Olyan a gyereknevelés, mint amilyenre számítottál? Vagy nehezebb/könnyebb?

15-ös vagyok, mintha csak én írtam volna a 12-es választ!

Az első babám folyton ordított, éjjel-nappal, csak kézben aludt vagy úgy, ha a hordozóban mozgattuk, a szoptatás katasztrófa volt, képtelen volt jóllalni, így a sok szenvedés után minden etettés tápszerrel végződött, már hallucináltunk a fáradtságtól... De visszasírom ezt az időszakot, mert akkor még érthető, hogy így kommunikál, de az, hogy így 9 évesen is még ez megy ez már nagyon nem fsza! Egyfolytában megy a balhé, akaratos, makacs, hisztis, visszapfázik, a büntetések semmit nem érnek! Ha szépen kérjük alap dolgokra is flegma NEM! a válasz (pl légyszíves menj el fogat mosni), már teljesen kivagyunk tőle... A kisebb 6,5 éves, reggelente pár perc után kijön a szobából, magától csinál mindent, a nagy meg hisztizik, végignyivákolja az egész reggelt, ő fázik, nem tud felkelni, nem tud fésülködni, leesik a fogkrémes tubus a földre - ő nem tudja felvenni, mert csúszik a keze... (ma reggeli eset) minden álldott reggel évek óta... Középső csoportosan volt a legönállóbb, azóta folyamatosan halad visszafelé...

És persze ha valami van egyből a kicsivel példálózik, de ilyen abszurd dolgokban is, hogy neki miért nem kell fésülködni... (cseszd meg azért, mert pár mm és 2cm között van a haja, neked meg a hátad közepéig ér!!)

A kicsivel sem fogalkozunk többet, sőt, hiszen a kicsi kb szobanövény üzemmódban van születése óta... Ha mi engedünk, megelőlegezünk dolgolat is 10-ből 10x pofára esünk... Akkor volt nyugisabb amikor a dackorszaknak kellett volna tombolnia.

Sokszor légyszívesebben öngyilkos lennék, de a kisebb miatt nem teszem

Nem éltem álomvilágban, mégis csalódott vagyok. Már 12 éves, de tuti nem lesz testvére. Egyszerűen imádom a gyerekemet, de anyának lenni szívás.

Kiskorában könnyebb volt, nagyon igaz az elcsépelt mondás : kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond! Az oktatást elnézve ez csak fokozottan rosszabbak lesz, totál kilátástalanság!

3mas vok. Hát ő is kivan már rendesen. 7 éve nem aludtunk át egy éjszakát 😅

A lányunk igazi többemberes baba/gyerek (most 7éves) szuper érzékeny. Mindenen sír.

Gondoltuk (mi kis naívak) 4 éves korában hogy jöhet a tesó, mert mi már mindent láttunk, túléltünk.

Mikor kiderült h ikreket várok, hát volt bennem félelem...

Ééés joggal!

A dackorszakos vegyes ikreim igazi buldózerek. Tehát a nagyobb érzékenyem folyamatosan sír, a huligánok hisztiznek, és így telnek a napjaink.

A kapcsolatunk nem romlott a férjemmel, nost olyan szüneteltető pályán van (minden ok de nincs időnk egymásra) a túlélésre játszunk.

Majd csak vége lesz ennek a korszaknak is....