Hàny èves koràban hagytad először egyedül a gyerekedet 2-3 órára otthon ?

Én 8-9 évesen már mikor beteg voltam akkor egyedül voltam otthon, magamnak vettem be a gyógyszert meg ilyenek. Jó, nyilván nem nagy betegen, hanem mikor amúgy jól el van a gyerek, de nem mehet még iskolába. Nekem most épp 6 éves a gyerekem, én nem tudom nekem volt ennyivel több eszem vagy 2-3 év alatt ennyit fog fejlődni, de én nem tudom elképzelni, hogy ezt ilyen simán megcsinálnám vele nem is olyan sokára.

Anyám nem aggódott és nem azért, mert elhanyagolt vagy ilyenek. Dolgoznia kellett és mikor elég értelmesnek tartott, akkor ez volt. Végül is eleve nem keltem fel olyankor korán, a hűtőben mindig volt joghurt, vagy ettem szendvicset, gabonapelyhet, néztem tévét, rajzolgattam, olvastam, aztán már jött is haza a munkából, tényleg nem volt nagy dolog. Így azért nem töltöttem az teljes napot egyedül, 2-3 órát eleve átaludtam belőle.

Szerintem ezt az egészet fokozatosan kell elkezdeni és figyelni a gyerekre és csak akkor szintet lépni, ha minden OK (pl nem fél, nem okoz kárt, nem sírgodál és te sem :)

Nekem most már majdnem 14 éves a gyerekem, de:

- alsós korától fokozatosan szoktattam elsőnek mondjuk azzal, hogy kimegyek rendbe tenni a kocsit a garázsba, adtam neki feladatot vagy olvasnivalót vagy csinálja a leckét stb. Kitettünk órát és megbeszéltük, hogy 20 vagy 30 perc múlva feljövök, ha bármi gond van vagy bizonytalanul érzi magát, kiáltson ki az ablakon vagy jöjjön nyugodtan

- következő szint az első bevásárlásom: a mai napig emlékszem, 8,5 éves volt, túl pár ilyen “bemelegítő” feladatot, én ilyen parában sose vásároltam 20 perc alatt be az Aldiban :D gond nélkül ugrottuk meg az akadályt, én meg igyekeztem nem mutatni, hogy be voltam rosálva, hogy most robbantja be a kerületet vagy ilyesmi… nem kell ezt nekünk sem aaaaaakkkkkooooora nagy parás dolognak mutatni- az élet része és kész, akkor a gyerek se feszülbe

(Ami még szerintem fontos: nem rázárni az ajtót, megmutatni, hogy tud kimenni, ha pl ég valami, szikrázik a router, sugárban folyik a csapból a víz, szétrobban a budi :D- de megértetni vele, hogy CSAK akkor mehet ki, ha ezek a hirtelen veszélyek előállnak és PONTOSAN hová mehet (pl szomszéd, kertkapu stb.- telefonhasználat alap, gyakorolni a segélyhívónak mondandó alap szövegeket, ha nem ér el vagy ne adja ég otthon történik egy felnőttel baleset, eszméletvesztés, bármi…)

Gyakoroltuk azt az elég esélytelen szitut is, hogy elváltoztatott hangon becsöngettem és ajtón kívül győzködtem, hogy Robi vagyok, anyukád barátja, engedj be meg csomagot hoztam, nyisd ki, fizesd ki meg ilyenek.

A 30 percből hetente lett +10 perccel több, ahogy elérte a kritikus tömeget az idő, bizony arra is figyelni kellett, hogy azt értelmesen, strukturáltan töltse- ok egy mese mondjuk 40 percig, na de órákig az sem egy építő… szóval lecke, rendrakás (de megbeszélni, hogy főzőlapot semmilyen körülmények között nem nyom meg, ha megnyomta, nem feszül be, megtanuljuk kikapcsolni, nem kreatívkodik főtt kaját nekem meglepetésnek, nem kell háztartási gépeket működtetni, mikróba villát nem rámolunk, nem késezünk… nagyjából 1 év alatt eljutottunk oda, hogy 10 évesen már ha megéhezett, csinált magának egy szendvicset, légkeverésesben megsütött egy pár virslit, időnként kiporszívózott, de 5. Osztályban már biztosan.

Ezzel párhuzamosan az önálló közlekedést is megtanulta, negyedikesen a fővárosban teljesen normálisan képes volt ismert helyekre, ismert járatokkal elmenni (nyilván nem sötétben)- bkk appot is használni, lejelentkezni, hogy átment edzésre/zeneiskolába.

Az elején sok dicséret, jutalom, aztán meg természetesnek venni az önállóságot szerintem sokat számít.

Így majdnem 14 évesen most mondta, hogy ő szeretne egyszer éjszaka is egyedül maradni (ezt azért bevallom még kicsit korainak érzem, nem miatta… de megbeszéltük, hogy céges csapatépítőre kellett volna mennem vidékre, ottalvósra- baleset ért, így nem mentem sehová, de annyi lett volna a deal, hogy hazajön edzésről, fürdik, pakol, lefekszik stb időben, telefonon elbúcsúzik és én olyan 11-12 között éjjel azért hazaérek és hajnalban vissza is megyek (egyedül reggel felkelni heti 1x szokott, amikor én munka előtt a piacra megyek, ő meg addig elindul suliba).

Megbízható gyerek, nálunk így ment.

Fokozatosság, nem görcsösség, pozitív példa, megtanítani az eszközök (telefon, gyorshívó, segélyhívó), háztartási dolgok használatára (nálunk pl kis porral oltó van a konyhában… sosem kellett még, de én is felgyújthatnám egy óvatlan pillanatban a konyhát…), átbeszéljük, hogy kihez lehet fordulni (szomszéd, anya kollegája, barátnője vagy osztálytárs anyukája stb. Ki a megbízható, ki nem az akkor sem, ha behazudja és VÉSZHELYZETI BIZTONSÁGI JELSZÓ, amit elkérhet pl a barátnőmtől, ha ő ment volna érte, mert nekem közlekedési balesetem volt vagy amit ő tud nekem mondani telefonban, ha pl valaki kényszerítené… - ezek nélkül én nem indulnék el az úton.