Aki kisgyerekkel, 2-3 évessel lett egyedülálló anyuka, hogyan zajlott az átmeneti időszak?

Akkor legelőször magadon kezdj el dolgozni. Az, hogy egyedül vagy, társ nélkül az egy dolog. A magány az elmeállapot. Ezen csak te segíthetsz. Társsal is lehet magányos az ember. Először magad szedd rendbe érzelmileg, aztán ha lezártad magadban a válást, akkor érdemes keresgélni. Előbb nem, mert ha nem tiszta lappal kezdesz, akkor valami pótlásra, kiegészítésre kell majd az új kapcsolat, abból pedig nem sül ki semmi jó.

Az önállóság jön, mert muszáj. Előbb utóbb mindent kirázol a kisujjadbol. Ekkora gyerek ezt nem igazán fogja megérteni. Apa máshol lakik. Majd jön. Nem kell ragozni.

Az apa szerepe addig tart, amíg ő akarja. Sajnos a legtöbb elvált apa szépen lassan lekopik, ezt nem lehet szebben írni.

Nekem jó 2 év volt, mire kész voltam újra ismerkedni. Addig család és barátok voltak az életünk szereplői.

Ja és k szar volt az első pár hónap. Eleve váratlanul ért hogy az első férjem egyik napról a másikra lelépett. A gyerekkel nem kellett megbeszélni, 1 éves volt, nem értett semmit szegény. Aztán 4-8 éves időszakban volt sok kérdése.

Bő 10 évvel később mentem újra férjhez. Ma már hálás vagyok az exemnek, amiért akkor elment. Így megismerhettem a férjemet, és én is sokat fejlődtem. Amíg ezen keresztül mész, az fájó és nehéz, de utólag rá fogsz jönni, hogy hasznodra volt.

1-es vagyok. 3,5 és 2 évesek a gyerekek. A pici még meg sem született, amikor szétmentünk. Mióta mindenki túl van az ezzel kapcsolatos kálváriáján, azóta nagyon jó a kapcsolat. Egy héten 2x ott alszanak, minden második munkanapon munka után apa, és hétvégén egy egész nap. Nálunk jól működik. Rugalmasak a gyerekek. A volt férjem sok mindenben segít. Van kapcsolata, emellett is megoldható minden. Nekem laza kapcsolatom van, egyelőre nem tervezek komolyat.

A gyereked apja, az apja maradt, nem a gyerektől vált el, hanem ti egymástól. Ha benne van, akkor legyen olyan szoros a kapcsolatuk, amilyen csak lehet, legyen rendszer, de ha akarja, akkor vigye sokszor. Egyrészt neked is lesz szabadidőd, másrészt a gyereknek így nem csak te leszel. Ha veled ne adj isten történik valami, lesz más is, akire számíthat. Én így vagyok nyugodt. A gyerekeim otthon vannak itthon, az apjuknal, mindkét részről a nagyszülőknél. Vegyen részt, amennyire tud és akar. Hozzánk ünnepeken is itt ebédel az apjuk. Tényleg jóban vagyunk, ami a gyerekeket illeti mindent meg tudunk beszélni. Szerintem ez lenne a normális, és én így érzem jól magam, hogy így van.