Miért döntenek egyesek abortusz mellett, ahelyett, hogy örökbe adnák gyereküket?

Nem kis lavinát fogsz elindítani ezzel a kérdéssel.

Én elsőnek hadd álljak ki melletted, pontozzanak csak le, nem érdekel. Nagyon-nagyon egyetértek Veled! Így van, ő már egy élet, érez! Mire kiderül, hogy van, már dobog a szíve! Az állatok étkezés céljából történő leölése előtt az állatot el kell kábítani, hogy ne féljen és ne szenvedjen, erre törvény van (amivel mellesleg mélységesen egyetértek). A kis emberpalántát meg csak úgy szét szabad szabdalni? Csak úgy egy tollvonással eldönthető, hogy meg kell halnia? Ha valaki megszüli a gyerekét és örökbeadja, vagy állami gondozásba kerül, azt lenézik, leszólják. Ha még születése előtt megöli, az rendben van. Furcsa egy világban élünk.

Hadd helyezzek el itt egy linket és nyugodtan lehet ezért is támadni.

[link]

Sziasztok!

Hát ezzel a témával szerintem is nagy lavinát indítasz.

Ez nagyon,de nyagyon nehéz kérdés.Én most várom a 3-ik babámat,tervezett volt mind,és a gondolattól is elborzadok,hogy oda kéne adjam valakinek ,hogy más nevelje:((Nem volt ugyan egy abortuszom sem,de így látatlanban is azt mondom,nem is lessz.Nem tervezünk több gyereket,de ha mégis úgy esne,megtartanám.Na igenám,de itt jön a sok-sok de.Nem vagyunk gazdagok,de nem is panaszkodhatunk,tehát megtartanék egy következő gyermeket is.Mondhatom,hogy megvan minden háttér,ami kell a nevelésükhöz.Na de ez nincs mindenkinél így,és aki nem tudja vállalni,annak is biztos pont úgy fájna odaadnia a gyerekét,mint nekem.Persze,vannak nagyon lelkiismeretlen nők is,akik bármire képesek,mit mondjak,én nem szeretek ítélgetni senkit,de őket mélyen elítélem.Ismerősöm,falumbeli csaj is van ilyen szült vagy 5-6-ot,már nem tudom,de egyet sem nevel ő.Vagy nézzük a gyerek szemszögéből.Már eleve hátránnyal indul az életben,mert lelkileg biztos,hogy mindenképp megviselné a helyzete.Az pedig közel sem biztos,hogy szerető emberek közt nőne fel.És ugye hát,ez az örökbefogadás is egy eléggé vitatott téma.

Én megmondom őszintén,hogy erre nem tudok választ adni,hogy egy abortuszt vállalnék inkább,vagy hogy megváljak a saját gyerekemtől.Azt sem lehet egyértelműen eldönteni,hogy mi önzőség.Elvetetni,vagy bizonytalan háttérre megszülni.Mert akkor az is önző,aki nem tud abba belenyugodni,hogy nem lehet gyereke,és mindenáron szerezni akar magának.A gyerek nem egy tárgy,akinek a sorsáról felelőtlenül lehet dönteni.Mindenképp a megelőzés lenne a fontos,hogy egyetlen gyereknek se kelljen úgy élnie,hogy őt nem akarták,senkinek sem kellett,lemondott róla az anyja,mert ez feldolgozhatatlan egy életen át.És persze egy édesanyát senki,de senki nem pótolhat,semmilyen nevelőszülő sem,legyen bármilyen jó szándékú ember is.

Szögezzük le, hogy tisztelem az életet, az én babám sem tervezett gyerek volt, mégis megtartottam, és nem bántam meg, még így egyedül sem. De van, aki ezt nem teheti meg, hiszen mondjuk olyan családban él, ahol nemhogy felnevelni nincs módja a babát, de kihordani sem. NE ÁLTALÁNOSÍTS!!! Ismerek olyan lányt, akit pl. az apja agyonverne, ha kiderülne, hogy már nem szűz, és amíg férje nincs, addig nem szexelhet. Szerinted mi történne vele, ha véletlenül teherbe esne? És mondjuk nem tudna elmenni anyaotthonba, vagy ilyen helyre, mert mit mondana egy olyan családban, ahol minden lépésést ellenőrzik? Néha gondolj bele mások helyzetébe, mielőtt ismeretlen embereket elítélsz, akiknek a helyzetéről fogalmad sincs.

