Elmesélnétek hogyan szültetek meddig stb sztorikat akarok?

Szia.

leírom neked az elejétől.41.héten reggel 8-kor fájással ébredtem.aznap jött épp egy hidegfront,másnap kellett volna befeküdnöm.kb 25 percesek voltak a fájások ugy 10 óráig,aztán kezdett rövidülni,mert 8-10 percesek jöttek,de rendszertelenek.11-kor mondta anyu(pont szüleimnél voltunk),hogy menjek fürödjek le,meg rakjam magam rendbe,mert amint hazaér apu megyünk(akkor még nem volt autónk,igy apu vitt minket).én szép nyugodtan,mintha semmi nem lenne elmentem tusolni,fogatmosni,stb.körülöttem mindenki,mint pók a falon ugy rohangált.anyu,aki 5 gyereket szült olyan ideges volt,mint még soha,én meg életemben nem voltam még olyan nyugodt.mivel apu hazaért időben,igy nem hívtunk mentőt,hanem bevitt minket a kórházba.pont déli 12-kor értünk be.még akkor sem voltak rendszeresek a fájások,volt 5 perces,8 perces.felfektettek nst-re.na 20 percig feküdtem,de 1 fájás jött csak.akkor megkérdezte a doki(nem volt fogadott),hogy minek jöttem egyeltelán be.hát mondom én mert fájásaim voltak.aznap én voltam a 3.,aki fájásokkal jött be.2 már hazaküldtek elöttem.akkor kaptam egy injekciót(nem tom mit,mert magyaráztak össze mindent),na az aztán csodát tett.olyan 2 perceseim lettek,hogy csak na.minden fájás között sétáltam,fájásoknál anyu a hátamat maszírozta,meg a hasam simogatta a férjem meg stopperolt.negyed 6-kor felmentünk szülőszobára,akkor 3 ujnyi voltam már.félkor burkot repesztett a doki.18:10-kor kibújt a 4,25 kg-os 56 cm-es fiam.természetes úton,fájdalomcsillapítás nélkül.kicsit repedtem,meg vágtak is,de összesen 6 varratom volt.a szülés nem volt borzalmas,mikor már fenn fekszik az ember és nyom már nem érezni semmit.a vajudás viszont kimerítő.a varrás kellemetlen volt.adtak lidokain injekciót,igy nem éreztem,csak a legelején,de olyan volt mintha belekapaszkodtak volna és ráncigálták volna lefelé.másnap nagyon fájtak a varrataim,hát mindenki ugy futkosott még a természetes uton szültek is,mintha nem is szültek volna,én meg alig tudtam menni.jobban szenvedtem a varratokkal,mint a szüléssel,de azért minden pilanata megérte a fiamért.most múlt 25 hónapos,és egy kis örökmozgó gyerkőc.ha tudnám hogy mindig ilyen könnyen cszülök akkor akár 100-at is szülnék,csak tudnám felnevelni.mindenképp szeretnénk neki kistesót és remélem,hogy őt is ilyen könnyen szülöm meg.

ja a szülésznő mondta,hogy első gyerekhez képest,aki ilyen nagy volt nagyon könnyen meglett,ja és 1 hang nélkül szültem,erre nagyon büszke vagyok,ugyanis nem bírom a fájdalmat,és paráztam a szüléstől,de aznap mikor elkezdtem vajúdni megszállt valami és olyan nyugodt lettem mint még soha.

te még szülés elött állsz?mennyi van még vissza?

3 -ról tudok beszámolni,egyszer sem volt ott az apuka.

