megbeszélted a gyerekkel, hogy hibáztál, majd pedig mindent megtettél azért, hogy többé ez ne fordulhasson elő, az még rendben van (bár ha a későbbiekben is előfordul, akkor természetesen fel kell keresni egy szakembert, hiszen ezeket a súlyos dühkezelési problémákat lehet, hogy nm tudod megoldani egyedül, és ezzel semmi baj nincs).

Többen szerintem azért gondolják kamunak a sztorit, mert Magyarországon még sajnos nem látom úgy, hogy ott tartanánk, hogy ennyire elítélendő lenne az, hogy a gyerek kap egy-két fenékre csapást. Persze még nincs ilyen korú gyerekem, nem tudhatom, de én is a fiatal felnőttek közé tartozok, és azt tapasztalom, hogy a korosztályomban szinte senki nincs, aki ne kapott volna. De azért örömteli a hír, hogy kezd megszűnni az a mítosz, hogy a gyereket ütni az bármilyen szinten is oké lenne.

Kedves kerdezo 8-as vagyok.Nem azt irtam,hogy rendszeresen veres a gyereked.De nyugi minket sem remdszeresen vertek szameszet ahogy itt egyesek leirjak.Minket is csak amikor “rosszat” tettunk akkor kaptunk a fenekunkre vagy kezunkre esetleg egyszer arcra pofon.Csak volt hogy kollektivan kaptunk es a draga szulo dontotte el mi az a bun ami miatt mar jar a fizikai eroszak. Hidd el,hogy a fenekre csapkodas ugyanugy trauma mint az okollel veres.Azt nyilvan nem fogod megtenni,mert mesz a borobe es nyoma van.A feneket csapkodhatod ,mert senki nem fogja latni a nyomokat. Es az a problema ,hogy mig egyik szulo azert csapkod mert csunyan beszeltel a masik azert,mert hangosan jatszottal a harmaadik meg akkor ha ki akartal rohanni a kocsi ele.Nem tudom nekem egyik sem olyan bun ami mitt meg kellene utni egy par eves gyereket.

Hogy lehet igy nevelni? Alig par eves szerencsetlen gyerek,nem ismeri a vilagot,neked kellene tanitani,elmondani mit hogyan kell csinalni,beszelni vele nem pedig eroszakkal beleverni . Ugy latom mai napig elfogadott sokaknal a testi fenyites es bizony egy fenek pacsi pont ugyanolyan fajdalmas .

Nekem az osszes veresbol tudod melyik fajt a legjobban? Azaz egy amit anyamtol kaptam meg se ereztem egy pofon volt,nagyon gyenge alig ert hozzam.De az arcan a duh es a tehetetlenseg amiert nem fogtam fel a tananyagot ..fajt a feje nagyon en ertetlenkedtem.Lendult a karja gyengeden mar utkozben rajott szerintem ,hogy butasag igy fegyelmezni.Azelott csak apamtol kaptam verest,fenekre,kezre barmiert amit o buntetendonek gondolt.Emlekszem leszaladtam a konyhaba es egy kest tartottam a torlomhoz zokogva.Elni nem akartam tovabb akkorat csalodtam . Es en is lehettem vagy 7-8 eves..hidd el minden utes fajdalmas hiaba alig ersz hozza…

Kerj bocsanatot a gyerekdtol amirrt keptelen voltal uralkodni magadon..

Jaj már tököm tele van ezzel a liberális neveléssel amivel tele van az internet.

Aztán meg a kölykök nem győzik kikészíteni a szüleiket.

Tapasztalatból beszélek nyilván.

Nekem a lányaim korcsosultak el, mert nem mertem akkor rájuk csapni, amikor igenis indokolt lett volna, mert féltem attól, hogy mit gondolnak mások és rám hívják a gyámhatóságot meg mittudomén.

Ennek az lett a következménye, hogy most már hiába próbálom fogni őket, semmi nem használ, kiröhögnek, szemétkednek velem szándékosan, mert úgysem merem megütni. A büntetéseket vidáman letöltik, elfoglalják magukat valami mással.

Úgyhogy ha újra kezdhetném, nem érdekelne senki véleménye. Így meg szívok velük kétszeresen is.

Azt kell megérteni: mivel nem egyformák a gyerekek, nem szabad egy nevelési sémát rájuk húzni, ahogy ezt sugallni akarják. Mindenkinek más válik be, a gyerek személyiségétől függően! Lehet valaki megbékél a hisztiből úgy, hogy még ölelés, van akinél olaj a tűzre (mint pl nálunk), karmolt, ütött, vágott.. Mert ez kényelmes volt, pedig senkitől nem ezt látta otthon. A csitítgatás még nagyobb agressziót szült. Az otthagyás is. És a mai napig ilyenek.

Szóval egy percre se szégyelld magad, biztos megvolt az oka annak, hogy rácsaptál. Nem kell agyba-főbe mindenért verni a gyereket nyilvánvalóan, de egy jól időzített fenékrecsapás adott esetben, mikor már semmi nem segít, igenis hatásos tud lenni.

Most 32 éves vagyok, gyerekként a nárcisztikus nagymamám nevelt fel, mert a szüleim sehol nem voltak. Persze a hangulatingadozásaitól és a sokszor csak általa bűnnek ítélt dolgok miatt én nem csak pofonokat kaptam. Fakanállal meg seprűnyéllel vert meg, emlékszem, egyszer el is törte rajtam az egyik fakanalat. Gondolhatod, mennyire fájt. Persze ő azt mondta, hogy örüljek, hogy nem nadrágszíjjal kapok. Meg hogy megérdemlem. Pedig nem voltam rosszabb, mint a korombeli gyerekek, sőt próbáltam mindig jó lenni, hátha anya visszajön... Csak nemrég tudtam meg, hogy ez kimeríti a bántalmazás fogalmát, akkoriban viszont én azt hittem, hogy nem nagy ügy, minden gyereket így "nevelnek".... Csak mert ezt hitette el velem.

Körülbelül 20 éves koromban vert meg utoljára, amikor munka után fáradtan hazamentem és pihenni szerettem volna a saját albérletemben, ahová ő önkényesen beköltözött. A szokásos módon éppen cirkuszolt, hogy nem csinálok semmit, meg hogy őt kellene kiszolgálnom, mert ő felnevelt engem. Elkezdett rángatni, megütött én pedig visszaütöttem. Azóta nem vert meg, viszont a durva sértegetései megmaradtak. Pár éve a kapcsolatot is végleg megszakítottam vele, egyszerűen elegem lett, pedig előtte szolgamód jártam hozzá ellátni őt és a környezetét. Pszichológusnál is jártam, ahol megtudtam, hogy nem igazán volt rendben ez az egész és okkal gyűlölöm.

Szerintem kérdező a történetemből láthatod, hogy a te tetteiddel még nem tettél kárt a kicsiben, viszont javaslom, hogy ne folytasd. Vannak más eszközök is a gyerek fegyelmezésére (és igen, kell is fegyelmezni, ki kell alakítani a határokat). Érdemes ehhez elmenni egy pszichológushoz, aki meg tudja tanítani neked, hogy hogyan csináld jól. Illetve az északi népektől is érdemes átvenni egy-egy praktikát (dán, finn, svéd). :)