Most nagyon megbántott. Ti mit tennétek, ha ilyent mondana nektek a kisgyermeketek?

Szia! 21:26-os válaszoló vagyok!

Nem akartalak megbántani, sztem félreértetted, hogy írtam a sok puszit...stb. egyáltalán nem feltételeztem, hogy nálad/nálatok nem így van. Sőt, biztos vagyok benne, hogy nagyon is, hiszen akkor nem éreznéd ennyire rosszul magad. Csak azt akartam neked leírni, hogy máshol is van/volt ilyen eset, én ezzel teszem helyre magamban a dolgokat. ezek szerint nem jól fogalmaztam meg. bocs!

... de nem értem , hogy miért mondta .

Hát gondolod ő érti még mit beszél ?

Dehogyis !

Egyszerűen nem akart aludni menni és így kelt ki magából. Tudom , hogy rosszul esik, de ne gyötörd magad, nem azt jelenti, hogy valóban nem szeret. Te csak legyél ugyanolyan hozzá, mint eddig szerető, és szépen mondd meg neki, hogy így nem beszélünk, és igenis tudod, hogy szeret és te nagyon szereted őt. Nem fog ez örökké tartani, hogy haragszol rá ne félj ! És ne haragudj rá !Olyan kicsi még kifejezni magát, komolyan elvárod tőle ?

Nálunk épp a minap kérdezte apukája, hogy miért szeretsz engem, és azt mondta, hogy mert játszunk a videójátékoddal. Apukán láttam a pofonját ahogy csattant. De aztán megbeszéltem vele, hogy mit várt mégis. Egy gyerek persze hogy másképp még nem tudja kimondani, hogy szeret minket elvégre csak azért szeretnek még mert játszunk velük . Nem vidd túlzásba a lelkizést, magadnak teszel vele szivességet. Nagyon is szeret !

Először nekem is rosszul esett, de mikor minden "nem"nél a fejemhez vágja már hozzászoktam. Nem igazán tudja még mit jelent ez, és mekkora ereje van annak amit mond. Két perc múlva jön hízelegni.

Majd megszokod.

Az én lányom is imádja a nagymamáját (anyósom), én is féltékeny vagyok, mikor mindig hozzá akar menni, mindig azt akarja, hogy ő hozza el az oviból, mindig vele akar lenni.

De hát valahol meg is értem, mert kábé én vagyok az egyetlen a családban, aki próbál úgymond nevelni, mert mamáéknál MINDENT de szó szerint mindent szabad, mama minden szirszart megvesz az oviból hazafelé menet az újságárusnál, ha közben bemennek a boltba, akkor ott is. Ha náluk van, mama mindent félretesz arra az időre, és csak vele foglalkozik. És még hosszan sorolhatnám. Egyrészt jó, örülök, hogy szeretik egymást, de szeretnék én lenni az első helyen a szívében. És néha én is elbizonytalanodom.

A legnagyobb pofont 8 hónapos terhesen kaptam, a kistestvérével voltam állapotos, mikor kitalálta (3 éves volt), hogy ő holnap odaköltözik mamához, mert nekem úgyis születik egy új gyerekem, és akkor mostantól majd a mama gyereke lesz.

Bevallom, köpni-nyelni nem tudtam, iszonyúan fájt. Még sírtam is, ott előtte, annyira rosszul esett, hogy mondhat nekem ilyet, hisz annyira várta a kistestvére születését, olyan sokat beszélgettünk róla, mi lesz akkor, és mindig biztosítottuk róla, hogy nagyon szeretjük, és a kistestvére megszületése után is nagyon fogjuk szeretni....

Végül azt mondtam neki, hogy ok, rendben, vegye elő a hátizsákját, és kezdjen el pakolni.

Szegénykém nagyon meglepődött, és egyből kereste a kiutat, mondván, hogy de ki fogja őt oda elvinni. Mondtam, hogy nincs itthon a kocsi, nem tudom elvinni, a gyalogláshoz fáradt vagyok, egyedül kell mennie. De hát olyan messzire a sötétben (este volt már)??!! És itt már el is pityeredett, hogy inkább mégse akar elköltözni, miért mondtam neki, hogy pakoljon??!! :-)) Aztán nagy összeborulás lett a vége.

Ami még kicsit ehhez kapcsolódik, hogy amikor befeküdtem a kórházba szülni, ő az első éjszaka mamánál aludt a legnagyobb boldogságban. Második éjszaka kérdezte apa, hazajöjjenek-e, hogy az itthoni ágyában aludjon. Tétovázva azt felelte, hogy inkább hadd aludjon mamáéknál.

