Miért dönt mégis úgy egy apa hogy nem akarja a gyerekét?

Ez azért nem olyan nagy ördöngösség..

A kapcsolatotok eleve nem volt biztos alapokon, és úgy vállaltatok gyereket.

Te nem akartad elkötelezni magad, teljesen mindegy milyen ok miatt.

Ősszevesztetek, gondolom sérült a büszkesége is. A legtöbb férfinek pedig a kötődés szülés után alakul csak ki, neki ez eleve meg sem történt. Gerince sincs , különben nem akarna kibújni a felelősség alól sem.

Nem csak jó messze költözött, (megint csak felelősség lerázása) de tovább is lépett, és ezzel pedig rájött, hogy inkább élne még, mint megállapodjon és családosdit "játszon"

Viszont a gyerekről lemondani nem tud, kötelezettsége attól még van.

Most ne értsd félre, nem védeni akarom, de ne női szemmel nézd, próbáld meg férfival.

Van egy kapcsolata, amiből MAJD biztosan családot akar.

A meglévő gyerekéhez semmi érzelem nem köti, mivel nem is ismeri. Az, hogy ő van és ezzel veled is tartani kéne a kapcsolatot még nagyon sok évig, csak nehezíti az ő elképzelt jövőbeli családi életét. Ő akart családot és most is akar, mert a jövőképében szerepel, de nem konkrét személyekkel, hanem azzal a nővel, akit épp aktuálisan szeret.

Amikor babaszobát tervezett, még te voltál az, akkor még nem tudta, hogy ez nem marad így. Ő most ugyanúgy azt a jövőt szeretné megvalósítani, amit eddig is, de abban nem szerepelt "lezáratlan kapcsolat, nem családban nevelt gyerek." Ezért neki az lenne a kényelmes, ha ez az egész meg se történt volna és te lehetnél csak egy múltbeli nő, mint a többiek, amit már lezárt. Erre csak akkor van esélye, ha a gyerek nem tőle van. Hiába tudja ésszel, hogy ez nem így van, ebbe kapaszkodik.

Én évekig agyaltam hasonlón. A barátnőm volt férje és a barátnőm is akartak gyereket, de 3 év házasság után gyerek nélkül elváltak más miatt.

A fickó összejött egy nővel, akinek van két fia, de az apuka is képben van, sokat van nála a két gyerek. Ezt a nőt máshonnan ismerem, és mondta, hogy a fickó kategorikusan kijelentette, hogy nem akar saját gyereket, neki ez így tökéletes, hogy a nőé néha velük van, de neki nincs köze hozzájuk.

A nőt annyira nem érdekli, csak úgy mellékesen mondta, én viszont kattogtam rajta, hogy a barátnőmmek miért nyomta folyton, hogy legyen gyerek...

Biztosan nem leszek népszerű a válaszommal, de szerintem ebben a társadalmunk is nagyban hibás. Ilyen kérdésnél mindig van legalább egy olyan komment, ami arra irányul, hogy a nő félreismerte a férfit, neki kellett volna jobban figyelnie. Jó, lehet hogy így volt, lehet hogy nem. De ha így is volt, ez felmenti a férfit a kötelezettség alól? Ez kicsit olyan számomra, mint az áldozathibáztatás, nem arról beszélgetünk, hogy Gipsz Jakab nem tudott az ösztöneinek parancsolni, hanem arról, hogy az áldozat miért húzott olyan ruhát, miért ment át azon az utcán, miért ment oda egyedül. Itt is ez a helyzet. S milyen érdekes, hogy fordított esetben, tehát ha a férfi adja elő, hogy őt átverte a nő és felcsináltatta magát, akkor sosem gondol arra senki, hogy jó ember, talán kellett volna gumit húzni, ha annyira nem akartál gyereket, amúgy meg kellett volna jobban kiismerni azt, akivel rendszeresen dugsz. Na már most, ha ilyen a társadalmunk hozzáállása is, akkor természetes, hogy a férfi fejek is így gondolkodnak erről. Egy férfi előbb felmentődik egy ilyen helyzetben. Ha feljön egy cikk arról, hogy egészséges babát találtak a piripócsi kórházban, biztosan lesz olyan, aki szerint milyen anya az ilyen, miközben ha az ország egyik végében Jakabunk csinál egy gyereket, akit le se sz@r, a másik végében meg boldog családban él, akkor Jakabról nem az a megítélés, hogy talán bogot kéne kötni a végére, amúgy meg lehet a másikkal is apaként viselkedni, hanem az, hogy de azokkal a gyerekekkel, akikkel együtt él, jól bánik. Felmentjük őt mi magunk, a disznósága el van nézve, mert azóta már van olyan gyerek, akiről tud gondoskodni, legalábbis nem lép le.

Ha a teljes társadalom nem így állna hozzá, ha a a férfi számára is akkora "szégyen" lenne egy házasságon kívüli gyerek, mint a nő számára, ha a férfinak komolyabban kötelezettségei lennének utána pár tízezer forintos gyerektartáson kívül, akkor bizonyosan nem lenne ennyi ilyen eset. De amíg más megítélés alá esik a férfi és a nő a kérdéskört illetően, addig megteheti és meg is teszi.

Én a 7-essel bizonyos fokig egyet értek, de azt is kár tagadni, hogy biológiailag is másképp éli meg ezt a folyamatot a férfi és a nő. A nő lepisili a tesztet és már elkezd bizonyos értelemben kötődni, anyává válni, érzi a mozgásait, ő szüli meg, stb. A férfi a gyerek születése után kezdi el megtapasztalni azokat a pillanatokat, amiket a nő a teszt után már rögtön.

Nyilván Gipsz Jakab felelőssége adott, ha teherbe ejtett valakit, viselje a következményeit, de az, hogy neki miért olyan könnyű nem törődni a gyerekével, szerintem kimerül abban, hogy idegen neki és semmiféle kötődés nincs közöttük.

Az a helyzet 8-as válaszadó, hogy teljes mértékben igazad van, nehezebb ilyen szempontból egy férfinak. Viszont itt igaz az is, hogy a nem tudás nem ment fel a felelősség alól. Felnőtt ember. Vállalja a következményeit a döntéseiért, mint ahogy vállalni kell azt egy jobb munkahelyen is, meg az élet minden más területén. De továbbra is azt gondolom, hogy úgy könnyű megpattanni, ha a teljes össznépi társadalom ezt egy vállrándítással, rosszabb esetben a nő hibáztatásával elintézi.

A “jobban meg kellett volna ismerni” c. véleményekhez pedig részletek nélkül, de megosztanék egy saját sztorit. Szűk családban boldog pár, házasság, gyerek, a pár tagjai lassan 40 évesek. Mire a férfi nyíltan, félreérthetetlenül kikezdett az én férjemmel. Kétszer. Látens homoszexuális. A felesége nem tud róla, a család többi tagja nem is sejti. Persze, utólag minden fingásba belelátja az ember a jeleket, de ha tényleg annyira egyszerű lenne felismerni, akkor azért a család x számú tagjai közül legalább egynek feltűnt volna és nem sokként ért volna minket a szituáció. El tudom képzelni, hogy egy ilyen párkapcsolat is lehet ennyire félrevezető, hogy őszintén nem volt honnan sejteni az ellenkezőjét.