Akik terveztetek harmadik gyereket, végül lett is? Jó döntés volt?

Csoda. A középső gyerek volt bent velem a szülésnél, a lányom 19 volt.

Lassan 3 éves, fárasztó ő a legakarotosabb, elevenebb és minden is,de tényleg egy csoda, és boldogság.

Először akartunk. Nekem 4 tesóm van, férjemnek 3.

Aztán nem lett. Én nem is bánom. A 2 gyerek programjait is nehéz összelogisztikázni. A figyelmem így "csak" két fele oszlik, sokszor ez is megterhelő. Anyagilag így biztos stabilak vagyunk.

Meg nekem eleg volt ez a 2 szülés, így is elég kárt szenvedtem. Nekem nem hiányzott egy újabb "felépülés", éjszakázás, kakispelenkázás, folyamat savanyútej szag a bukásoktól.

1 fiunk van és 1 lányunk, nekünk így lett ez tökéletes.

Eddig nem

Most döntöttük el, hogy jöhet.

Nagyon vaciláltunk az anyagiak ( nagyon elmentek az árak, az átlag feletti fizetésünk átlag alattinak számított màr, mert a fizuemelések elmaradtak)

Kicsi különbség van, és megterhelő volt.

De közben lett jobb állás, gyerekek dac korszak ellenére is jobban elvannak.

Most 2 hónapos a 3.gyermekunk.

A terhesség gondtalan volt, 39+6 napra született. A nagyok 8 éves , és lassan 6 éves lányok. A kicsi fiú :)

A szülés gyors volt 7 kor mentünk kórházba, 8:23 kor született. Előtte való nap még a töltött káposztát csináltam. A nagyokat minden nap en vittem hoztam oviba iskolába. 37 hetesen még megjártam kocsival a Pest Debrecen utat.

Ahogy hazajöttem a kórházból ( 2 nap ) minden ment tovább. Ez szent este volt, este ajándékozás, még gyorsan főztem egy halászlevet stb. Mintha nem is szültem volna.

Nagyon jó újra babázni, sokkal könnyebben megy mint az első kettőnél. Pedig nem volt egyszerű eset az elején a pici. Csak olben volt el. De mostmár le tudom tenni játszószőnyegre ott is el van sokáig, nézeget “beszélget” sokat mosolyog.

Jó döntés volt, és élvezem hogy van egy kisfiam is :)

Igen, jó döntés volt. A kisfiamnak annyira érdekes személyisége van a többiekhez képest, hogy azt mondom, kár lett volna kihagyni. :)

Az első időszakról, terhességről nem igazán tudok mit mondani, mert 4 és fél év van az első meg a harmadik között, szóval nem volt különleges élmény, kis orgonasípok :D

Én mindenképpen szerettem volna, az első két lányom előző házasságomból van, aztán megtaláltam életem szerelmét, akinek nem volt még gyereke, nem is volt kérdés.

Egyáltalán nem bántam meg, imádom, annak ellenére, hogy nem alszik és gyakorlatilag totál egyedül vagyok vele minden segítség nélkül. Ő kisfiú lett, most 8 hónapos :)

A lányaim is imádják, egész nap vele foglalkoznak.

Nekem még így is megérte, hogy nagyon nehéz ebben a formában.

De több gyerekem nem lesz már, az biztos.

3-at terveztünk volna, miután sikerült rábeszélnem a férjem (ő max kettőt akart eredetileg), de aztán az első gyerekünk után lett egy betegségem, így nem terveztünk gyereket, de mégis terhes lettem. 12 hetesen derült ki, hogy ikrekkel :) így van most három gyerekünk.

A terhesség, szülés, meg az első időszak főleg a betegségem miatt volt nehéz, de egyébként szerintem álomgyerekek. Nagyon örülünk, hogy vannak nekünk (most 3 évesek az ikrek). Én nagyon sajnáltam volna, ha a nagyfiam (most 6 éves) egyke marad, így viszont olyan jó látni őket, ahogy hárman eljátszanak. Persze veszekedések is vannak köztük, de ezzel együtt szerintem a legjobb dolog a gyereknek, ha testvére van (én is nagycsaládból származom).