Túlreagálom szerintetek? (Anyós-kérdés, hosszú)

Sziasztok! A véleményeteket szeretném kérni, mert nem tudom, hogy reálisan látok -e ebben a kérdésben, lehet, hogy már a magam indulatait is beleszövöm, pedig nem akarok rosszat. Kívülállóként ti könnyebben megmondjátok, hogy hogyan cselekednétek hasonló helyzetben.

Egy 5 hónapos kislány édesanyja vagyok, és már nem bírom elviselni az anyósomat, amióta megvan a babám. Sosem kértem tőle semmit, magától vett a gyereknek ruhákat a turiból, és mindent rámkiabál. Beleszól, hogy mit hogy csináljak a gyerekkel. Ha mondom neki, hogy nézek a gyereknek ruhát, akkor: "minek vennél, vettem én már annyi rongyot a gyereknek, hogy elég". Nem tudta szoptatni a fiát, de nekem megmondja, hogy mi a helyes technika, meg hogy adjak néha tápszert is a gyereknek, hogy ha nem lesz tej, nehogy ne fogadja majd el, szokja meg az ízét (természetesen nem adok neki, hiszen rengeteg tejem van egyenlőre). Úgy beszél a kislányommal, hogy "de pi..aszájú vagy", meg hogy "itt van a pofádba a cumi". Kitalálja, hogy pelenkázzam át, mert pukizott egyet a gyerek, mondom neki, hogy ennyiért még nem kell, de már tépte is le róla a ruhát-pelust, hogy kénytelen voltam újat tenni rá. Felébreszti, ha alszik, hiába mondom, hogy most aludt el, hagyja. Akkor meg persze a gyerek ordít, akkor én ideges leszek, de letudja annyival, hogy "legalább jobban alszik majd éjszaka". Más kérdés, hogy alig tudom megnyugtatni szegény kicsimet, mert fáradt, aludt volna, de nem hagyták. 2x eszik még a lányom éjjel, erre beleszólt, hogy ne adjak neki enni, mikor sír éjszaka, mert nem kell neki mindig ennie, mikor felébred. Puszilgatja a gyerek kezét, száját, holott koraszülött osztályon vagyok gyermekápoló, nagyon háklis vagyok erre, tudom, milyen fertőzések melegágya lehet ez, pláne, hogy nem erőssége anyósomnak a higiénia. 5 hónap alatt egyszer (!) jött el hozzánk, akkor is kocsival hozta-vitte a férjem, de elvárná, hogy minden alkalommal, amikor a környékén járunk, vigyük be hozzá a babát (csak így találkozik vele, mint írtam, nem jön el hozzá amúgy). Számtalan konfliktusunk volt már a párommal emiatt, ő azt mondja, hogy öreg már az anyja, nem fog megváltozni, hagyjam rá. De képtelen vagyok. A minap elvittük kocsival a városba, beült hátra a baba mellé, és nem azt mondja neki, hogy "itt van nagyi", hanem hogy "na ki ez a vén k....?", tudom, első olvasásra talán nevetséges, de szerintem inkább primitív. Aztán bementek a férjemmel az egyik üzletbe (én a kocsiban maradtam a babával), utána az anyukája busszal ment onnan tovább, de már oda sem jött, hogy elköszönjön a gyerektől (hogy tőlem nem, az már nem is érdekel). De előtte egész úton azt fújta (elmondta vagy 5x, csak hogy lelkifurdalást keltsen bennem, de nem reagáltam, a gyerekhez beszélt), hogy "miért nem jössz te sosem hozzám, miért nem látogatsz meg? Biztos haragszol rám valamiért, de nem baj!" Mikor elkezdett tudatosan mosolyogni a kicsi, akkor szintén együtt utaztunk az autóban, ő mögöttem ült a baba mellett, és mikor rámosolygott a kicsi, jól fejbevert engem hátulról, hogy figyeljek már, nevet a gyerek...A múltkor már az egyik anyóskérdésre reagálva idiótának neveztem az anyósomat, persze kaptam hideget-meleget, hogy ha ő nem lenne, nem lenne a férjem...de tényleg azt gondolom, hogy nem tiszta, és nem sokáig bírom már.

A férjemet kiskorában mindenért megverte, mert egyedül nevelte, és azt hitte, hogy csak így tudja majd kézben tartani a fiát. Megverte azért is, mert nem tudott fára mászni, nevetve mesélte, hogy "addig ütöttem, míg fel nem mászott..." A 37 éves fiát a mai napig egy öntudatlan taknyosnak nézi, ez engem már nem is érdekel, ha a férjem tűri, de én nem fogom engedni neki, hogy az én gyerekemmel is ezt művelje, pedig már most nem tartja tiszteletben, hogy én vagyok az édesanyja és nem ő.

Eljutottam arra a szintre, hogy már nem akarok menni hozzá a babámmal, bőven elég nekem 3 hetente fél óra nála.

Közben jár az agyam, megsajnálom, hogy csak a gyerekem nagyanyja, próbálok benne jót is keresni, lelkifurdalást keltek magamban, hogy milyen szar menye vagyok...

Bocsánat, hogy hosszúra nyúlt, számos történetem lenne még róla, ami lehet, hogy nevetséges, de én már inkább sírni tudnék...

Köszönöm annak, aki végigolvasta, és megírja a véleményét.