Mi a válaszkész nevelés és az elkényeztetés, elkapatás között lévő határ?

A válaszkész az olyan, hogy válaszolsz az igényeire. Nyilván egy újszülött ha sír, akkor megpróbálod azonnal kiteríteni, hogy miért, és azonnal segítesz neki. Viszont ha öt éves korában a játszótéren azt mondja, hogy ő éhes, akkor ha nem két órányira laktok a játszótértől, akkor azt válaszolod neki, hogy jó, akkor most hazamegyünk, és eszünk otthon. (Kivéve persze, ha eleve kajával készültél, mert te sem akarsz hazamenni.) Ha meg azt mondja, hogy ő márpedig a Mekibe akar menni, de te ezt ellenzed, akkor elmagyarázod neki, hogy miért nem. Szóval nem leszarod, hanem válaszolsz neki valamilyen általa érthető formában. (Természetesen köthetsz vele kompromisszumot, pl. elmondod neki, hogy már kész az ebéd, úgyhogy otthon esztek, de ha nagyon szeretné, akkor holnap ehettek a Mekiben. De te szabod meg a határokat, nem rögtön az van, amit ő akar. És ha mondjuk te is szívesen ebédelnél a Mekiben, és otthon sem vár rátok a kész ebéd, meg semmi nem szól ellene, akkor az nem elkényesztetés, ha ilyenkor tényleg a Mekiben kajáltok.)

Az elkényeztetés meg az, amikor minden kívánságát teljesíted, pl. elviszed a Mekibe, pedig reggel direkt főztél ebédet, hogy olyan sokáig maradhassatok a játszón, amíg éhes nem lesz.