Mégegyszer mondom, szerintem is gyilkosság az abortusz, de itt ne felnőtt és független nőkre gondolj, hanem olyan fiatal lányokra, akik esetleg hátrányos helyzetűek, félnek a családjuktól, és az ilyen helyeken az erősebbnek van igaza. Én megtartottam a babámat, mert a mi családunk nem ilyen, egyedülállóként vállaltam, mert nem akartam megölni, de ezt nem mindenki tudja/meri megtenni, és hidd el, ilyenkor nem a lánykori alakját félti.

elmesélem én a történetemet. tavaly április végén megismertem egy srácot akibe azonnal beleszerettem. másnap nála aludtam,és nem tudtam eldönteni,hogy mi a jobb ha lefekszem vele,vagy ha nem,de féltem hogy ha nem fekszem le vele akkor nem fogok vele találkozni legközelebb(késöbb megkérdeztem párom,hogy ez igy lett volna e,azt mondta nem),na mindegy,és az utána levőt eltudjátok képzelni.nem is ez a lényeg.augusztusba nem jött meg a menstruáciom és ezért elmentem dokihoz,hogy nem jött meg,erre megvizsgált és közölte,hogy ez a terhesség egy öreg terhesség az abortuszhoz,mert mondtam neki hogy mindketten a párommal amellett döntünk,bár én egy kicsit kényszer 6ására.

szerelmes voltam,és nem akartam elveszteni a barátom,ezért ugy döntöttem inkább a babát veszítem el.

a sors "furcsa fintora",hogy elmentem uh-ra és a doki közölte,hogy 17 hetes és 4 napos a baba,elvetethetetlen állapotba(nem lehetet elvetetni).párom mondta,hogy adjam örökbe,erre az volt a válaszom,nemes egyszerűségge,hogy:NEM,ha már megszülöm,felnevelem.a párom

velem maradt ugyan de nagyon sokat veszekedtünk,mindennaposak voltak a viták,a sírások. január 25én megszületett a pici baba,és kiderült,hogy olyan fertőzést kaptam a terhesség alatt,hogy ha nem lesz rendesen kikezelve,akkor meddőséghez vezet.ebból a történetből,csak annyit akartam kihozni,hogy ha elvetetem a babát akkor is megkapom ezt a fertőzést,és azon kell elgondolkodni hogy mikor viseli jobban az ember azt a tényt,hogy meddővé válht?! ha már van egy baba,vagy ha nincs?nem tudom lehet velem van a baj,de nekem könnyebben megy hogy itt van mellettem a baba,mert má van és ha nem lesz tesoja az nem olyan nagy tragésia,mintha egy gyerekem sem lenne. nekem ez a véleményem. jah én amikor másnap együtt voltam a barátommal akkor estem teherbe:S

szerintem annak aki abortuszt választja,elkéne gondolkonia,hogy mi van ha azt mondják,többet nem lehet gyereke.és ráadásul abortusz után nagy az esély hogy többet nem lehet.

mielött valaki azt hinné könnyű körülményeim vannak,elmondom,h nem: - a főiskolát hagytam abba

- munkaviszony nélkül,bár sikerült munkába állnom,késöbb,de az se olyan hogy hu,de jol fizet,szóval pénz és minden nélkül vágtam bele,és a sors segített,mert valahogy mégis sikerült mindent megvenni,anélkül hogy nélkülözni kellett volna.

szóval nincs probléma mit megoldani lehetetlen,csak ember aki tehetetlen.

Sziasztok!

