Szerintetek vezet bármilyen pozitív eredményre a pofon, meg más testi fenyítés?

Nem szorítod meg a kezét erősebben, ha ideges vagy? Mennyi idős a gyereked?

Olyan másfél éves korig nekem sem volt.

3 éves. És nem, nem szorítom meg. De látom, hihetetlen.

Annyi, hogy járok és már régebben is jártam önismeretre, illetve az erőszakmentes kommunikáció eszközeit alkalmazom. Valamint tudom, hogy visszaélni a testi erőmmel a gyerekemmel szemben gáz rámnézve.

3 éves:)

Szerencséd van akkor, ha a dackorszakot kibírod, az elég húzós volt, de könnyebb volt, mert még kicsi és cuki a viselkedése mellé, meg akkor még nem volt valami tudatos.. de még el sem kezdett szemtelen lenni, direkt feszegetni a határokat, sértő lenni, csúnya szavakat használni a hatás kedvéért, nem okozhatott még másnak komolyabb sérülést "bosszúból" meg ilyesmi. Minél nagyobb, annál nehezebb megállni, mert annál többet várunk tőle. 3 éves kor alatt nálunk is annyi volt, hogy mindig erősen megszorítottam a kezét, amikor elszaladgált leguggoltam és mondtam, hogy "NEM FUTSZ", vagy direkt dobott el valamit "NEM DOBOD EL", vagy a lábát, ha direkt megrugott "NEM SZABAD RUGNI". Persze nyoma nem volt, meg nem volt erős sem, inkább jelzés értékű volt, hogy itt határ van, ez nagyobb korában is csak ennyi, tehát nem nagy erőt kifejtve, nyoma sincs.

Majd figyeld meg, amikor tudatosan bánt szavakkal és tettekkel, hogy elérje, amit akar. Először akkor nyomtam le a földre, mikor 4,5 éves volt, és direkt megharapott, mert felhoztam a játszótérről, mert megütött egy másfél évest, amiért az ráült az egyik játszótéri játékra. Azóta párhavonta előfordul egyszer, de volt egy jó időszak is, mikor fél évig szinte semmi. Már 3 éve iskolaköteles a gyerek, szinte már jól viselkedik, semmi ilyesmi nem kell, csak rendkívül ritkán.

3 éves korában én is halál büszke voltam magamra, talán még kommentem is van az oldalon:)

Az enyém másfél évesen KEZDETT rosszul viselkedni, azért írtam, mert sokan gyerek nélkül, vagy kisbabával "jobban tudják". Előtte kb semmi gond nem volt, evett aludt cicizett mosolygott, másfél évesen KEZDŐDTEK a bajok, akkor volt először indulat bennem, és akkor voltam először durvább vele.. Ez sehol sem volt az 5-6 éves korszakához, ami a legrosszabb volt(akkor voltam a legdurvább vele), 8 körül kezdett megjönni az esze. Most hogy nagyobb, most sincs vele gond, de nem akarom elkiabálni, mert már itt van a küszöbön a kamaszkor, ki tudja, mi lesz.. Akkor viszont már fixen nem lesz erőm a kezénél lerántani a földre..

Szóval amíg a gyerek 3 éves, addig ne okoskodjunk, nem tudjuk mi jön még, gondolom nem 2 évest pofozott fel emberünk sem, bár én már láttam 1 éves fenekelő(pelusosan fenékre csapkodó) embert is, meg 3 hónapos kezére csapni akarót.

Az meg se fordult a fejedben, hogy pont a te viselkedésed miatt volt 5-6 évesen számodra kezelhetetlen a gyereked?

Nekem nem kell ahhoz 10 évesnek lennie a gyerekemnek, hogy tudjam, hogy sosem jutnék el oda, lerántsam a karjánál fogva a földre. Sajnálom a gyerekedet, és sajnállak téged is, hogy ilyen mintáid vannak, nincs más eszközöd és, hogy ezt még jónak is találod. Sajnállak, hogy még meg se fogalmazódott benned, hogy vajon ezt lehetne enélkül is csinálni. Illetve sajnállak, hogy ez annyira mélyen van benned, hogy el se tudod képzelni, hogy lehet másképp is reagálni és csinálni. De az agyad tesz róla, mert ha elhinnéd, hogy vannak (és hál istennek elég sokan már), akik tudják kezelni az indulatukat a gyerekeik irányába, akkor egyből rossznak éreznéd, amit teszel. Így meg abban az álságos hitben ringatod magad tudatlanul, vakon és lustán, hogy mindenki csinálja, így ez oké. Ez dühítő és egyben nagyon szomorú.

Ne szaporodjatok idiótàk.

N