Mi a véleményetek arról, hogy rokonok, baráti kör még a gyermekágyi időszakot sem tisztelik meg, hogy kezelje, már itt toporognak?

Nem hiszem hogy benéznek majd a kanapé alá, illetve port keresnek az ablakpárkányon. Sőt, lehet visznek kaját meg sütit. 😉 Én engedtem 4 hétre már rég, persze nem boldog-boldogtalant, de családot és közeli barátokat.

Ugyanakkor az a véleményem, hogy ezt az újdonsült szülőknek kell eldönteni. Ha 6 hétig nem látogathatok, akkor nem látogatok, és nem mondom, hogy majd az érettségin.

4 hetesen a lányom még kb nonstop cicin lógott. Ha éppen nem, akkor meg én fedetlen keblekkel próbáltam a lila karfiollá duzzadt bimbóimat valahogy kezelni, mert még eléggé nem volt jó a helyzet. Plusz még ömlött belőlem is a vér, és eleve nem akartam senkit se látni, mert ha a gyerek aludt éppen, akkor én is inkább ledőltem vele együtt szundizni, vagy valahogy kicsit feltöltődni. Pont nem vágytam én sem másokra, a saját anyámra, anyósra meg testvérekre meg senkire se. Nemhogy még barátokra, akik ráadásul ilyen tolakodóak is.

A férjemnek is megmondtam, egyébként, hogy hozzánk ide nem jön senki, amíg én összeszedem magam egy kicsit jobban. Nem érdekel, hogy az ő gyereke is meg az ő háza is, nem ő vérzett és nem neki fájt mindene. Az meg aztán főleg nem az én bajom, hogy "nem láthatja az unokáját?", dehogynem, küldök képet ha nagyon érdekli, majd később találkoznak, egyik kisbaba amúgy is pontosan ugyanúgy néz ki, mint a másik.

Amúgy ha így beállítanának a barátok, akkor én ugyan nem takarítanék, és csakazértis nyíltan csupasz-vérző mellekkel mászkálnék és ott szoptatnék ugyanúgy a kanapén, aztán megnézném, hogy a férjem mikor engedi őket legközelebb a közelünkbe. Álljon már meg a menet, a gyermekágyi időszak pont nem arról szól, hogy a 360. idegen ember kis érzékeny lelkivilágával foglalkozzunk, ki nem xarja le, már bocsánat, ha megsértődnek, sértődjenek, te most foglalkozz magaddal meg a gyerekkel, majd ha később jobban leszel, akkor majd meghívjátok őket. De az eleve bunkóság szerintem, hogy így meghívatják magukat egy újszülötthöz amúgy is. A férjeddel meg beszélgess el, hogy egyébként egy 4 hetes gyereknek amúgy sincs sok immunrendszere, és mégis mi érdekes van rajta egyébként, amit annyira meg akarnak nézni a barátok. Egy kisbaba, na bumm, megnézik 2 hónap múlva, kb semmiről sem maradnak le, csak te nem borulsz ki.

Az egy dolog, hogy titeket nem zavartak a látogatók, de a kérdezőt (és pl engem is) igen, ennek megfelelően kell nézni a helyzetet. A férje akarja ráerőltetni azt a helyzetet, amihez neki az égvilágon semmi kedve, ez szerintetek normális?

Amúgy meg mit nézegessen a nagyszülő az újszülöttön? A kezébe adom egy fél percre, a gyerek üvölt, úgyis visszakerül hozzám, szóval csak ül mellettem a kanapén és nézi, ahogy a mellemen lóg. Hát köszi, ez nekem sem komfortos és a nagyszülőnek sem. És de, nyilván az ember a maga tempójában csinál házimunkát meg ellátja a nagyobb gyereket (mondjuk nekem itt van a férjem szerencsére, szóval nálunk a gyermekágyi időszak alatt ő hozta-vitte a nagyot bölcsibe, meg elég sokat segített vele), de azért otthon, a megszokott kis zugban a lakásban/saját birodalmában magában az ember mégis csak jobban érzi magát. Hadd ne keltsük már a bűntudatot a kérdezőben sem, hogy neki az esne jól, ha békén hagynák. Ti ilyenek vagytok, ő (mi) meg amolyanok, nehogy már ezért le legyünk szólva. Nekem az a fura, ha valakinek unalmas már az első pár hétben a gyereke, vagy hogy mutogatni akarja a családnak, mint valami látványosságot, de mégsem szólok be ezért. Ha nektek ez esett jól, csináljátok, de a kérdező sem erre vágyik és szerintem azt mondani, hogy "még a nagyszülő se nézhesse meg, az a ló túloldala" meg egyenesen röhelyes. Az én gyerekem nem állatkerti jószág, hogy csak úgy jöjjenek az emberek nézegetni, és tök nem érdekel, ha emiatt bárki megsértődik.

