Az, hogy valaki nem anyának való típus, és nem neki való a gyereknevelés, az miért nem dől el még a gyerek születése előtt?

Annak lesz gyereke, aki szeretne. De az, hogy valaki szeretne gyereket és be is vállalja még nem jelenti azt, hogy alkalmas is rà.

Ez azért nem derül ki előre, mert fingja sincs az illetőnek, hogy milyen a gyerek. Mennyi bajjal, felelősséggel jàr. Mennyi türelem kell hozzá.

Társadalmi nyomásra, mert gyerekkora óta az van belenevelve az emberbe, hogy gyerek az kell, akinek van gyereke, többet ér, mint akinek nincs.

Na meg a szaporodás az egyik legerősebb ösztön, és aki nem alkalmas a gyereknevelésre, az úgyse fogja ezt még magának sem beismerni többnyire, a saját szemében mindenki normális.

Azért, mert a saját gyerekhez másé nem hasonlítható, így a kiváltott érzések sem.

Beismerem, én egyáltalán nem vagyok oda a gyerekekért, aranyosak, de nyávogjanak tőlem minél messzebb. A saját gyerekeimet viszont imádom, mindig is anya akartam lenni, és a legboldogítóbb dolog az életemben. Ennek ellenére egyáltalán nem vagyok tökéletes szülő, nagyon is sok mindent fel tudnék sorolni, amit mind lehetne jobban is.

Legfőképpen mert ezt nehéz előre megmondani, hogy valaki "anyának való típus-e". Szélsőséges esetektől eltekintve is lehetnek persze intő jelek, de nem lehet ezt egzakt módon előre meghatározni.

Nem tudod megmondani, hogy hány% türelem, hány% rugalmasság, hány% határozottság stb. kell ahhoz, hogy valaki jó anya legyen. És persze akkor definiáld, hogy ki a jó anya, ugye. :D Szélsőséges esetektől eltekintve, nyilván.

Szóval nem lehet általánosságban megmondani, hogy aki ilyen vagy olyan, az rossz anya lesz.

És nem lehet az így kijelenteni, hogy aki türelmetlen, az rossz anya lesz, inkább az lenne fontos, hogy be- és felismerje ezt, és tudatosan készüljön arra, hogy fogja ezt kezelni az anyaszerepben.

Itt jön be, hogy valakinek mennyire jó az önismerete vagy mennyire hallgat a környezetére, már ha egyáltalán jelzik neki az ilyesmit.

Másrészt nem lehet megkerülni, hogy itthon még mindig az a "normális" ha egy nő szül, az nem "normális", aki nem akar gyereket, azzal valami baj van, nőként, emberként, és majd megbánja. Ennek összetett okai vannak, ebbe most nem mennék bele, és egyrészt ha valaki így nő fel, az simán érezheti úgy, benne van a hiba ha megkérdőjelezi, hogy szeretne-e gyereket (vagy szeretne-e MÁR gyereket, vagy szeretne-e MÁSODIK gyereket), inkább elnyomja ezirányú gondolatait, másrészt nem mindenki érez magában elég erőt, hogy harcoljon ha így érez. Vagy a férfi oldaláról jön a nyomás.

És mivel a szülőség amúgy is rohadt nehéz meló, úgy nekiindulni, hogy nem akarod ezer százalékosan, hát biztos nem segít.

Ahogy az sem, ha a segítséget kérő szülőt ledorongolják - rohadt nehéz beismerni, hogy valaki valamihez kevés, segíteni kellene ilyenkor.