Harmadik nap viszont, mikor a férjem hazaért mamáékhoz a munkából, röpült a nyakába, és kérte, hogy most már jöjjenek haza, hátha itthon vagyok már én is! :-)

Tényleg ne foglalkozz ezzel, ilyet az én fiam is mondott már. 3 éves, és mondott már ő is ilyet, hogy "anya én csak a mamit szeretem, téged nem", aztán két perc múlva meg már nyújtogatja a kezét, hogy "anyuka szeretlek". Érzik ám, hogy mit kell ahhoz mondani, hogy az tényleg üssön, ez az egyik, a másik meg, hogy ők még azért nem érzik ám ennek a teljes súlyát, náluk a "nem szeretlek" sokszor csak annyit jelent, hogy "haragszom rád", illetve a "mamit szeretem csak" meg gondolom kb. annyit jelentett a fiamnál, meg szerintem a te lányodnál is, hogy "a nagymama általában sokkal kedvesebb, mint te most". De hát ők ezt nem tudják még így megfogalmazni.

Ne vedd föl az ilyeneket, tényleg nem érdemes, nem gondolják ők ezt komolyan.

AZ én lányaim bölcsisek. Tehát igazán a nagyis témához nem, de az elváláshoz tudok szólni.

Szerintem túl gyorsan választottad le magadról. Hiszen azt írod, hogy az első héten nagyon sírt.

A bölcsödei beszoktatásnak is az a lényege, hogy a gyermeket ne viselje meg az elválás. Tudja, hogy jössz érte vagy jössz haza a te esetedben.

Próbálj meg vele kettesben aktív programot szervezni a fennmaradó időben. Kérd meg nagyit, hogyha nem is alszik, akkor tartsanak csendes pihenőt ebéd után, Hiszen 2ig dolgozol, így simán meg lehet vele beszélni, hogy akkor kezdődik újra a játék alvás/pihi után, mikor anya hazaért.

Ez főleg jó időben lesz hasznos, hiszen akkor kimehettek játszótérre, sétálni, biciklizni. Ha viszont nagyon elfárad nagyival napközben, akkor mire te hazaérsz csak a nyűgösség, vacsi és alvás marad.

Az meg, hogy azért kell lefeküdnie a kislányodnak, mert te reggel mész dolgozni és amúgy nem találkoztok, neki nem kell tudnia. Mert akkor azzal az érzéssel fekszik le, hogy anya holnap is elmegy.

Inkább pihenjen ebéd után, utána játszatok nagyot, és este beszéljétek meg: A nagylányok ilyenkor már alszanak, hiszen neked nagyon jó dolgod van, délelőtt mamával játszhatsz, délután meg anyával :-D

Nyugodtan menj el párszor úgy reggel, hogy még nem ébredt fel (ha magától nem kelt fel időben). Saját magától rá fog jönni, hogy este kicsit korábban elalszom, akkor anya még puszit is ad. (nálunk apa jár korán dolgozni, képesek a lányok fél órával korábban lefeküdni/kelni, csak hogy apával reggel találkozzanak)

Ráadásul, ha a lányod ebéd után alszik, akkor nagyi tud segíteni a házimunkában is, így nem neked kell csinálni, mikor hazaérsz, tudsz csak a lányodra figyelni.

Pár hét és belerázódtok a rendszerbe.

Hát lányok, mosolyogva bőgtem a történeteken.

Eddig még eszembe sem jutott, hogy ilyen "problémával" is meg kell küzdenem lassan 1-2 év múlva. 15 hónapos a fiam, még beszélni nem tud, de már az is rosszul esik sokszor, hogy ha a mamánál van (bármelyiknél) nem is hiányzunk neki. Bár ezt most még ki kell használni... De ez a nem szeretlek dolog.... Adtatok ötleteket, köszönöm!

Kérdező! Megértelek, én is lelkis vagyok eléggé, nem is tudom, hogy én hogy fogok ilyen helyzetben reagálni... De abban biztos vagyok, hogy a gyerekek a szüleiket szeretik a legeslegjobban!

Én is sírok... =) Meg nevetek is... =) Lányok, ezért olyan csodálatos ez az egész, nem? Mert ennyire imádjuk őket! =)

Kedves kérdező! Egy dolgot eleveníts fel Magadban! (Én a napokban éltem át ezt először, és csak sírtam meg sírtam!) Emlékszel, mikor a lányod először mondta NEKED, hogy "Szejet"?! Amikor ezt mondta, még nem tudott (összetetten) gondolkodni. Az volt az őszinte! Most meg már tud manipulálni! És lásd meg ebben is a szépet! = OKOSODIK! Tudom, hogy épp nem a legjobb formáját találta meg ezen okosodás kinyílvánítására (hogy megmutassa, hogy ő már milyen kis kombinálós!), de ezt nézd el neki.... És még egyszer: Idézd fel, mikor először mondta NEKED, hogy SZERET!!!! =)