1. 2007.03.31. (40+3hét) hajnali 2:17 (pisilésből indultam vissza az ágyba),amikor egy halvány mensi szerű görcsöcskét éreztem.Azt gondoltam,hogy jósló. 10 perc múlva (már az ágyban) jött még egy enyhe fájás,közben éreztem,hogy megrepedt a magzatburok,folyni kezdett a víz. Ébresztettem a párom,Ő nagyon édesen percenként kérdezgette,hogy hívja e a mentőket,mit csináljon... Megmosdottam- akkor még nem volt kész a fürdőszobánk,és lavóros megoldás volt-,majd furcsán néztem a fejemből,mert még mindig enyhe görcsöcskék voltak,és nem 10 percenként,hanem 3-5 percenként. Akkor szóltam,hogy hívja a mentőt,mert össze vissza jönnek a "fájások". (Hát,igen aki először szül életében,az nem igazán van tisztában a dolgokkal!) A mentő jött is hamar,a leendő apuka kocsival jött utánunk. A mentős feszt kérdezgette,hogy van e fájás,de nem volt,viszont rettentő kényelmetlen volt ülni! -először szültem,így nem tudtam,hogy azért volt olyan kellemetlen ülni,mert a kisasszony sietett kifelé.

A kórházban,ahogy felértünk a szülészetre,nagyon gyorsan felvették az adatokat- közben átöltöztem a kórházi "köntösbe",majd irány a szülőágy,jöttek a tolók. Hajnali 4:14-kor született meg az első leányzónk. :-D (3130g, 52cm) Persze gátmetszéssel. Fogadott doki nem volt,az ügyeletes kómás fejjel látott el. A szülésznő eközben jól letolt,hogy miért nem mentünk hamarabb.

2. 2009.07.02. (41+0hét)(erre már nem emlékszem ennyire pontosan,mert előtte 2 nappal kórházba lettem zavarva,mert csendben nyílt a méhszájam,a kiírt időponton is túl voltunk,és a kicsi lányom beszólt a nőgyógyásznak...)

Hajnali 5 után kicsivel jöttek 5 percenként a fájások,amik megint nem fájtak jobban,mint az első szülésnél. 7-kor volt az Nst,az nem mutatott semmit,pedig akkor már valamivel intenzívebben éreztem az 5 perceseket! Vissza mentem a szobába,ott nagyjából 3 percenként jöttek a fájások,amikor szóltam a dokinak,aki azt mondta,hogy "ez csak keménykedés". Nem sokra rá már percenként jöttek a fájások,fél órán keresztül,mire végre mehettem a szülőágyra. Ott azonnal burkot repesztettek,teljesen nyitva voltam és rögtön jöttek a tolók. 8:48-kor született meg a kicsi (2980g, 51cm). Szintén volt gátmetszés,csak ezúttal nem hatott a varrás alatt az érzéstelenítés.

3. 2011.09.12. (40+0hét) Hajnali fél 3 (amikor felkeltem,mert a kisebbik gyerkőc rosszul aludt,és vissza feküdtem),jött az első fájás. Ez sem volt vészes,inkább csak kellemetlen. Nagyjából hajnal 5-ig össze vissza jöttek a fájások (10,14,8,15,12,8,10... percenként) ezért nem is foglalkoztam vele. Majd 5 után beállt 6 percesre (miután a párom elment dolgozni). Gondoltam,még van időm. Felébredtek a csajok,egyből 2 percesek lettek! Hú,gyorsan telefonáltam apósomnak,hogy rohamban jöjjön, gyorsan hívtam a mentőket. Mire ide értek,már tolófájások voltak... Na,nem kell izgulni,kaptam a mentőstől a leb.szást rendesen,hogy "járt maga iskolába!?,ilyenkor kell már szólni?!"stb. Após még akkor sehol nem volt. A mentőben megszületett reggel 6:40-kor a harmadik lányunk. :-D (3340g,51 cm) Mire felsírt,addigra após is ideért. A magzatvíz nem volt tiszta,szóval tudta a kis Mügyűröm,hogy mikor kell kibújni! :-D

Hjajj,de jó volt vissza emlékezni!!

