Mennyire néznéd jó szemmel, ha a gyermeked autista párt választana?

Nem szólnék bele a FELNŐTT gyermekem életébe, sem a párválasztásába, addig a pontig amíg a gyermekem boldog, szeretve tisztelve és megbecsülve van.

Nyílván ha egy bántalmazó kapcsolatban lenne, abból minden szó nélkül kiemelném.

De azonkívűl nem érdekelne a neme, a bőrszíne, a végzettsége, sem más.

2 sni-s gyermekem van.

Rólam speciel nem tudják, hogy autista vagyok, amíg nem mondom. Maximum furcsának tartanak, esetleg sokszor félreértenek, ami miatt vagy félénknek, vagy rosszabb esetben egoistának tűnök. Szóval szerintem ha valaki megpróbálná lebeszélni rólam a gyerekét, az nem az autizmusom miatt lenne, hanem a vélt rossz természetem miatt. Legalábbis erre már volt példa, csak miután anyuka megtudta az autizmusom a sztereotípiák miatt plusz dolgokat tudott felsorolni, hogy miért nem vagyok jó a lányának, azon túl, hogy én is lány vagyok. Voltam idegbeteg öntudatlan idiótától mindennek nevezve, meg olyanokat is kaptam, hogy az nem szerelem, nem is tudom mi az, ki se tudom fejezni, mert én ahhoz túl "fogyatékos vagyok", ami szerintem túlzás volt.

Mármint én egészen jól funkcionálok, kommunikációs nehézségeim vannak leginkább. Egy részét középtávon jól el tudom rejteni, ha nagyon koncentrálok, de több óra alatt látszani fog. A szemkontaktusom förtelmes rossz, az sosem volt jó, látszik, hogy pár másodpercig megy csak, sokszor elnézek a másik mellett, felett, stb. Az arckifejezéseim meg esetenként fáziskéséssel fejezik ki az érzéseimet. Ha valaki nagyon figyel az látja, hogy pár másodpercet gondolkodnom kell, hogy milyen arcot vágjak, ha hirtelen örülni kezdek például. Szerencsére már egészen másképp kezelem a kiakadásaim, és egészen kevés dolog van, ami tényleg nagyon kiakasztó számomra, szóval ez is könnyebbség.

Viszont nem sok helyzetet tudok elképzelni, ahol rólam, vagy valaki hozzám hasonló kiderül az autizmus a pár szülője számára. Rólam az exem anyja onnan tudja, hogy volt osztálytársak voltunk a volt párommal. Én azt tapasztaltam, aki nálam nehezebb eset, és annyira egyértelmű, hogy autista, hogy a párja szülője is látja, aki azért többnyire nem áll közeli kapcsolatban/leginkább napiszintű az adott személlyel, ott általában nem is működik sokáig a kapcsolat.

Ha egy autista személy párkapcsolatra képes, akkor mindenképp magasan funkcionáló. Tehát vannak furcsaságai, de egy idegennek alig észrevehető. Ha pedig szeretünk valakit, akkor minden bajával együtt szeretjük. Ez így van a nem autistáknál is. Gondoljunk csak bele, hogy nem tudjuk kinek milyen a genetikája, milyen betegsége lesz a későbbiekben, de ha màr egyszer beteg, nem dobjuk el szimplán emiatt. 😃 Szóval a párkapcsolatról nem beszélném le.

Az utódnemzésről meg annyit, hogy semmi garancia nincs rá, hogy a gyerkőc is autista lesz. Mint ahogy egészséges szülőknek is születhet autista gyereke. Persze, ha auti lenne az unokám támogatnám pont úgy, mintha normál fejlődésű lenne.

Aggódnék.

Mindenképp fontos, milyen előélete(tini-gyerekkora) volt a másiknak, ha voltak indulatkezelési problémái(enyhén érintettnél szinte biztos), még az életét is félteném, dehát felnőtt, nem tudok vele mit kezdeni, legalább nem vénemberrel jött össze, és nem használják ki. Arra gondolnék, hogy önbizalomhiányos a lányom(nekem lányom van), és ezért olyan partnert keresett, akitől nincs félnivalója.

Ha összeházasodnának, én is mondanám, hogy kérdeztek-e genetikust, illetve elküldeném a gyerekem autikkal foglalkozó suliba. Bölcsiben, oviban még cukik, ott kevésbé elrettentő, de suliban már nem azok, ott szinte azonnal elmegy az ember kedve.. de ha nem megy az elrettentés, hát segíteném őket, az unokám, meg a gyerekem, jól is néznénk ki, ha nem állnék mellettük.

Autista lányom van.

A fő probléma, hogy egy autista NEM ÉRTI azt meg, hogy milyen egy autistával együtt élni. Nem látja kívülről.

A rengeteg napi probléma hatványozódna egy autista párnál.

És mivel valószínűleg a gyerek is autista lenne, én lebeszélném a gyerekvállalásról.

Tapasztalat alapján.

Mert azokat a problémákat, amikkel a gyerek küzdene,nem tudná a szülő megoldani, fejleszteni a saját autizmusa miatt.

0 % leszek, de nem érdekel.

Miért kell 2 beteg embernek összeállnia, szaporodnia?

Még az állatoknál is az a szabály, kis hibával rendelkezőt is csak egészségessel szabad összerakni!

Hogy az utód egészségesebb legyen a szüleinél.

Embereknél miért cél a betegebb gyermek? Miért??