Egy gyerekes élet után mennyivel lett másabb a két gyerekes élet?

2 év van a gyerekeim között.

Őszintén szólva nekem 0-ról egyre sokkal nehezebb volt a váltás, mint 1-ről kettőre.

Nekem az elsővel annyira nehéz volt az eleje, hogy később a kettővel együtt is könnyebb volt annál.

Nekem mindig az alváshiány a legrosszabb

Olyankor szetesek,türelmem nulla,és mindent rettenetes színben látok és úgy érzem mindig minden szr lesz. Ez a legrosszabb,egy gyerek és két gyerek mellett is. Ha nem vagyok fáradt,bírom a dolgot. Az énidő megszűnt,de ez csak addig tart,míg a kisebb is kb három négy éves lesz,utána azért tervezhetobb a dolog. Néha túlélés...

De nekem az alváshiány a legrosszabb.

2.5 év különbség köztük

Nekem us at alváshiany a legrosszabb, illetve az énidő hiánya. 5éve....

Egyebként nekem sokkal nehezebb lett. Elsőre kaptam egy tök nyugis, alkalmazkodó gyereket. Vele bármit el lehetett intézni, sosem sírt, tényleg egy főnyeremény volt.

Másodikra kaptam egy akaratos, többemberes 0-24ben síró, hisztiző gyereket.

Ami a nehéz benne, hogy a 2.miatt az elsőre kevés időm van. Folyamat kikészít kiakaszt a hisztijeivel.

2.5 illetve 5 évesek. Nagyon jó tesók amúgy, szeretik egymást

Majdnem kereken 2 év van köztük. Az első pár hét viszonylag könnyű volt, aztán beütött a krach, hogy úristen, de nehéz, mit vállaltam :D

Nekem komolyan nehezebb volt 1-ről két gyerekre v@ltani, mint nulláról 1-re. Az első piszok rossz alvó volt ugyan, de napközben meg viszonylag nyugis, elnézegetett, magyarázott mellettem, míg főztem, takarítottam, mindenbe be lehetett vonni. A második ennek ellenkezője, jól aludt, de egész nap sírt, szó szerint. És ha aludt is, ott volt a nagy, totál lenullázódott mindenféle énidőm, káosz volt itthon, ráadásul télen kint sem üthettük el úgy az időt, mint nyáron...

Most 1 múlt már a kicsi is, már könnyebb, mert néha eljátszik magának, nem sír, vannak fix alvásidők. De azért ami most is nehéz, hogy semmi szabadidőm, de tényleg semmi, mert az egyik mindig ott van.

A korkülönbség kapcsán nincs tapasztalatom, nálam imádják egymást, amúgy semmi féltékenység nem volt. Nekem a 3-4 év kicsit soknak tűnik m@r bizonyos szempontból, vagyis látva barátok és rokonok gyerekeit, ahol ekkora a korkülönbség, mindenhol ugyanazt mondják problémának, hogy ha szeretik is egymást a gyerekek, na, nem társaságai egymásnak, mert egy 3 éves kiscsoportos meg 6-7 éves iskolát mit játszana együtt? Persze, lehetnek ettől jó testvérek, csak mégsem úgy nőnek f együtt, mint a majdnem egykorúak.

Persze, hogy egy mellett több énidőm volt. Ha az az egy aludt, "szabad" voltam. Most a kicsi alszik kétszer, közte egyszer a nagy, valamelyik mindig ébren van. Ha apuka foglalkozik is valamelyikkel, nem biztos, hogy a másik is velük akar lenni, hanem rajtam lógni inkább.

Nekem konkrétan énidőm sincs jelenleg kb. :D