Hogy vállaljak gyereket, hogyha félek a szüléstől és depresszióra vagyok hajlamos?

"kell, hogy hetente leüljek a barátnőimmel valahova, ki panaszkodjam magam, kinevessem magam, kibeszéljem magam. Most ez kisgyerek mellett nem megoldható"

Dehogynem. Én már szülés után másfél héttel pillásnál voltam, a barátnőimmel is rendszeresen találkoztunk a szülés után. Attól, mert gyereked lesz, még nem kell begubózni. Amúgy manapság mindenki hajlamos a depresszióra, főleg a magyar társadalomban. Nézz csak körül...

A szüléstől meg kb mindenki fél, ez természetes.

(Halkan még megjegyzem, hogy a magánkórházban való szülésheg ma már nem százezrek kellenek, hanem legalább egy milka.)

A leírtak alapján te NEM szeretnél gyereket (legalábbis most).

Próbáld meg végiggondolni, hogy mit várnál egy gyerektől, és keress valami alternatív megoldást, amivel tudod helyettesíteni.

Amíg nem érzed magad felkészültnek arra, hogy (főleg az elején) a saját igényeidből jócskán engedj, addig ne is próbáld meg szerintem. A valóságban még akkor is tud váratlanul kemény lenni, ha előtte biztosra veszed, hogy te aztán boldogan fogod majd "feláldozni magad a cél oltárán"...

A depresszió pedig alapból nem egy jó kombó már a terhességgel sem, nemhogy egy baba ellátásával és gyerek felnevelésével.

Mindenképp várj vele, én mindenképp meglátogatnék valami pszicho-dokit is (gyerektől függetlenül is).

Kívánom, hogy ha tényleg csak egy (vagy több) gyerekkel fogod teljesnek érezni az életed, akkor egyszer megfelelő körülmények között tudj vállani!

Egyrészt sztem amíg kétséges van afelől, hogy menne-e neked az anyasággal járó monotonitás, addig érdemes elhalasztani a gyerekvállalást. Az is lehet, hogy neked más van megírva..

Másrészt senkinek nem szorítanak kést a nyakához, hogy otthon kell a gyerekkel dekolkolni 3 évet. Fél év után visszamehetsz dolgozni, már nem is lesz annyira monoton.. van bölcsőde, gondolom a gyereknek lesz apja, addig amíg te barátnőzöl majd vigyáz rá ő.

Nem olyan bonyolult megoldani amúgy ha valaki akarja... Nyilván más kérdés ha csak mentegetőzik valaki hogy akarja DE..

Szerintem neked nem depressziód volt, hanem depressziós epizódod, amiből mindenkinek van pár az életében, mentálisan egészséges embereknek is. Láthatólag a leírás alapján fogalmad sincs az igazi depresszióról, mert azt nem a cseverészés elmaradása váltja ki.

Az írásod többi részét pedig mindenki elmondhatja magáról.

Nem értem, hogy egyes válaszolók miért könyveltek el pár sorból pszichiátriai betegnek...

Sokat segit am, ha a ferjed tenyleg a tarsad, legjobb baratod is, akivel tudsz beszelgetni es aki segit mindenben, amiben tud.

Ha a ferjem nem lett volna, biztosan becsavarodok az elejen, az tuti.

Egyebkent nem kell “begubozni” gyerek mellett, de aki azt allitja, hogy mindent pontosan ugyanugy tud csinalni, mint gyerek elott es semmi nem valtozott, az egyszeruen hazudik. Vagy nem o neveli a gyereket, csak neha ranez.

De, nagyon sok dolog valtozik es ha valakinek nincs segitsege, nem igazan tud eljarni pillashoz vagy akarhova, mert napkozben ki vigyaz a gyerekre, ha apuka estig dolgozik? Keso este meg mar hova menjen az ember?

Nekem ebbol a szempontbol mazlim van, a ferjem munkahelye rugalmas, anyosnak is szinten, nagyon joban is vagyok vele, igy segitsegem boven van,meg tudom oldani, ha el szeretnek menni valahova. De nem ez az atlag, ne adjuk elo, hogy erre mindenkinek van lehetosege.

Es persze akkor se csinalhatok allandoan azt, amit akarok es akkor, amikor akarom. Mert a kisfiam az ido nagy reszeben velem van es igenis hozza kell igazodnom, az alvasidokhoz, eteteshez, stb.

Szoval nem egyszeru, oriasi valtozas, de rengeteg csodas pillanat is van, ami miatt termeszetesen megeri.