Három gyereket terveztél, mégis a 2. után nem vállaltál már többet. Miért?

Mintha magamat olvastam az irigykedès nèlkül a 2.-nál

A 2. 2020 februàrbans tületett.

Berobbant a minden, munkahelyváltádok, èn nem tudok oda visszamenni, ahol voltam.

Ilyenkorra azt gondoltuk, hogy az ingatlanlufii kipukkad, bár tehermentes a házunk, de a külső szigetelés és a tetőcsere jelenleg tőbbe kerülne, mint amennyibe a hàz belső teljes felújîtással volt 2017-ben.

Akkor csaj a tetőre 3-4 milliót mondott a szakember..

Erre most 10-et.

Igaz a ház ára is a jelenlegi àllapotában több mint dupláját éri,( vagyis jelenleg annyiért futnak)

De mi lakni akarunk nem eladni

Szóval még egy picit dilemmázunk, emiatt nem dolgozom mèg.

Szerintem beleférne a 3., férjemm

inkább tart tőle,

Nagyon szerettünk volna minimum hármat, de inkább négyet, és ezt még az első születése után is tartottuk. Amikor viszont megszületett a második, annyira nehéz lett a kettővel, hogy úgy döntöttünk, elhalasztjuk ezt a témát addig, amíg mindkettő iskolás nem lesz.

Most kiskamaszok, már szívesen babáznék újra de nem fogok. A lakás miatt. Most tudtunk olyat venni, ahol van külön szobájuk, még egy gyerek viszont nem fér be. Elengedtük, ez van.

Rájöttem, hogy a 3 nekem sok lenne. 2,5 év van a lányaim között, a második terhességet sem tudtam már úgy élvezni, mint az elsőt (érthető okokból), és a babázás is sokkal nehezebb volt egy dackorszakos totyogós mellett. Ennél meg csak kisebb korkülönbséggel akarnám bevállalni a harmadikat, hogy korban még relatíve közel legyen egymással a legnagyobb és legkisebb, hogy még kábé egy korosztály lehessenek és a közös programokat mindannyian tudják élvezni, ne az legyen, hogy az egyikkel megyünk vidámparkba, a másik meg csak sír mert nem tud semmit se csinálni ott. Nekem viszont már nagyon kell a pihenés, az évek óta tartó folyamatos terhesség-szoptatás-terhesség (átfedve szoptatással)-szoptatás állapot nagyon megterhelt fizikailag és lelkileg is, szeretnék már kicsit szabadulni ebből a mókuskerékből.

Plusz anyagilag sem mindegy, hogy 2 gyereknek kell külön szoba, 2 gyerekre elég nagy autó van, 2 gyereknek fizeted a nyaralást, 2 gyereket küldesz egyetemre és 2 gyereknek alapozod meg a jövőjét, vagy 3-nak.

Nem vállaltunk, örülök,hogy nem tettük.

Nekem a 2.terhesség maga volt a pokol. Akkor úgy éreztem, hiába szerettünk volna harmadikat, az én testem nem bírná ki ezt mégegyszer. A folyamatos éjszakázásokról nem is beszélve. Fogzás, szoptatás... nem hiányzik.

Emellett a figyelem. 2 fele oszlik, sokszor így sincs annyi időm rájuk, mint szeretném/szeretnék. Hatha lenne harmadik.

Két kezem van. Egyikkel ezt a gyereket fogom, masikkal azt. Elképzelni nem tudom, hogy sétálnék 3 gyerekkel egyedül.

Emellett a pénz is elég nagy érv. Amilyen drágulás van, "öröm lesz" a kettőt is felnevelni.

Ja és utolsó sorban, a környezetünkben lett pár 3 vagy több gyereket család. Anyuka zombi, kikészül, nincs énidő... nekem sok segítségem nincs. Nem akarok én is így végezni. Meg már maga az ekkora család látvanya sem késztet erre.

Pedig mind a ketten nagy családot akartunk, 3 gyerekkel boldogsággal..