Köszönöm Neked Kedves Kérdező,hogy feltetted a kérdést!:-D

Üdv: Ma 3hete 3 gyermek anyukája :-D

szia :)

nekem szombat este olyan 19.30 körül mikor beültem egy kád vízbe hogy az aznapi - takarítás, mosás....- házimunkát kipihenjem, akkor éreztem hogy van valami fájás féle, de jóslónak akartam betudni, hogy aludhassak egyet végre mert hulla voltam! de sajna a fájások miatt -habár nagyon koncentráltam az alvásra :) ! - nem tudtam aludni és forgolódtam, persze férjemet sem hagytam... szóval este 11. kor úgy döntöttünk hogy akkor irány a kórház. Mi is anyumékkal laktunk még így felkeltettük őket! és a mai napig áldom az eszem hogy kértem hogy jöjjön velem! Éjfélre beértünk, ott megvizsgáltak de semmi tágulás...stb. csak a folyamatosan erősödő fájdalom. férjemet hazaküldték hogy reggel 7 nél előbb nem lesz baba aludjon addig... anyum velem maradt és végig segített ... járni nem tudtam a görcsös fájdalomtól, csak gubbasztottam összegörnyedve egy ágyon, és számoltam meg ettem a szőlőcukrot dögivel, hogy ne a fájdalomra gondoljak. reggel 7-kor megvizsgáltak férjem is bejött de semmi .. bár azt mondták hogy ne aggódjak 10 re baba lesz... hulla voltam- addigra 5 perces fájásaim voltak!!! 10 óra előtt újabb vizsgálat, de semmi na akkor jött egy doki aki burkot repesztett, mert látták hogy kezdek kikészülni... és nem fog erőm maradni a szülésre.. jöttek 10 órától a perces fájások... ekkor azzal bíztattak hogy 1-2 órán belül szülés lesz.. na nem lett... du. 1kor jött be a dokim -ekkor már anyám könyörgött valami fájdalomcsillapítóért mert kezdtem nem magamnál lenni... megkaptam valamit a combomba.. gőzőm sincs mi volt de a 10 es erősségű fájdalmam 9 esre csökkent... viszont annyira bekókadtam tőle hogy nem tudtam a szüléskor követni az utasításokat... du. 15.25 re lett meg a gyerek. én totál kifingtam ..mint egy hulla olyan volt a színem és folyt mindenhonnan a víz belőlem.. most a másodikkal vagyok terhes és nagyon nem így akarom megélni ezt a szülést, mert ez inkább rémálom volt nekem még így 4 év távlatában is mint szép élmény!!!

I.

35-36. héten fájásaim voltak este, de lefeküdtem aludni. Pár óra múlva arra ébredtem, hogy izzadok és megint nagyon erős alhasi fájásaim vannak. Azt hittem, WC-re kell mennem, de nem, az erőlködéstől csak jobban fájt. Irány az ügyelet. Tágulási vérzésem volt, de csak minimális, én nem is láttam. Felvettek, bekerültem a szülőszobára, még mindig csak 2 ujjnyira voltam nyitva (3:00 ). A szülésznő feltett CTG-re, egyre jobban fájt, már majdnem sírtam, de 2 ujjnál már nem adtam epidurált. Fél 4 körül beengedték a férjemet, akkor már nem voltam egyedül. Közben a szülésznő üvöltözött egy sort, hogy miért nem javítottam ki a kiskönyv elején az új lakcímemet, miattam elrontotta az adataim felvételét. Még idegesebb lettem. Közben 3X mentem WC-re nagydolog miatt, 11 alkalommal pisilni. Burokrepesztés, forró zuhany, labdán ücsörgés. Műszakváltás, új doki, kedvesebb szülésznő, No-spa injekció. Le a labdáról, vissza CTG-re, újabb vizsgálat, majd felszólítottak, hogy nyomjak. Többször éreztem úgy, hogy elhányom magam, a mentes vizet is buborékosnak éreztem. Nagyon nehezen ment, nem éreztem nyomásingert. Mindig előjött egy hajas buksi, majd vissza. "Ez tarthatatlan, nem mehet így tovább!" Oxitocinos injekció, "Ne nyomjon!!!", kicsusszan a baba, sír, 7:55. "Fiú vagy lány? Fiú vagy lány? Fiú vagy lány?" 1 percig veszekszik a szülésznő és az orvos. A férjem megszólal: "Lány!" A hasamra tették, azonnal lepisilt, a csecsemős nővér ott maradt. Miután nem pulzált már, elvágták, ellátták a lányom, a lepény is kicsusszant, rettenetesen rövid volt a köldökzsinór. Kikapartak, picit varrtak, mert nem lett tökéletes a gátvédelem, belső sérülésem keletkezett. 40 percet voltunk együtt a szülőszobán az 50 centis, 2620 grammos gyönyörű, nagy barna hajú, barna (!) szemű kislányunkkal, de nem szoptathattam meg, mert addigra elaludt, inkubátorba tették és eltolták. Aztán átszállították egy másik kórházba, mert fertőzést kapott és éretlen volt a tüdeje. Ma egészséges, erős nagylány.