Tudod, 17-es, szerető családokban az embernek jól esik látni, hogy a nagyszülők mennyire örülnek az unokának. Most az, hogy neked ilyen rideg kapcsolatod van a szüleivel, egy dolog, azért normális embereknél egy csecsemő, egy unoka születése nagy öröm és csoda, az emberek meg szeretik egymással megosztani az örömüket.

Durván nem egészséges dolog mentálisan úgy gondolkodni, hogy a gyereked bazári majom, csak mert a nagyszülők esetleg egy héten egyszer meg merik nézni. Azt se értem miért ordítana egy perc után a nagyszülőnél, ezt is csak bemeséled magadnak.

Bocsi, de az a gyerek a férj gyereke is, nehogy annyi joga ne legyen már, hogy néha megmutassa vagy odaadja a szüleinek, eszembe nem jutott úgy gondolni a férjemre, hogy neki semmi köze/joga a gyerekhez, nem fura neked, hogy a saját szüleihez meg a férjedhez is ilyen ridegséggel állsz hozzá?

Nem kell ott ülni a friss anyuka nyakán, de azt se magyarázzátok már be magatoknak, hogy normális dolog a nagyszülőket 4-6 hétig nem beengedni.

Majd mikor a te gyereked mondja ezt, neked is sz*rul fog esni.

A személyeskedés felesleges egy ilyen kérdésben. Köszönjük szépen, a családunk nálunk se nem rideg, se nem elutasító, sőt, nagyon is megértőek, ezért sem tolakodtak a kifejezett kérésem ellenére is megnézni az unokát. Anyósom megjelent a kórházban pár órával a szülés után, nem küldtem el, nyilván, de mondtam a férjemnek, hogy nekem ehhez semmi energiám, így az infót megfelelően adagolva továbbadta az anyjának, aki tiszteletben tartotta a kérésem és csak akkor jött később látogatóba, amikor már én is éreztem magam annyira embernek, hogy szívesen mutatkoztam mások előtt, nem beszélve arról, hogy addigra már egy kis összhang is kezdett kialakulni a gyerekkel, amibe így nem zavart be senki. A nagyobbik lányom 2 éves múlt, nagyon szuper a kapcsolata a nagymamával, és mellesleg nekem is anyósommal, főleg így, hogy nem nyomakodott be direkt a résnyire nyitott ajtón, hogy ő márpedig osztozik az örömömben, mert mekkora boldogság egy kisbaba. Azért álljon már meg a menet, mindenki örül a családban egy újszülöttnek, de nehogy már a friss anyuka érzései legyenek leoltva a többiek kedvéért. Tök jó, ha valaki ennyire embercentrikus, hogy örömmel lát bármilyen látogatót a szülőszobán már, de nem mindenki ilyen, és ez nem feltétlenül amiatt van, mert a családi kapcsolat bármilyen szempontból is sérült lenne. Mások vagyunk, ideje elfogadni, hogy mások az igényeink is.

Arról nem is beszélve, hogy a kérdezőnél ráadásul nem is a nagyszülőkről van szó, hanem a férje barátairól. Hát azoknak meg aztán baromira sok közük van az újszülötthöz, és ők aztán marha sok mindenről lemaradnak, ha nem 2 hetes, hanem 2 hónapos korában látják először a gyereket, de megkockáztatom, hogy akkor sem éri egy barátot sem különösebb érvágás, ha 2 éves lesz a gyerek amikor először találkoznak vele. Ebből is kihozhatod, hogy nekem biztos nincsenek barátaim, de őszintén szólva olyan barátaim szerencsére nincsenek, akik ennyire ne lennének tekintettel rám és az igényeimre. És szerencsére a férjem sem ennyire tuskó, hogy azt mondja, márpedig az ő gyereke, ő háza, azt és akkor hív, amikor akar, az én kifejezett kéréseim ellenére. Mert persze, igaza lenne, ugyanakkor egy párkapcsolatban szerintem eléggé fontos szempont lenne a partnerünk érzelmi igényeit figyelembe venni, és bár nyilvánvalóan az ő gyereke is, azért szerintem egy ilyen szituációban az anya érzelmi világa egy incifincit hangsúlyosabb, pár héttel a szülés után.