Költői kérdés:Mi a jó a kis korkülönbségben?

Hú, hát nem tudom... én sose akartam túl kis korkülönbséget pont emiatt. 6 év van köztük, számomra így tökéletes.

Hívd át valamelyik anyukát a gyerekkel, mikor nincs alvásidejük, ha kicsit eldumálgattok vagy együtt sétáltok néha, már az is sokat jelenthet ám. Kitartás! :)

Nálunk 17 hónap van köztük. A kicsi most 11 hónapos. Nem könnyű. A párom este 9 előtt nem ér haza a munkából, így a gyerekkel vagy megvárjuk őt és akkor borzasztó későn fekszik mindenki vagy lefektetem őket és csak hétvégén látják az apjukat. Meg kell várnom őt, mert különben elviselhetetlenek másnap. Nem könnyű két gyerekkel ilyen kis korkülönbséggel, a nagy nálunk sem szobatiszta még. Tanácsot adni nem nagyon tudok, van amikor nálunk is együtt üvölt a kettő, akkor világgá tudnék menni, de szerencsére jól kezelhető gyerekek, így ez eddig háromszor fordult elő összesen. Vasalni nem vasalok, hétvégén mosok, mosogatni persze szoktam minden nap többször is, hogy ne gyűljön nagyon össze. Mind a kettővel foglalkozom külön is, hogy ne érezzék azt, hogy csak a másikkal vagyok. Azon kívül a nagyot sokat dicsérem, rászóltam 5 hónaposan is a kicsire, hogy ne húzza a nagy haját, pedig nyilván csak belekapaszkodott, nem értette még, de azt akartam, hogy a nagy azt lássa, hogy a picinek is ugyanazokat nem szabad, mint neki, hogy vannak szabályok. Mi jól megvagyunk így hármacskán egész nap, de tény, hogy baromi fáradt vagyok és ha valaki felajánlaná, hogy lehet 3 kívánságom, mindhárom az alvás lenne.

Kitartás, ha már a nagy oviba fog járni, biztos könnyebb lesz, bár e téren nincs saját tapasztalatom. Mi még biztos nem adjuk oviba legalább 1 évig.

Hétvégén a párom és a nagyszülők leveszik a vállamról a terhet, ők pelenkáznak, etetnek, játszanak, én mosok, takarítok. Hidd el, már ez is kikapcsolódás. Arra gondolok, hogy nekem nem kell a szemem sarkából figyelnem őket minden pillanatban.

Bocsi, de ezt előbb kellett volna végig gondolni! Én is szerettem volna kis korkülönbséget, de az első baba születése után el se tudtam képzelni, hogy lehet ugyanezt megcsinálni, ha ketten vannak. Pedig nekem egy kis segítségem is lett volna. De úgy döntöttem visszamegyek dolgozni és pár év múlva jön a kitesó. Tudom, hogy nem segítettem ezzel, ne haragudj!

Gondolj arra, hogy Te már "túl vagy rajta"(ha nem akartok többet), és napról napra jobb lesz.Ja, próbáld ki, hogy egy hétig csak minimálisan foglalkozol a házimunkával. A fennmaradó időt fordítsd magadra. Beválik.

a 17 hónap körkülönbséges vagyok

amit elfelejtettem és talán a legfontosabb, hogy legyen jól bevált és betartott napirendetek! Ha ez megvan, Te is jobban tudsz kalkulálni az idővel, ők is nyugodtabbak lesznek, ha tudják, hogy mi után mi szokott következni. Sokkal kezelhetőbbek így. Ráadásul lehet őket délután egy időben altatni, így van egy kis időd magadra is, akár aludni, akár nyugodtan leülni enni vagy vasalni, bármit.

Nahát mintha csak magamat olvasnám egy kis idővel korábbról.:)

Ez milyen kedves tanács volt, hogy előbb kellett volna gondolkozni:))) Na mindegy, most ezen csak nevettem egy jót:)

Tehát nekem is a férjem csak hétvégente (vagy még akkor SINCS) itthon. Momentán 3 éves a fiam és 14 hós a lányom.A fiam kicsit lassabban fejlődött mint az átlag szóval igaz hogy 2 éves volt mikor a kicsi született de inkább másfélnek felelt meg.

Nekem sincs segítségem semmi. Nagyszülők nincsenek.

Sokszor éreztem azt amit te is hogy minden napom, hetem csak ugyanabból állt, és hiába pakoltam takarítottam össze egy pár óra múlva kezdhettem előlről.

Csak azt tudom mondani neked is hogy TÜRELEM ÉS KITARTÁS!!!! Soknak hangozhat de egy év és jobb lesz! Ha mehet oviba a nagyobb akkor főképp !! Enyém jár már oviba és ezerszer könnyebb így plusz a kicsi olyan hamar "felnőtt" hozzá (szinte elröppent amikor még pici baba volt).

Mostmár rengeteget játszanak együtt, jó persze vannak enyém-tiéd harcok de a nagyobb már megérti (nemhiába óvodás korra ez már jellemző!!) hogy mit érez a másik és kedveskedik a hugának. Ha a kicsi sír, nyűgösebb sokszor a nagy vígasztalja, bohóckodik neki, nevetteti, és sokszor veszem észre hogy egymással sokkal jobban eljátszanak mint mondjuk velem kettesben.

Annyira jó érzés rájuk nézni mikor a nagyobb mondjuk odanyújtja a kicsinek a kezét az meg csak fogja, nézegeti, meg mikor megosztoznak ételen, adok vmi finomságot a fiamnak és egyből eltöri ketté hogy a kicsinek is jusson (pedig ezt pl. sose mutattok vagy mondtuk neki).Szóval nem csinálnám másképp. Az eleje nehéz de aztán sokkal jobban eljátszanak együtt.

Most nehéz tudom, de ezen az időszakon ha túl vagytok könnyebb lesz!!

Háztartás meg, hát én eleinte rendeltem ételt hétköznapra, illetve sokszor hagytam hadd fusson a ház, csak a minimális dolgokat csináltam meg.

Ja és nekem sincs autó mindenhova gyalog jártunk. Mondjuk nekünk volt egy tesóbabakocsink és azzal jártunk be a városba, egy helyen voltak, nem rohangált el a nagyobb és viszonylag gyorsan tudtam bevásárolni meg intézni a dolgokat velük.

Anyukákkal nekünk is nagyon nehezen jönnek össze programok.