II.

34. héttől naponta órákig tartó, szabályos fájások. A 37. hét közepén felidegesítettek és úgy döntöttünk, bemegyünk a kórházba. Éjszaka 11 volt. 2 kósza fájás és semmi több. Éjszakára bent tartottak az alternatív szülőszobán, 3 pici fájásom volt végig, ennyit mutatott a CTG. Az ügyeletes szülésznő nagyon rendes volt, éjszaka takargatott, masszírozott, szinte végig ott volt velem és a férjemmel, aki szintén aludt. Reggel műszakváltás, bemutatott az újaknak, ismertette az állapotomat és az előzményeket. Dél körül hívták a dokimat, hogy mi legyen velem. Előző fájásgyengeség miatt most is arra gyanakodott és a császárt elkerülendő infúziós szülésindítást javasolt. Beleegyeztem, elindult a kórházba, az új szülésznő adott beöntést, utána lezuhanyoztam, bekötötte az infúziót, előkotort homeopátiás szereket, adagolta nekem. Megérkezett az orvosom, az oxitocin mellé kaptam antibiotikumot is. Fél óra elteltével sem voltak fájásaim, jött a burokrepesztés. Egyből megérkeztek a méhösszehúzódások is. A szülésznő utasított: 10 fájás (és tolás) a jobb oldalon, 10 a balon. És persze "Még van idő EDÁra, szeretné?" Nem, nem kell! Nyomtam, kérte, hogy adjam ki, ordítsak, ne fojtsam el. Megvolt a 10-10, a hátamra fektetett és már lehetett látni a baba fekete haját. Nyomtam, de nem ment, még, de az sem, kb. az ötödikre sikerült előrehaladni, aztán még 2 nyomás és ott volt a csecsemős nővér, többet nem szabadott nyomnom, de iszonyatos ingerem volt rá, csak muszáj volt visszatartanom a sikeres gátvédelem érdekében. Jött a baba is, könyökkel az arca mellett, nagyon feszített, de láttam, hogy a dokim a férjem mellett van, a szülésznő gátat masszíroz, nincs nála semmi vágó eszköz. Aztán kicsusszan egy kis felső test, a többit kihúzza a szülésznő. 15:27. Alig sír, de olyan édesen mozog. Az én babám, magzatmázas, picit vöröses lilás, fekete hajú, ráncolt homlokú. Olyan édes. "Fiú vagy lány?" "Kislány, meg is mutatom!" Aztán a szülésznő kitakarta egy pillanatra, hogy tényleg elhiggyem. Apuka elvágta a köldökzsinórt, az orvosom levideózta, mindenki boldog volt. Elvitték megfürdetni, lemérni, bepólyázni. A férjem ment vele. Közben a doki lefertőtlenít, ellát, nem kell varrni, pedig nagyobb a baba, mint a nővére és gyakorlatilag kikönyökölt belőlem. Visszahozzák, pólyában, sapiban egy szopira. Ügyesen megy neki, de nagyon gyorsan elalszik. 3270 gramm, 53 cm. Fekete hajú, kék szemű, pufi arcú. 2 óra múlva elviszik az esti pancsira, én kimegyek WC-re, a szülésznő kísér, visszamegyünk a szülőszobára, anyám is ott van, hárman pakolnak nekem, megérkezik egy tolókocsis emberke, mert szédülök, átvisz a gyermekágyra, ahol az ismét megfürdetett babám vár. Egy kis fotózás, rokonok elmennek, nővérek jönnek, segítenek lezuhanyozni (magamtól is ment volna), tisztán, frissen szoptatom ismét pici lányomat. Könnyű szülés volt, mindenkinek ugyanilyet kívánok, mint az én másodikom!

Szia.