Hát igen,vannak happyenddel végződő történetek is,de ez nincs mindig így.Én is leszögezném,hogy gyilkosságnak tartom az abortuszt,mint ahogy azokat a fogamzásgátló szereket tablettákat is,amelyek abortálják a már megfogant babát,akiről az anyja sem tudja,hogy létezik,mert a tabletta elintézi.Nah,ez is gyilkosság akkor neem?Egy megfogant,csak nagyon fiatal életről van szó,mind így kezdődik.A lényeg,hogy mások felett pálcát törni,ítélkezni nagyon könnyű,főleg ha nem is ismerjük a sorsukar,történetüket.Sőt,tegyük fel,mert legtöbb esetben így van,hogy felelőtlenség következménye egy kis élet,de arról nem ő tehet,és annak aki nem gondolkodott időben,annak az anyának is túl nagy ár ez.Főleg akkor túl nagy büntetés,ha meg kell válnia tőle.

Én most is csak azt tudom mondani,nagyon nehéz téma ez,és minden eset más és más.Tényleg nem lehet általánosítani.Ráadásul mindenki arról az oldalról nézi,ahol maga áll.Akinek nem lehet soha gyereke,az máshogy ítéli meg ezeket a dolgokat,mint mondjuk én,aki a harmadikat várja a legnagyobb boldogságban,mert nekem ez volt életem álma,így anyaként érzem teljes értékű nőnek magam,és biztos,hogy nagyon nehezen vettem volna tudomásul,ha nem sikerül.Ezért nagyon hálás is vagyok annak a jó istennek.De gondoljunk csak bele,van annál nagyobb fájdalom egy gyereknek,ha nem az anyja mellett tud felnőni?Én elhiszem,hogy valaki más is tudná nagyon szeretni,de akkor is azt mondom,egy anyát nem pótolhat senki sem.Gondoljunk csak a saját helyzetünkbe,akiknek megadatott,hogy ő nevelt fel bennünket,és biztos ismer mindenki olyan embert,akinek ez nem adatott meg.Egy életen át nem lehet ezt feldolgozni.

Üdv:a harmadik hozzászóló.

Hát erre a "miért szexelnek akkor"kérdésre szerinted milyen választ lehetne adni??Inkább miért nem számolnak a következményekkel,az lenne a helyes kérdés nem?Felelősebben kellene gondolkozni,de még így is előfordulhat ám nem tervezett csemete.Tehát akkor sem lehet egyértelműen elítélni ezért mindenkit.Azt mondom,akivel sokszor fordult elő,azon el lehet gondolkodni milyen ember.

Egyébként,megmondom őszintén,hogy mi sem vettük figyelembe családtervezés szempontjából az ország helyzetét,és gondolom nem is volt ez komoly kérdés:-))

Sajnos van bőven,aki tesz ezért,csak sajna nem úgy,ahogy kellene.Én úgy gondolom,mindenki annyi gyereket vállaljon,amennyit a saját erejéből,munkájából tud tisztességesen eltartani,na de erről inkább nem írok többet,sziasztok(az előző hozzászóló)

Egyetértek, ezen már én is sokat gondolkodtam.

Alapvetően abortuszellenes vagyok, de elfogadom, hogy van olyan helyzet, mikor szükséges. Pl én sem szeretném kihordani egy nemi erőszakbol fogant babát, vagy bizonyítottan olyan beteg babát, vagy ha már van 4 és védekeztem, de mégis teherbe estem...

De hogy sokan felelőtlenek, főleg a fiatalok, és azért esnek teherbe, az én sem fogadom el.

Én is azt mondtam magamnak, hogy az ilyet béranyának adnám, és minden évben kéne egyet szülnie egy olyan párnak, akinek nem lehet gyereke.

Személy szerint ismerek legalább 10 párt, akinek évek óta-van akinek 15 éve - nem sikerül a baba és ez rettentően szomorú...

Más 16 éves meg már 4X van abortuszon...

Ha arra elég érett, hogy szexeljen felelőtelenül, akkor vállalja a következményeit.

Ismétlem, van kivétel, aki védekezett, odafigyelt és mégis..De ők is sokszor megtartják, ha már van.

Engem is felháborított, mikor két pozitív teszt után elmentem orvoshoz , és az első kérdés volt, hogy "Megtarja?" És majdnem meglepődtek, hogy igen...Vajon hányan mondanak nemet?..Egy statisztika szerint minden második terhesség abortusz...

:-((((((((((