Miért ment ennyire tönkre az életem, miért nem tudom élvezni az anyaságot?! Járt így más is?!

Sokáig vártam a családalapítással, vártam a megfelelő partner, hogy minden rendben legyen. Fiam gyorsan megfogant, problémamentes terhesség után viszont problémás szülés jött, de lett egy egészséges, szépséges fiam. De a születése után minden megváltozott. A párommal szép lassan (vagy inkább rohamosan) tönkrement a kapcsolatunk, szörnyen megromlott, eltávolodtunk egymástól, és a bő másfél év alatt többször szóba került a válás. A családban is történtek változások, haláleset. A fiam mostanában nehezen kezelhető, kifejezetten problémás gyermek (védőnő is mondta), valószínűleg a családi dolgok miatt. Sokszor irigykedve nézem, vagy hallgatom barátnőimet, vagy idegeneket, akik boldogok, második gyermeket várnak,miközben én csak egyik napról a másikra élek,soha egy nyugodt, boldog percem nincs. Segítségem sem igen van, mert párom sokat dolgozik, nagyszülők vagy nincsenek vagy messze vagy dolgoznak. Rettenetesen érzem magam, hogy már a gyermekemben sem lelem örömöm. Egyenlőre nem tudom elhagyni a párom, mert akkor nem volna hol laknunk és amíg nem dolgozom nincs annyi bevételem (gyed). Állandóan veszekszünk, megaláz, volt, hogy megpofozott, eljár itthonról. Néha legbelül úgy érzem, hogy a kicsi "tehet róla" persze tudom, hogy nem, de mégis.... :( vissza szeretném kapni a régi életemet, de alig ha vannak kilátásaim 30 on túl, ilyen élettel