Valaki körül tudja írni, el tudja magyarázni azt az eufóriát, amit akkor érez a legtöbb anya, amikor megszületik a babája?

Aranyóra után, amikor még a szülőágyon egyedül maradtam pár percre.

Volt ablak a szobában, de amíg ment a szülés, addig valami függöny félét behúztak. Szóval amikor a szülésznő elment a gyetekkel, és mondta hogy 10 perc és vissza jön értem, akkor kihúzta ezt a függönyt. December volt, és a reggeli ocsmány idő után, amiben érkeztünk, tűzött be a nap.

Én hirtelen azt éreztem, hogy megcsináltam, túl vagyok rajta, jól vagyunk mindketten, vége van, ez minden elképzelhető világ lehető legtökéletesebb pillanata. Ott feküdtem egyedül, és azt éreztem, hogy az se baj, ha most azonnal meghalok, mert már minden lehetséges boldogságot megéltem, beteljesedett az élet.

Szóval nekem megjött ez az eufória.

Érzelmileg egy hatalmas megkönnyebbülés, hogy végre itt van, anyuka lehetek, van kisbabám. Nagyon örültem neki, mivel évekig vártunk rá.

A szülés (sürgősségi császár) felért egy kínzással, de utána arról is megfeledkeztem a nagy öröm közepette, hogy nem emelhetem a fejem - többször rám is szóltak.