Milyen nehezsegeitek lettek ferjkent/apakent/ferfikent miutan megszuletett a gyereketek? (szuleid, a parod, a gyereked, munkahelyed, stb.)

Nincs idő pihenni. Reggel a gyerekek ébresztenek valamikor 6 és 7 között, utána megyek dolgozni, hazaérek, addigra már otthon van az ovis is, és vele kell foglalkozni, jászótérre menni vagy csak otthon játszani, majd vacsora, fürdetés, altatás, mindenben jelen vagyok, aztán ott vagyunk este 9-kor, és csak agyatlanul youtube-videókat meg tiktokot nézni van erőm, rendesen feltöltődni, pihenni, bármit csinálni, ami pihentetne, már nincs, de "csakazértis" dacból nem megyek aludni, mert nehogy már. A feleségem feladta, ő a gyerekekkel együtt bealszik.

Hétvégente van segítség, anyám sokszor elviszi mindkét gyereket magával, és akkor tudunk kicsit kettesben is lenni és pihenni is. De összességében talán ez, hogy a hétköznapok ébredéstől-alvásig teljesen be vannak táblázva, egyrészt nagyon monoton, semmi spontaneitás nincs benne, másrészt meg csak munka-munka-munka, mintha egyszerre két munkahelyen dolgoznék, amiből a "második műszak" többet is kívánna belőlem, mint amit adni tudok.

Hogy nincs megállás. Reggel felkelek, munka, amikor hazaérek, a feleségem elvárja (jogosan), hogy vegyem át kicsit a gyerekeket. Ő addig megfőz/takarít gyorsan, stb. Majd már jön az esti rutin (küzdelem) és altatás. Aztán hullán kidőlünk és jön az éjszakai műszak.

És akkor még nem csináltam kerti munkát, nem haladtunk az udvari felújításokkal, sem semmivel. Rengeteg energia, de ez van.

Az nyugtat, hogy ahogy egyre önállóbbak, egyre jobban alszanak és egyre több mindent megtudunk mellettük is csinálni már, így abszolút látom, hogy ennek egyszer vége lesz. Próbálunk nem túlélésre játszani, hanem megélni amíg ilyen picik, de nem könnyű...

Ugyanez. Két gyerkőc apukája vagyok, sokszor a teljes kiégés határán. Én is mindenből kiveszem a részem, sokat foglalkozom velük, plusz a házimunkát is ugyanúgy csinálom. Estére totál lemerülök, aztán kezdődik minden előlről.

Csak kitartás uraim,

“parenting is only hard for good parents”. ;)