Hogy birkóztatok meg azzal, hogy nem ott tartottatok az életben X idősen, ahol szerettétek volna, emiatt csúszott a gyerekvállalás?

Szia!ahogy leírtad szép elwted van meg an mindened.Éld tovább ismetkedj és meglesz a megfelelő férfi is akivel családot tudsz alapítani!

Mostani élethez kepest nem.vagy lemaradva sutem.a gyerekvállalással,de így nem tudsz párt.keresni hogy ahha ő jólenne apának.:D

El kell fogadni, hogy az élet nem mindig úgy alakul, ahogy szeretnénk.

Én 26 évesen 1 éve házas voltam, épp kezdtük a családalapítást. Nem akart sikerülni a baba. Rá két évre úgy éreztem, ha elérem a 30-at, és még mindig nincs gyerekem, vége mindennek, mert én aztán már nem szülök 30 felett. Meg hogy én aztán nem megyek lombikra.

3 hónap múlva töltöm a 34-et, 35 hetes terhes vagyok.

Örültem, hogy végre sikerült teherbeesni (lombikkal), eszemben sincs azon keseregni, hogy ennyi idősen leszek anya.

Szerintem meg pont határozottnak kell lenni. Én rengeteg csalódás után találtam meg így a férjem, hogy 26 évesen nyíltan közöltem vele, hogy én mit szeretnék, kb mennyi időn belül és megértem, ha ő nem, de akkor viszlát. Aki ezektől megretten, hogy egy ígéretes randipartner vázolja a hosszútávú terveit, ráadásul sarkalatos pontokban, az nem valószínű, hogy komolyan vesz. Nyilván nem a nulladik percben kell ezt mondani, de simán lehet az ismerkedés elején tisztázni.

Nekem is később lett gyerekem, mint terveztem, de nem bánom. Csodaszép és egészséges, utólag csak ez lesz fontos, nem az életkorom.

30 évesen tökéletes munka, tökéletes pár, férj, gyerek. Álom.

38 évesen válok, hogy szerethettem azt a munkát, nem ez az élet értelme hogy másnak gürizzek, most próbálom azt csinálni amit szívből szeretnék.

Nem áll meg az élet akkor amikor elérsz egy álomképet!!!

Majdnem 26 évesen én is azt hittem, majd öreg macskás néni leszek, akit a macskái zabálnak fel a halála után. :'D Komolyan!

Hasonlóan hozzád szerettem a munkám, sikeres voltam, de nem akart soha összejönni a normális kapcsolat. (egyébként akkortájt én is bele voltam zúgva egy 20+-os férfibe, még ez is stimmel)

Úgy gondoltam ha 27-28 évesen nem lesz gyerekem, már eláshatom magam... Hát ezen most már csak jót röhögök (34 vagyok).

Épp 28 lettem mikor megismertem a férjem. Egyébként mivel eléggé tele volt a hócipőm a hitegetőkkel, neki már az elején kedvesen, normálisan mondtam, hogy hát én alapvetően komoly kapcsolatot keresek, ha úgy alakul, házassággal, gyerekkel. És nem rémísztette el, mert ő is komolyat keresett.

Majdnem 31 voltam, mikor házasodtunk. A COVID miatt sajnos kicsit csúszott a gyerekvállalás, illetve nekem kezelés kellett, ezért 33 évesen született meg a gyerekem. Egyáltalán nem bánom hogy így alakult, sőt, visszanézve örülök, hogy annyi szabad évem volt, szeretettel gondolok már vissza a szingli éveimre. Mi egy gyerekesek maradunk (de nem az életkor miatt).

Szóval nagyobbat nem is tévedhettem volna. Ja de, egy macskánk mégis lett. :D És amúgy nem ér véget az élet 30-nál, nyugi,

Cséryné Oláh Mária és Cséry Szabolcs esete. (Direkt raktam előre a feleség nevét, mert ő a "Főnök". Mindig hiba hülye, de nagypofájú prosztókra bízni a család irányítását, bár a férj és a leányuk is ilyen prosztó ember lett az évtizedek folyamán, egyetlen egy fokkal intelligensebbek, mint a nő. (Mondom ezt olyan emberként, aki elismeri, ha valamit nem tud vagy hibázott...))

Felerősíti a prosztóságukat, hogy elárulták a családjuk egyik felét, míg a másikhoz "büszkén" (hármójuk önbizalmának összege nulla, ezt kompenzálták és kompenzálják is a nap 24 órájában) odalátogattak, akik csak mardosták őket. Sakálok ők mind, nem valóak igazi, gerinces emberek közé.