Első babámat idén februárban Valentin napon szültem. Február 7-re voltam kiírva, de nem akart kibújni a kis drágám, 8-án befektettek a kórházba. Minden leletem, minden vizsgálat negatív volt, de tekintettel a koromra (39 év) és arra, hogy első baba, megbeszéltük a dokival, hogy hétvégére haza mehetek és hétfőn reggel 7-kor jelentkezem a szülőszobán (hacsak addig nem történik vmi.)

Nos, nem történt. Hétfőn jelentkeztem, megvizsgált a doki, burkot repesztett (7 óra 20-kor), utána beöntés, zuhanyozás, séta a vajúdóban, 10 körül apa is megérkezett (nem akart bejönni, anyukám zavarta be hozzám / egyébként nem bánta meg/ azóta büszke rám). 1/2 12-kor bekötötték az oxitocint, utána kezdődtek a brutál fájások. Kétszer kértem, hogy császározzanak meg, mert nagyon fáj, de mivel jól tágultam, azt mondta a doki, hogy szó sem lehet róla. Kb. 16.45-55 körül kezdtem el szülni és 17 óra 09-kor lett meg a kisfiam. Arra már nem térek ki, hogy milyen szarul voltam egész éjszaka, a nővér óránként jött be hozzám, véreztem, elájultam, stb....... DEEE, túl éltem és mindenért kárpótol a kisfiam, ugyanis rajzolni sem lehetne szebbet és kitalálni sem lehetne jobb babát. :DDDDDD

de jóó ilyeneket olvasni :) nagyon várom már én is átéljek ehhez hasonlókat,és mindekinek gratula :)

17L

14:15ös! Én is valetin napon szültem és szintén első babát!

Nekem nem annyira szép a szülésélményem,még mindig megvisel ha belegondolok,és félek is,nehogy megint terhes legyek.Pedig nem volt semmi komplikáció,csak hosszú volt és nem voltam mindenre felkészülve.

14én hajnali 2kor kezdtem érezni,hogy fájdogál a derekam.Kicsit még aludtam,4körül felkeltem mert még mindig fájt.Akkor már mértem is és 5-8percenként jött és 30-40mpig tartott.PÁrom akkor ment el dolgozni mikor felkeltem,így szegény jöhetett is be a kórházba pár óra múlva:) Nem igazán akartam bemenni a kórházba,mert nem voltam biztos benne,hogy már szülni fogok.Féltem,hogy kiröhögnek:)Akkor még anyukámmal laktunk,ő mondta hajnali 6kor,hogy talán be kellene mennünk,nem fognak kiröhögni akármi is van.Bementünk,de akkor már csak erősebbek voltak és tovább tartottak a fájások.Nstre tettek,látszott,hogy egész szép fájásaim vannak,még aznap baba lesz.Megvolt az előkészítés,2ujjnyira nyitva voltam,burkot repesztettek.MOndták,hogy sétálgassak,mert nagyon fent van még a baba,ez segíteni fog.Na,hát nekem a sétálgatás esett a legkevésbé jól!!Úgyhogy maradtam a labdánál és széknél.Elég gyakran fel kellett ülnöm az ágyra is,hogy figyeljék a babát,és az borzalmas volt fájások közepette,főleg ahogy mutatta a gép,hogy erősödik:S Hamarosan az ügyeletes is megnézem,de elment,mert mondta,hogy még ráérünk.Én már nagyon türelmetlen is kimerült voltam,mert alig aludtam.Hosszadalmas 14óra volt,kaptam oxitocynt is(fantasztikus volt!),végül d.u.4or mondták,hogy kitágultam,ha érzem,hogy kell nyomjak.Minden simán ment(kivéve,hogy a doki majd kinyomta a tüdőm,úgy rákönyökölt a hasamra)kb 10perc múlva megszületett a kislányom.Megdicsértek,én meg megnyugodtam,hogy mindenki jól van,bár igazából csak akkor tudtam örülni,mikor befejezték a varrogatást rajtam (kb 1óra volt).

De teljesen megérte,bár visszagondolva rosszabb mint amilyenre számítottam.

Mindenesetre imádom a kislányomat,nagyon okos és tüneményes csodagyermek, mindent megadnék érte:)