Hogy mernek sokan megtakarítás/félretett pénz nélkül gyereket vállalni?

Én is a szegénységbe születtem, megoldották a szüleim valahogy. Sokat kértek kölcsön nagyszülőktől, kérelmeket írt anyukám hogy a fizetési határidőket tolják ki stb. Segélyre nem voltunk jogosultak mert amúgy lett volna ha apám nem issza el az összeset...de így például nem volt autó, nem romlott el. Kb csak kajára meg rezsire kellett. Ruhákat anya varrt nekünk saját ruháiból vagy kaptunk ismerőstől.

Nehéz lehetett, idegesek voltak, sok veszekedés, sírás emléke megmaradt bennem...én máshogy szerettem volna csinálni.

De nekem sem piacképes a szakmám és már kezdek öregedni, úgyhogy belevágtunk. Megtakarításunk van, saját lakás, autó. De így is történhet bármi.

Semmi megtakarításunk nincs.

Mégis a nyaron 220ezres alkatrészt meg tudtuk venni a kocsimba. Most karácsonyra 120ezerért kaptam mosógépet.

A fiam edzése havi 20ezer. Csak egy ütő pl 40ezer pl.

Nincs hitelünk, sosem kértünk kölcsön,ajándékba sem kaptunk.

Amire kell, arra mindig van. Pl idén a házat szigeteltük körbe, ablakcsere mindenhol.

Ami van, azt nem felretesszük, gyüjtögetjük, betesszük a bankba porosodni, vagy a dunna alá penészesedni, hanem felhasználjuk.

Ennyire felelőtlenek.

Inkább nem jellemezném őket mélyebben

Szerintem nagyon sok függ a családi háttértől.

Nálunk nem annyira válnak szét a pénzügyek, mint amennyire itt gyakorin hangoztatják, hogy illene, simán van, hogy valaki lakást vesz, akkor körbekérdez a rokonoknál, hogy kinek kell deviza/lekötött betét stb, amit átad a kp-ért cserébe.

Innentől sokkal stabilabb helyzetben vagyunk, hisz a "szűk család", nagyszülők, szülők, tesók és a férjem keresztszüleire biztosan számíthatunk. (Nyilván ők is ránk). Annak a valószínűsége, hogy 12 felnőtt ember + 3 nyugdíjas közül pont mindenki egyszerre szorul meg annyira, hogy hozzá kelljen nyúlnia a tartalékaihoz és ne tudja egymást kisegíteni néhány hónapra, nagyon csekély. Hiszen nem mindenki azonos szektorban dolgozik, nem mindenkinek azonos befektetései vannak stb., mert mindig van egy olyan biztonság, hogy utcára nem fogunk kerülni emiatt.

Reménykednek, hogy annyi ami kell mindig lesz.

Nekünk van ugyan egész sok félretett pénzünk (saját megtakarítás + a babavárót is beraktuk megtakarításba), de amiket leírtál, azok miatt nem feltétlen nyúlnánk hozzá. Az autó pl abszolút nem létszükséglet, ha elromlik hát elromlik, ez van. Nem költenénk rá 300 ezret, annyit az egész nem ér. Vagy meggyőzném a férjemet, hogy nem kell nekünk autó, vagy venni kéne egy újat (új használtat). Ahhoz pár százezer megtakarítás amúgy sem lenne elég, mert akkor megint csak valami 100 éves vackot tudnánk mint a mostani. Az meg ugye nem reális, hogy milliós megtakarítások csücsüljenek a mai magyar emberek számláján új kocsikra.

Sokan élnek társasházban, panelben, albérletben, nem saját zsebből kell fizetni a kazán javítást.

Szemüveg, gyógyszer azért nem több százezres tétel.

Igazság szerint nekünk nem szoktak lenni váratlan kiadásaink amik pár tízezernél többe kerülnének. 8 éve élünk itt, egyszer elromlott a mosógép ami helyett újat kellett venni és kb ennyi. Szerintem sokan vannak így. Egy fejlesztés meg egy gyógyszer árát meg valahogy kiköhögik, max a szülők esznek zsíros kenyeret.

Értem amúgy amit írsz, meg egyet is értek, hogy szomorú, hogy sokan tényleg napról napra élnek. De mint te is írod, az, hogy milliós megtakarítások legyenek nem megvalósítható sokaknak, pár százezer meg semmire nem elég. Innetől patthelyzet. Vagy nem vállal kb senki gyereket és az utolsó majd oltsa le a lámpát, vagy így vállalnak és reménykednek. Igazából a szaporodási ösztön a világ legtermészetesebb dolga, sokan nem tudnak lemondani a gyerekről, akkor sem ha reálisan nézve anyagilag nem fér bele nekik. Valamilyen szinten felháborító az, hogy rendesen dolgozó embereknek luxus lett 1 vagy 2 gyereket felnevelni, mert annyira semmit nem ér a fizetésük.

Ugye tudod ha Te gondolkodasoddal lennenk kihaltunk volna mar reges regen?

Kezdjuk ott hogy ha a kettostomegu elromlik akkor pont le teszem az autot. Nem letszukseglet.

Nem tartom felelősségteljes döntésnek és nem tudom sajnálni azt, azt, aki utána a neten sír és kéreget. Sokan ráadásul még ezt tetőzik azzal, hogy a kapcsolat is rossz és azt hiszik majd a gyerek összekovácsolja őket. Aztán jönnek a Facebook posztok, hogy apuka lelépett egy másik nővel, nem fizeti a gyerektartást sem stb.

Sajnos az emberek felelőtlenek, ha nem lennének azok, nem lenne 8 milliárd ember a földön. Ennek csak a töredéke az, aki tervezett helyre, megfelelő anyagi háttérre születik, a többség majd lesz valahogy, majd a nagyszülők segítenek, vesznek fel hitelt stb. Nem gondolom, hogy aki ilyen szinten van, az felelősségteljes szülő lesz és jól tudja nevelni majd a gyereket, de biztos vannak kivételek. Akire nem vonatkozik, az ne vegye magára.