El vagyok keseredve mikor egy csinos anyukát látok! Más is van így?

Szia!

Én még csak most várom a második babámat, de egy kicsit tényleg elhanyagoltam magam. Pedig nem akartam :(

A párom mellettem áll, biztat, senkitől egy rossz szó nem hangzott el /kivéve az elején, amikor a középkorú nő rokonaim rácsaptak a seggemre... Tényleg szedtem fel akkor pár kilót, de szerencsére lement rólam.

Néha, ha már nagyon gázosnak érzem magam, lepasszolom a lányomat a mamánál, beülök a kád vízbe, kiszedem a szemöldököm, bekenem magam testápolóval /ez nagyon nagy szó!!!/ és felöltözök normálisan. Ez estig tart. Aztán jön a másnap....

Szóval a kérdésedre a válasz: nem tudom, hogyan csinálják a többiek :)

Szia!

Ezt akár én is írhattam volna!:D

Igaz én 34 vagyok,de én sem tudom elfogadni hogy ez történik velem!!Nekem 3 éves ikreim vannak,és még gyesen vagyok velük.Minden napunk egy erőltetett menet,de komolyan.Alig várom,hogy jövőre oviba menjenek. Igaz 1-2 hónapja mintha könnyebb lenne,egyre önállóbbak,most kezdtem el újra "adni" magamra rendszeresen,nem csak alkalom adtán.Újra vettem arcpakolást,szuper arckrémet,parfümöt,harisnyát,hogy szoknyát tudjak újra hordani,végre tudok mellettük magassarkút hordani!:D

Szerintem ez egy ilyen korszak,főleg két kicsivel!

5 kg még nekem is megvan,a férjem imádja,kár hogy nem tudom átruházni rá!:D Úgy látom mostanában több időm van magamra,ami jelentős növekedés a 0-hoz képest.

Minden anya más, én sajnos az a tipus vagyok,aki mindenkit magaelé helyez,így rám nem szokott idő jutni,a férjem korhol is emiatt,hogy álljak le,pihenjek,segít stb,de valahogy mindig magamra vállalok mindent.Talán te is ilyen vagy.:)

Tudom,hogy nekem kell változtatnom ezen...te is szakíts időt magadra,pl ha elintézted a dolgod ne rohanj azonnal a gyerekekért...igyál valahol egy forró csokit,sétálj,nézelődj,olvass,hidd el 10-15 perc is csodákra képes!:)

Én azért össze szoktam kapni magam, csak én azt nem értem, hogy a mi anyukáinknak is ilyen érzéseik voltak? Hogy ilyen nehéz volt nekik is? Én is főleg most a hideg idővel nem szeretek kimozdulni, mert mire összekészítek mindent, jön a következő etetés, aztán mire felöltöztetem a babánkat, meg én is öltözök párhuzamosan, már szakad rólam a víz, szegény csúszkál az overálban, én meg próbálom a csizmám közben felhúzni, ő meg sokszor sír is, sík ideg szoktam lenni, ráadásul panelban gondolom aki otthon van, hallja az egész műsort.

Bár én is sokszor úgy érzem, hogy jól nézek ki, a párom nem igazán szokta mondani és ha valamelyik boltban meglátom magam a tükörben, akkor már én sem találom magam csinosnak. Sajnos a terhességem előtt vettem igazán ruhákat, az meg már lassan 2 éve lesz.

28 éves vagyok, van egy másfél éves kislányom.

Terhességem előtt ideális 62 kg voltam, csinos ruhák, frizura, ékszerek stb...

Felszedtem 20 kg-ot! Most még mindig van rajtam 10 kg! Az én hibám, nem siránkozhatok. Igyekszem csinosan járni. Új ruhákat kellett vennem, mert a 38-as helyett 42-es a méretem. :S De nem ugyanaz! Észreveszem, hogy 10 kg-mal kövérebb vagyok és már nem úgy áll egyik-másik holmi. A melegítő nálam is kedvenc, a hajamat állandóan copfban hordom. Szempillaspirált szoktam használni, de ékszerekkel nem bajlódom. (Korábban a ruhámhoz passzolót tettem fel minden alkalommal...)

Szóval én is leeresztettem és irigylem a csinos anyukákat...holott csak én tehetek erről.

22:19

Mintaha én íram volna kisebb különbségekkel.

58kg-val kezdtem híztam 22 maradt még 10kg rajtam.Fodrászhoz el-eljárok,de kozmetikusho???(pedig jó lenne már:()

Ruhatár csere volt szülés után mert semmi nem jött rám,kezdem behozni a lemaradást,de 17 hós örökmozgó gyerek mellett akinek kell mindig vmi,nehéz!

Én amennyire nem hordtam melegítőket(még boltba se mentem el benne)szülés után megváltozott ne volt időm öltözködni,örültem hogy visszaérek köv.etetésig....stb.

Már má visszaszook a normál ruhákra,akár sétára is,de elszomorít mikor megkérdik tőlem hogy hova mész ilyen csinosan?Vagy hogy kicsípted magad?Holott farmer meg vmi normálisabb felső,de a tréningruha után már kiöltözésnak számít egyeseknek.Úgy döntöttem megváltozok kb.3 hónapja és hiddjétek el me lehet csinálni:

-vasaltam a hajamat ma is,addig kisfiam a fürdőben játszott az autójával

-smink

-ruha vasalás,öltözés és mehettünk is barátnőzni(igaz kisfiam végig mindenhol velem volt,de azt hittem eddig hogy őmiatta nem tudom ezeket elvégezni és rájöttem hogy csak akarni kell!)

Azt ajánlom csajok,asszonyok próbáljátok meg játéknak felfogni az egészet a gyerekkel együtt.

Jah párom is ércelődik a plusszok miatt ami nagyon zavart annó,de már leszálltam a témáról hogy huh menyi vagyok azóta mindig dicsér hogy éppen ma is milyen jól nézek ki:D

Kitartás

Üdv.

22 éves vagyok 17 hónapos babával aki ismét elfogadja magát

utolsó vok:

Bocsi a kihagyott betükért,de siettem:D