33 éves vagyok 5 éve élünk együtt a párommal,anyukám velünk van. Nem szeretnènk hogy külön lakjon. Sokszor gondolkozom a baba tèmán. Én nagyon anyás voltam és vagyok. De olyankor olyan dolgok jutnak eszembe hogy mit szólna anya?

Kedves kérdező. Nekem is jó kapcsolatom van az anyukámmal, bár én már 42 vagyok és 24 éves korom óta külön élek tőle. Én a férjemmel meg a gyerekeinkkel elek. Sokat van nálunk anyu. Jön hozzám és az unokákhoz látogatóba, de de az, hogy valaki vallal-e gyereket vagy sem az az ő és a párja döntése nem a születendő gyermek nagyszüleinek dontése. Nem kell ezt jóváhagyatni, vagy nem is tudom. Nekem nem volt kérdés mit szólna hozza.. Nem mert nem érdekelt, hanem mert evidens volt. Szóval, ha anyukád és közted valóban egészséges kapcsolat van, akkor szerintem az anyukád támogatni fog abban amit TE/TI (a pároddal) választotok. Ez a ti felelősségetek és a ti döntésetek, nem az övé.

Egyébként, én a gyerekvállalással határozottan eljutottam arra a szintre hogy én magam nem akartam lenni senkinek a "kicsilánya" mármint érted.. mindig az leszek de már önálló felnőtt emberként önálló kompetens személyként akartam döntéseket hozni magam felett meg a gyerekem felett. Anyu mint támogató személy volt jelen és egy kicsit talán meg is szüntem lenni abban a státuszban hogy kicsi lánya valakinek.

Hát szóval, ezek alapján sztem neked kell eldönteni ezt, nem neki

Amit 12 ír, az nagyon fontos.

Ha te szülő vagy, akkor nem vagy már a kicsi lánykája senkinek, nem vagy kisgyerek, a kettő kizárja egymást. Azt a kapcsolatot el kell engedni, és egy felnőtt kapcsolatot kialakítani anyukáddal. De ehhez az kell, hogy te fejben készen legyél erre. És hogy a gyerekvállalásodat ne anyukádtól tedd függővé.

Anyósom volt így vele. Annyira szerette az anyját, hogy fontosabb volt neki, mint a saját gyerekei. A gyerekei cuccait adta el, mert jajj az anyjának még ez kell, az kell. Meg is érezte ezt rendesen a férjem, azóta sem tudta elfogadni, hogy a tulajdon anyjának a saját anyja fontosabb volt, mint ő.

Hajrá, hajrá! Pszichológusra tegyél majd félre a gyereked számára. Egyébként párod mit szól? Nem elhanyagolható tényező, itt nem csak rólad van szó. Ő is döntésképtelen? Neki jó az anyukáddal? Ő is az anyád véleményét nézi? Nem akar saját életet, külön?