Hogyan kell kezelni ha az összes feszültségét rajtunk vezeti le?

Esetleg nem kedvel titeket? 10 éves, ez már nem dac, valószínűleg kamaszodni kezd és már nem tudja magába fojtani, hogy nem bír titeket. Én sem bírtam soha a szüleimet, két nagy pofon miatt befogtam a szám, de utáltam őket mint a bűnt, ostoba, rosszindulatú emberek.

Elég árulkodó, ha mással nem ilyen a gyerek. Az én gyerekemnek voltak kisebb viselkedésgondjai, de csak másokkal, velem minimális volt és ritkán. Túlérzékeny gyerek. Én is az voltam, az ellenszenveseket sosem bírtam, csak magamba tudtam fojtani, ő meg-- hát nem..

Az, hogy a feneketekben van nem azt jelenti, hogy szeret.. hanem hogy magányos ÉS/VAGY szorong. Én pl imádtam a suliban lenni, vagy egyedül(amikor mással tudtam beszélni neten).

Ha szerinted tudod miért csinálja, akkor tessék elviselni. Hogyan? Türelemmel. Szerintem ez a teória marhaság, kicsiknék is, érdekes, hogy csak a szr szülőknél szokta "biztonságban érezni magát" a gyerek, akik folyton csak beszélnek és keveset hallgatnak, akik cseszegetik tanítási szándék helyett és akik nem ismerik a gyereküket.. A tiétek nem kicsi egyébként.

Legalább egy pszichológus legyen már mellette, akivel tud beszélgetni és úgy érzi érdemben törődik vele és jól kijönnek, azok az emberek erre vannak, pont ilyen helyzetekre, ha a gyerek egyedül érzi magát. Nyilván azt fogja mondani, hogy szeret titeket, mert valamennyire kötődik, hisz ti neveltétek fel, a gyerekek nem igazán tudnak magukon kiigazodni.. csak nem tud titeket elviselni.. titeket, mint embereket nem kedvel. Mint én a szüleimet, és sokan mások.

Egyébként ilyen korú gyerekem van, és én tudom, hogy az osztálytársa rühelli a szüleit pl, és az is látszik, hogy nem igazán kedvelik ők se a gyereket. Lerí a játékukból, illetve közös tevékenységeknél csak a rosszat látják egy tök cuki gyerek megnyilvánulásaiban. Nyilván fel sem fogják amúgy, hogyan viselkednek. A gyerekem másik barátnője is ilyen, na nekik kifejezetten bolond szülei vannak, nem is voltunk még csak egyszer közös programon, az elég volt belőlük, ellenségesek a gyerek minden megmozdulásával és nyilván a gyereket hibáztatják, mikor semmilyen más területen nincs gondja, és mással se. Nem azért, mert visszafogja magát, velük egyszerűen kijön, mert kedveli őket, a személyiségüket.

Első körben mutass érzelmeket a gyerek felé, babusgasd néha dicsérd sokat(de csak amiért megérdemli), mutasd, hogy értékeled, hogy örülsz hogy van, hogy ismered őt. Jegyezz meg dolgokat az életéről, érdeklődj felé. Tudd kik a barátai, miről beszélgetnek, mik érdeklik, mit játszanak, mi ciki és mi nem. Ismerd meg a gyerekedet. Utána beszélgess vele ezekről és beszélgetéseknél hivatkozz ezekre. Mutatkozz sokszor "tanácstalannak" vele kapcsolatban. Pl ha kesztyűt kell venni: "hideg van, észrevettem, hogy reggel már fázik a kezed néha, ugye? Mit szólnál egy kesztyűhöz? Lehetne kutyás, emlékszem, hogy mondtad hogy kutyásat játszottatok xyal a suliban. Vagy ciki a kutyás kesztyű? Milyet nézzünk, ami tetszene? Ha nincs ötleted gyere nézzük át a webshopokat együtt" Próbálj hozzá kedves és normális lenni, mint akit valóban érdekel, mikor meg átnézitek a webshopot, mutogass neki dolgokat, amik valamiért viccesek, vagy mondjuk viccesen állna a tesóján vagy az apján. Legyél vele jóban, ismerd meg, legyen közös jó élményetek, máris normálisabban fog beszélni veled mert fontos leszel számára és kedvelni fog, szeretni fog meg megismerni. Az emebrek nagyrésze irtó gyenge szociálisan és nem is tud róla.

Iskolai stressz?

Azonnal szakemberhez, lehet iskolában kiközösítették és itt vezeti le szegény.