Sok anyuka, aki nem élvezi, nem szereti (jelen pillanatban) az anyaságot, és ezzel együtt az életét sem, miért nem akar/próbál változtatni rajta, hogy jobb legyen?

Én attól vagyok kikészülve, hogy borzalmasan alszik a gyerek 19 hónapja.

És közben pörög nappal.

Brutál.

Megy bölcsibe, én pedig nem fogok rögtön dolgozni, csak kb. egy hónap múlva és akkor sem egy durva helyen, hanem családi vállalkozásban.

Ha bölcsi alatt se alszik normálisan, akkor majd délután pótolok egy kis alvást.

DE

Azért ezt nem teheti meg mindenki.

Ha nem lenne ilyen lehetőségem, magánbölcsibe kellene adnom, de hát arra is kinek van pénze..

Szóval én tudok magamon segíteni, de ez egy spec helyzet.

Ha se pénzem nem lenne magánbölcsire, se lehetőségem a családi vállalkozásban dolgozni, akkor kilátástalan lenne a helyzet.

Jah és nekem egy gyerekem lesz. Nem vállallok többet.

Én pl próbálok tenni, egyelőre kevés sikerrel.

3 gyerek van, a legkisebb 2 éves, most szokik be a bölcsibe.

Próbálok jobb állásokra pályázni, de nagyon be van korlátozva a hely is meg az idő is, hogy mit tudok elvállalni. Egyedül vagyok velük, nekem kell vinni és hozni, korlátozottak a lehetőségek. Eléggé alul vagyok fizetve, nálam pl ez az oka a depressziónak, a főnököm egy fillért sem emelt 3 év alatt...

Hát neharagudj, ezt nem bántásképpen mondom, de elvégre mi döntöttünk úgy, hogy gyereket vállalunk, és ezzel elfogadjuk azt az új életet, ami bekövetkezik, és a gyerek nem kérte, hogy megszülessen. (?)

Eddig olvastam a válaszokat is. Ebből tökéletesen látszik,hogy nincs gyereked. Ami nem baj,de nem fogja tudni itt neked senki elmagyarázni. Egy dolog a vélemény egy másik meg a tapasztalat. Hülye párhuzam de jobb nem jut eszembe,hogy a traumat se tudod átadni senkinek,mert mindenki a saját tukren át nézi a világot,a rá rakódott sok sok év ilyen olyan taoasztalatán át. Minél összetettebb egy probléma a lelki síkon,annak nehezebb úgy beszélni róla,higy megértse az is akinek sosem volt része hasonlóban sem.