Van abból fakadóan negativ tapasztalatod, hogy egyke a gyereked, vagy rokon/ismerős gyerek?

Szia! Szerintem ha még ennyire friss az élmény, meg ennyire pici a gyereked, addig nem is biztos, hogy érdemes ezzel foglalkozni.

(Írtad valahol, hogy a babád-ebből gondolom, hogy még picike)

Van nekem is olyan ismerősöm akinek borzasztó szülésélménye volt, és hasonlóan érzetr mint te. Egy ideig nem is akart másikat, de aztán mégis. Először sajnos elvetélt így végül ott közel 7 év korkülönbség lett.

De ez mindegy is, szerintem majd megérzed amikor szeretnél-ha szeretnél és nem ha nem.

Akkor ha nem szeretnél, ne vállalj, nem kell azzal foglalkozni, mit mondanak mások.

Nyilván van, aki negatívan élte meg, hogy egyke, de úgysem tudhatod előre, a te gyereked ezt hogy fogja kezelni.

A fiam 4 éves, ő nem egyke de annak számít.

Ma itt pityergett mert a 23 éves nővérével akart volna még játszani, de ő elment.

Jó volt a 2 nagyot látni együtt felnőni, sokat veszekedtek, meg voltunk sokat a traumán, de akkor is.

A kicsi meg a kutyával birkózik, vele fogócskázik.

Én nagyon szerettem volna szülni, de sajnos 3 missed után már 40 felett nincs rá esélyem.

nem lesz kivel jatszani, maganyos lesz: babakorában babamama klubba jártunk, meg a játszóra, most pedig oviba jár, ovi után is játszanak, itthon meg velem meg az apjával játszik, vagy a többi rokonnal, sosem magányos (és nekem nem teher játszani vele, hiába nyomja anyós hogy "lenne kivel jatszania a gyereknek")

- nem tanul meg osztozkodni: életkori sajátosság, hogy 2 évesen még minden az övé, és nem is szabad ezt erőltetni, később pedig az óvodában megtanulja nagyon szépen, hogy a közös játékokon osztozkodni kell (a sajáton nem kell, ha nem akar!)

- introvertalt lesz: ez nem ettől függ, hanem személyiség kérdése.

Én 100%osan biztos vagyok benne, hogy a lányomnak nem lesz testvére, így egyik beszólás sem okoz lelkiismeret furdalást. Tökéletes nekünk így minden, ahogy van. Egyáltalán nem vágyok babázni, meg testvérharcot csitítani.

Miert erdekel a kornyezeted velemenye ? A te eleted, egy van belole, ugy eld, ahogy neked jo !!

Es ha megint lesz egy rossz szuleselmeny majd depresszioba esel miatta ? Ok jonnek majd ellatni a ket gyereket ?

Ok jonnek ejjelezni a babahoz ha hasfajos lesz ?

A testverfeltekenyseget ok fogjak kezelni?

A masik gyerek extra koltsegeid, kulonorait ok fogjak fizetni ?

Ok mennek tappenzre ha hol az egyik, hol a masik lesz beteg ?

Fenet !

Majd jopofiznak a kotelezo csaladi unnepsegeken, aztan mennek haza.

Felnott vagy, allj a sarkadra, eld a SAJAT eleted.

Elso voltam egyebkent aki 10 eve nem latta a testveret, es kiskorunkban sem volt jo viszonyunk. Mindketten lanyok vagyunk, 4 ev korkulonbseggel, kb. sosem jatszottunk egyutt, csak veszekedtunk.

Arrol nem beszelve, hogy mindig tesom volt a kedvencke, mert o volt a kicsi.

Diplomaosztojara LAKAST kapott a szuleimtol, megyeszekhelyen belvarosban.

En meg egy Adidas cipot.

Az en gyerekem egyke, nagyon is tud osztozkodni, irto jo lelku, mar picinek is az volt, ez jellem fuggo is egyebkent.

Nem unatkozik, feltalalja magat, jatekokat talal ki maganak.

Ahogy jo meg remeljuk lesz sajat csaladja, baratai akire tamaszkodhat, mert en pl. a csaladomra nem szamithatok semmiben.

"Azert erdekelne a dolog, mert eleg rossz szuleselmenyem volt, es jelenleg ugy erzem, nem szeretnek kistestvert...

Kozben meg a csalad es rokonsag nagyon nyomul, hogy testver marpedig KELL"

Dehogy kell... Én is egyke vagyok. Anyukámnak szintén rossz szülésélménye volt, előtte meg álom-terhessége. Mégsem akart másodikat. Mondjuk neki az öccsével nem túl jó a kapcsolata, szóval az is közrejátszhatott.

Nekem semmi hátrányom sem származott belőle. Tőlem i kérdezték, hogy nem hiányzik-e? De mi hiányozzon? Kvázi nincs testvérfogalmam, nem tudom elképzelni, hogy milyen lehet.

Ez hogy nem lesz kivel játszani, magányos lesz hülyeség. Egyrészt vannak barátok, én velük lógtam. Másrészt nem mindenki szereti, ha folyton zsongás van körülöttem. Barátnőméknél három gyerek van, pár óránál tovább nem bírok ott lenni. Én gyerekként is szerettem a magányt, teljesen jól eljátszottam egyedül.

Osztozkodás: klasszikus sztereotípia, de hülyeségnek tartom. Magamból kiindulva inkább azt mondanám, hogy nehezen tanultam meg megküzdeni dolgokért, illetve kiállni magamért másokkal szemben. De ez egyáltalán nem ugyanaz, mint önzőség.

Introvertáltság: egyrészt ez sem csak azon múlik, hogy van-e testvére. Másrészt introvertáltnak lenni miért is baj? :))

Egykeségem engem annyiban befolyásol, hogy nem bírom a túl sok gyereket. Én is max. kettőt tervezek, de ha egy se lesz, az sem baj. Nagycsaládban felnőtt ismerőseimnél ezt nem látom, valószínűleg gyerekként megszokták.