Miért hiszik az emberek, hogy bármi közük van a másik testéhez? 4 hónapja szültem és a sokadik kérdés a hasam miatt már kiakaszt.

Sajnos alapból hasra hízom, a terhesség alatt felszedett plusz szinte mind oda ment. Baromi hülyén nézek ki, én is utálom, zavar. Diétázom, most tervezek visszaállni az edzésre. A lényeg, hogy a sokadik kedveskedő, hülye kérdést kapom, hogy na úton a második gyerek? Közlöm, hogy nem. De nem elég nekik, firtatják, hogy de hát akkora nagy a pocim (!), tényleg nem? Erre kezdek kijönni a sodromból és elmondom, hogy a hasamra ment a túlsúly. Akkor sem kapnak észbe, tovább mondják, hogy húha, tényleg jó nagy maradt a hasam akkor. Ilyenkor már kínomban röhögök magamban és elmondom nekik, hogy az ilyen megjegyzéseket nem teszünk senkinek. Akkor bocsánatot kérnek, hogy nem akartak megsérteni vagyis még mindig nem értik a lényeget: tudom én is, hogy marha nagy a hasam, nem megsértődtem, hanem dühít, hogy ezzel átlépik a testhatáraimat. Hogy nem érzi ezt valaki? Egyik rokonom is úgy nézett ki a múltkor mint aki terhes, de magamban megállapítottam, hogy vagy az, vagy csak jóllakott, de eszemben sem volt ezt szóvá tenni. Miért nem értetődik ez magától mindenkinek?