A második babátok érkezése előtt nálatok felmerültek kétségek a testvéri kapcsolatról?

A második terhességem közepétől.

A fiam akkor kezdte igazán a dackorszakot

Amikor megszületett tesó, akkor volt a tetőpontján a fiam hisztis időszaka, mivel már nem csak ő van és karácsony is volt

Általában szereti a húgát, de van, hogy ahogy felkel a kicsi küldené is vissza aludni, de van, hogy ellöki és irigyli a játékokat, amit azelőtt neki adott

Bennem nem merült fel.

Nem azért szültem még 1 gyereket, hogy a nagyobbnak legyen játszópajtija, hanem mert szerettem volna még1x átélni a terhességet, szülést, majd a gyereknevelést.

Nekem 4tesóm van, egyikkel sem tartom igazán a kapcsolatot. Azbegyikkel kifejezetten utáljuk egymást. Emlékszem, már akkor utáltam mikor megszületett.

Férjemnek is 3 tesója van, egyikkel sem beszél.

Szóval én nem ringattam magam hiú ábrándokba, hogy azert kell a tesó, hogy mindig ott legyenek egymásnak.

De hál isten (igaz még kicsik), nagyon szeretik egymást. Jó testvérek (eddig).

Igen és nem azért, hogy "jó játszópajtik legyenek", meg mert "tesót szültem, nem gyereket".

Hanem mert nyilván nem azért szültem másodikat, hogy az elsőt lecseréljem, nem az elsőtől függetlenül külön akartam nevelni, hanem a családba integrálva, annak részeként. És rossz az, ha a családtagok csak marakodni tudnak és sértve érrzik magukat.

Ezért tudatosan készültem arra, hogy hofyan lehet csökkenteni a testvérféltékenységet és elősegíteni, hogy szeressék egymást.

Mert EZ elsősorban a szülő felelőssége. Ott ahol a testvérek utálják egymást és kezdettől, a szülő a sáros (ott ahol nagyobbként utálják meg egymást, ott van szerepe a gyerekeknek is).