Vannak olyan napok nálad is, amikor szinte nem tudsz érdemben foglalkozni a gyereke(i)ddel?

Nem, ilyen nincs és nem is értem, miért nem értél rá leülni foglalkozni velük kicsit.

Én is szeretem a rendet, és sok a dolgom, mivel kertes házban lakom, soha nem fogynak el a feladatok, egész nap teszek-veszek velük/mellettük, és nem is csinálok lelkiismeretfurdalást abból, ha házimunkázok is, hiszen amúgy is velük vagyok egész nap - de arra igenis figyelek, hogy minden nap legyen több olyan félóra, mikor csak velük játszom.

Van ilyen, mikor délutánra megyek. Reggel be kell érjen oviba, délután nem én megyek érte kb 5 re érek haza, ilyenkor kajacsinálás meg egy kis ez az és már este van.

Ilyenkor marad az esti mese és kis bújás.

Szerintem az számít hogy a gyerekek ezt hogy élték meg.

Nálunk is van olyan nap amikor kevesebb minőségi időt tudok a majdnem 4 évessel tölteni, de ő ügyesen eljátszik, könyvet nézeget egyedül is. Ha jön hogy valamit szeretne együtt csinálni akkor igyekszem időt szakítani rá

Ez nem világ tragédia,ennyitol inkább az a baj,ha lelkifurdalasod van. Távol álljon tőlem ennyiből ítélkezni,de úgy latom,hogy nem vagy valami stabil érzelmileg - ha az lennél ennyi miatt nem lenne lelkifurdalásod -igy inkább én ezen dolgoznék a helyedben. Ha ennyitol lelki fursalaod van,az azt is jelenti,hogy tökéletes anya szeretnél lenni,ez sem a legjobb.

Persze lehet nem jól mértem fel,ennyiből nyilván nehéz.

Semmi baj nem történt,este voltatok is kicsit együtt.

Ha viszont rangat közben a gyerek,hogy anya játssz velem,akkor kell egy rövid időt rájuk szakítani,mert az a lényeg,ahogy írták is,hogyan éli meg. Teljesen jó ha mondod neki,kicsim most nem tudok menni,de öt perc, húsz perc múlva este felé stb igen. És akkor tényleg menj, és jatsz velük egyet. Ha csak negyed órát is. Nekik a világot jelenti.