Aki szeretne gyereket, és gyerekvállalás előtt áll, nem tart a kialvatlanságtól, dackorszaktól, egyebektől, hogy hogyan fogja bírni? Vagy aki igazán vágyik gyerekre, annak ezek nem számítanak?

Nem, nekem elötte sem jutott eszembe ilyennel hülyíteni magam, a második elött sem, nem arra koncentráltam, mi lehet/lesz rossz, hanem a pozitív oldalt néztem mindig.

Söt, amikor harmadszor terhes lettem, és ikreket vártam, akkor sem stresszeltem magam elöre, hanem örömmel vártam öket is.

De akinek ez szivatás meg elöre hecceli magát, az jobb, ha nem vállal gyereket. Sajnos ma Magyarországon az a menö, akinek a gyerekválallás, nevelés borzasztó kínzás, aki meg örülni tud neki, elfogadja a negatívabb dolgokat is, azt lenézik.

Az természetes, hogy a gyerek(ek) mellett vannak nem-alvós idöszakok, van dackorszak, meg egyebek, de ezek mellett sokkal több pozitívum, örömteli idöszak van, amiért "megéri"!

Az első gyerekem sírt egész nap, éjszaka 10-20 alkalommal cicizett.

Rettegtem a másodiknál, amikor kiderült, hogy spirál mellett teherbe estem.

De igaz az, hogy minden terhesség és minden gyerek más.

Míg az elsőnél a terhesség se volt egy álom, mivel annyit keményedtem, hogy egy sima főzés közben is többször a földön feküdtem és sírtam.

Már terhesség alatt is alig aludtam, mert annyit ficánkolt, ès állandóan pisilni jártam, addig a másodiknál semmi ilyen problémám nem volt. Volt, hogy egész estéket aludtam át pisilés nélkül.

És szülés után is a kicsi sokkal nyugodtabb, kiszámíthatóbb, és mivel nem sír egész nap tudom, hogy mikor miért sír.

Éjszaka is 10 órát átalszik, pedig csak 7 hónapos, a fiammal ennyi idősen 3-5 órákat aludtam megszításokkal.

Nekem ez teljesen új, pedig már van egy gyerekem.