Mi alapján döntenél a második babáról?

Nem tudom, mi alapjan, de a miatt biztos nem, hogy "kell egy testver ". az enyem pl. 10 eve nem szol hozzam.

Nekem az alapjan, hogy nagyon szerettem volna megegyszer egy babat, babazni, anyagiak meg voltak, jo munkahely stb.

Nálunk ennyire nem volt traumatikus a szülés…

Fel sem merült, hogy nem lesz 2.

Itt a 3. Volt nagyon sokàig fontolás tárgya.

Mérlegeltük hogy mire van nagyobb esély..

Azt bánjuk meg, hogy nem lett

Vagy azt bánjuk meg hogy lett

Egyértelmű lett, hogy a kezdeti nehézség miatt nem mondunk le, mert azt jobban bánnánk.

Mintha az én gondolataimat írtad volna le, csak a mi babánk 6 hónapos. Időre született, de borzasztó szülés élményem volt, talán még most sem dolgoztam fel teljesen. Iszonyat jó alvó, vigyorgós, nagyon jófej baba. Ha éjszakázunk, másnap konkrétan haldoklom. Az anyagi háttér adott. Az eszem azt mondja többet véletlenül se, mégegyszer nem lesz ekkora szerencsénk és nem tudom "jut-e elég" szeretet és türelem mindkettőnek, ha osztani kell a figyelmet. A lelkem viszont mindig is két gyerekre vágyott, így nem tudom kimondani nyugodt szívvel, hogy ne legyen több. 33 éves vagyok, olyan túl sokat agyalni sem lehet már rajta, nem akarok 40 évesen szülni.

Szóval passz...

Én jó pozíciókból jöttem el, két állásom is van/volt, azt hittem a munka az élet. Iszonyat hajtottam a pénzt, motiváltak a sikerek. Meglett minden, amire szükség volt. (Ház, autó, nyaralások, anyagi biztonság.) Amióta itthon vagyok teljesen átértékelődtek bennem a dolgok. Biztos azért is, mert mindenünk megvan, de szeretnék lelassulni, ha visszamegyek dolgozni. Első sorban anya szeretnék lenni. Ott lenni a gyerekemnek, időt tölteni vele, ismerni, szeretni. Csak utána a munka. A pénz meg csak pénz. Jó ha van, de jön és megy. Nem cserélnék el egy vágyott gyereket egy jó pozícióra! Mondom ezt úgy, hogy tökéletesen megértem a dilemmát, mert én jó pozíciókat cseréltem a babázásra és nem volt könnyű döntés, sem a leállás, amikor eljött a pihenés ideje a várandósságom végén... Atértékeltem az életet. Az csak egy munkahely. Sosem fogja pótolni, vagy helyettesíteni a családomat. Ha nincsenek megélhetési gondok, akkor részemről ez kiesik az okok közül, ami a nemleges válasz felé húz, ha a második gyerekben gondolkozunk.

Tudom, nem segítettem, de gondoltam leírom az ezzel kapcsolatos érzéseimet. :)

Érdemben nem nagyon tudok hozzászólni, mert én a világért sem akarnék kettőt, de ha mégis nekem az pont elég lenne, hogy ellene szóljon hogy a jó éjszakákat is nehezen bírod.

Mi olyan 15x keltünk ma, és nem 15 óra alatt nyilván és még csak oka se nagyon van, kint vannak a fogak… :D ilyen amióta csak megszületett, hiába cseréltünk ágyat, szobát, matracot, hőfokot, nyitott ablak-csukott ablak, külön alvás-együtt alvás… semmi sem válik be. Ha ilyet dob a gép másodjára… na akkor mi van? :’D

A magánsuli pont egy tök felesleges szempont.

Én is hasonló helyzetben vagyok, csak a másik oldalról. Én mindenképp szerettem volna második gyereket, de aztán a terhesség, szülés, és a babázás is annyira nehéz, hogy gondolkodom, hogy menni fog - e kettő. Minden, amit "meg lehet szívni babázás közben", azt mi megszívtuk. De akármilyen nehéz is, tudom, hogy utólag meg fog szépülni, és nem tudom elképzelni, hogy 20 év múlva azt mondjam, hogy bárcsak ne született volna meg a második. Majd hozzáigazítom a többi fontos dolgot. Egy jó állami iskola tud olyan jó lenni, mint egy magán. Nyilván tök jó egy magán suli, de ne ezen múljon, hogy vállaltok - e még egy gyereket. Boldog, egészséges, okos kis kölyök lehet állami iskolában is. A szoba sem annyira fontos kérdés. Legfeljebb laknak egy szobában. Vagy ideiglenesen laknak együtt. Mi hatan voltunk testvérek, mindenkinek volt saját szobája, mégis kettesével aludtunk kicsiként. Én is együtt tervezem altatni a gyerekeimet, amíg picik, pedig már most megvan a nem létező második baba szobája. Képzeld, ha 20 év múlva azon gondolkodsz, hogy azért nem lett még egy gyereked, pedig szerettél volna, mert ki kellett volna építeni még egy szobát.

Félre ne érts, nem rábeszélni akarlak, csak ha szeretnéd, gondold végig ezeket, hogy a legjobban tudj dönteni. A karrier még lehet egy vízválasztó dolog, te tudod, hogy mennyire fontos a munkád (bár jó lehetőségek mindig vannak, lehet, hogy nem pont az, amit most ajánlottak fel), de szerintem egy gyerek iránti vágy nem nagyon pótolható teljesen, a többi dolog pedig megoldható.