Miért nem 'elfogadott' a szülők/nagyszülők keresztnevén szólítás?

8

A főnökömet “Főnök”-nek hívom 😅😅😅😅

Mindenki így hívja.. valahogy rajtaragadt.. ( ő a tulajdonos.. 30 èves a cèg)

Nekem fura lenne ha a gyerekem nem anyának hívna,ismerek olyan felnőt férit már aki a szüleit a keresztnevüken hívja nekem ez olyan mintha nem tisztelné őket.

A fiam pl a mamáknál hozzá teszi a keresznevüket Tündi mamma

Bennsőségesebb. Az anyánk az anyánk, az apánk az apánk, szóban legalábbis nem tagadjuk meg őket, de belül közben amúgy lehet, hogy nem kedveljük, de szóval szerintem jó szokás az anyuzás-apuzás. Anyu-apu megszólítások amúgy nekem jobban tetszenek sokkal, mint az anya-apa; mert az anya,apa, az beosztás, név, titulus, ,,rang", mint pl őrmester. Az anyu-apu, az pedig egy név. pl egy őrmesternek is nem az a neve, hogy Őrmester; hanem, hogy pl ,,Kovács Béla". Tehát pl van egy Kis József, aki apuka; tehát Apu pl a neve a gyereke által való megszólítása, és apa pedig a beosztása, titulusa, pozíciója, szerepe a családban.

||| Meg szal személyesebb, nem csak megszokásos, ha nem a keresztnéven hívod a szülődet. -Visszatérve az eredeti kérdésre.

Meg így pl ha mondod, hogy Sára, lehet, hogy pl a tesód is Sára, meg a nagyanyád is, akkor legyen már egyértelmű, hogy mama/nagyi(ka), nagymama/ Sára mama. -még ez is nagyon jó.

hát, nemegészen tiszteletmutatás. :) Én például utálom anyámat, nem tudom tisztelni, ő se tisztel másokat, nagyon idegesítő egy asszony; csak , ha valakinek utalni szoktam rá, akkor úgy mondom, hogy anya, anyám, vagy anyum; hogy értse, kiről van szó, tehát praktikum szempontjából; hogy ne kelljen elkezdeni magyarázni, hogy ki az, meg hogy akkor miért nem anyámnak szólítom, stb.

Minden egyes adandó alkalommal igyekszik letörni az önbizalmamat; ha valamiben sikerélményem van, megpróbál valahogy ,,oldalról", "oldalvágányról, ami totál nem oda kapcsolódik, de megpróbálja, hátha bánthat vele; tehát odaszúrni valamit; nehogy véletlenül túl sokáig örüljek

Bármi baja van, mindig rajtam tölti le

Mindig keres valami pontot, amiben tud kritizálni. Nem szeretem őt anyámnak nevezni sem; ez praktikum, hogy egyértelmű legyen kihez szólok, vagy kire utalok.