Mi a jövője egy elkényeztetett kölyöknek?

Aki már ráadásul nagykorú lett. Harmadikként -késői- született fiúgyerek, akivel a szülei látszólag nem nagyon tudtak mit kezdeni. Elkényeztették, ráhagytak mindent. Aztán a fejükre nőtt. Keresztbe szalmaszálat nem tett / nem tesz, fizikailag még tán arra sem lenne képes. Tanulni, dolgozni nem akar(t), otthon ül a fotelben és "unatkozik". Hajlandóságot sem mutat semmire. Társasága sem nagyon van, a depressziós állapota miatt mindenre talál kifogást, megmagyaráz mindent, hogy mit miért nem tesz.

Lényegében sógorom a semmirekellő kölyök, így minden nap szembesülök vele, de nekem energiám arra nincs, hogy javítsak rajta, meg nem is az én dolgom igazán. Nem akarok kéretlen tanácsokat sem adni, nem drukkolok annak, hogy a beteges nyugdíjas apóssal vagy a takarítónőként dolgozó öregedő anyóssal történjen valami baj, de szívesen látnám és előrevetíteném a jövőjét a kölyöknek.