Miért lenne nehezebb háztartásbeli anyának lenni, mint dolgozni ezek mellett?

Szerintem nem nehezebb, hanem máshogy nehéz.

Ha csak dolgozol, akkor mondjuk egy 8-tól 4-ig tartó munka után hazamész, főzöl valamit, csinálsz egy lighty takarítást, aztán azt csinálsz, amit akarsz.

Gyerekkel otthon teljesen más, mert lehet, hogy már 6-kor kukorékol, onnantól a gyerekkel vagy, figyelni kell rá, ha hasfájós/anyás/fogzás van/beteg, akkor egy nyugodt perced sincs, mellette sokkal nehezebb főzni, mosni, takarítani.

A másik meg, hogy ha dolgozol, napközben nem lesz kupi meg kosz, és takarítani sem kell annyit.

De egyébként ez gyerekfuggo is, vannak gyerekek, akik tényleg esznek-alszanak, eljátszanak egyedül, mellettük kifejezetten laza lehet otthon lenni.

Én csak azt nem értem, hogy miért henceg ezzel valaki, vagy miért érzi szükségét elmondani, hogy mennyire melós a gyerek. És? Ki nem sz.rja le? Nem nekem szülte meg nem is a Facebookozóknak, hanem magának.

Sosem értettem azokat a cikkeket sem, ahol arról pofáznak, hogy "a gyereknevelés igen is nehéz, nekünk is szükségünk van pihenésre". Ez biztosan így van, de kit érdekel? Egynémely nő úgy beszél a terhességről, szülésről és a gyereknevelésről, mintha ő lenne a világ hetedik csodája, mert leellett.

Mentálisan eléggé fárasztó a gyerekkel gügyögni nonstop, mindenféle felnőtt interakció nélkül és a visszacsatolás meglehetősen ritka. A kosz és mocsok, amivel egy kisgyerek jár is jelentős, sokkal többet kell mellettük takarítani, és ez akkor is igaz, amikor már nagyobbak és már ki tudják venni a részüket rendesen a házimunkából. A klasszikus, gyerekek 2-3 éves koráig otthon maradós időszakról beszélve meg, hát ott nem jut nagyon idő a gyerek mellett hobbira, pihenésre, olyankor folyamatosan az van, hogy a gyerekkel kell foglalkozni, vele játszol, gondozod, altatod, ha esetleg elaludt, akkor gyorsan összekapod a lakást vagy magadat, nem nagyon tudsz leülni kényelmesen könyvet olvasni, mert még ha esetleg úgy döntenél is, hogy most magaddal foglalkozol, akkor is simán azon kattog az agyad, hogy de ágyneműt kéne cserélni, de be kéne vásárolni, mi legyen a vacsora, basszus a mosást el kéne indítani vagy akármi, szóval nem igazán lehet kikapcsolni. Ez ugyan objektíven nézve nem egy hű meg ha dolog, de hónapokon-éveken át gyakorlatilag zéró pihenéssel (a napi 5-8 óra alvást, ami jut átlagosan egy ekkora gyerek mellett, ne nevezzük pihenésnek) igenis kimerítő. Ez állandó készenléti állapot, ami bizony leterheli a szervezeted és a pszichéd is.

És amúgy nekem amióta dolgozom is a gyerek mellett, tényleg könnyebb, mint amikor 0-24 vele voltam. Egyrészt, mert azóta nyilván nagyobb lett és némileg önállóbb meg mondjuk már átalussza az éjszakát (úgy két hónapja, már egy éve dolgozom amúgy :D ), de azért az igenis sokat segít, hogy a monoton napi rutinból kizökkenek, hogy találkozom más felnőttekkel is, hogy nem csak a gyerekről szólnak a napjaim, hogy elmehetek nyugodtan pisilni az irodában és nem töri rám ordítva senki az ajtót meg ilyen apróságok :D Nem olyan rettentően megterhelő a munkám sem, néha van időm megnézni nyugiban egy youtube-videót, és reggelente van okom csinosan felöltözni, kicsit rendbe szedni magam, ami szintén hozzáad a mentális egészségemhez és frissességemhez. Szóval bár objektíven több mindent csinálok, az, hogy ez változatosabb és nem csak a gyerekről szól minden az életemben, igenis könnyebbség. Nyilván nehezebb minden fronton megfelelni egyszerre és sokszor vágyom vissza azokba az egyszerűbb napokba, amikor csak ezt vagy csak azt kellett csinálnom, főleg amikor szívem szerint tényleg folyamatosan a lányommal lennék, mert szeretek vele időt tölteni meg minden, de tény, hogy irgalmatlanul lefárasztja az embert, ahogy egy (átlagos) munkahely nem szokta.

Nehezebb az élet gyerekkel.

Ha csak eljársz dolgozni, letöltöd a munkaidődet , teszed a dolgod, mész haza pihenni, nyugi van. Azt csinálsz amit akarsz.

A gyereket 0-24 ben el kell viselni ha visít, ha sír, ha szaros a pelenka, a fogzás, a hisztik stb stb. Mindig ott van a nyakadon. Nem lehet lepasszolni max ideig óráig ha már nagyobb, de amúgy soha nincs munkaidő vége, állandóan stresszel miatta az ember!