Gyerekszáj? Írnátok vicces történeteket, beszólásokat a gyerkőceitekkel kapcsolatban?

Kisfiam 19 hós. Múlt héten meglátogatta a védőnő, akivel kinn voltunk az udvaron. Egyszercsak megszólal a kicsi:

-Cicaa!

Védőnő:-Hol a cica,picur?

Kisfiam vigyorogva:-Nincc!

A napokban tanulta meg a "nincs" szót. :D

2,5 éves lányom panaszosan megszólal: "Fáj az immunrendszerem..."

Hajnalban ébredt, mondtam, még sötét van, aludjon. Reakció: "Mert még nem kapcsolták fel a lámpát az égben?"

Fürdés előtt: "Anya ne segíts, egyedül is tudok fölvetkőzni!"

Kisfiam 2,5 éves. A minap ablakot pucoltunk kettecskén. Persze ő is spriccelni szerette volna az ablakmosót az üvegre. Mondtam neki, hogy töltök a saját edénykéjébe, persze csak játékból - gondoltam magamban. Nagy bőszen úgy teszek mintha tölteném a vegyszert, hangosan mondom hogy "most töltöm, blugy-blugy-blugy", mire ő nézi, majd megszólal: "Nem jóóóó!"

"Mi nem jó?" -kérdezem.

Mire ő: "Ki kéne csavarni a kupakot!!!" :D

Unokatesóm kislányára a nagyi vigyázott.Kint ültek a kertben,a kislány olyan 2 éves lehetett.Arra jött egy részeg ember ,tolta a biciklijét,mindkét oldalban.Erre a kiscsaj mondja a nagyanyjának:

-"Mama,nézd"

-erre a nagyi:"jajjj,hagyjad kislányom,be van rúgva"

-"de ki rúgta be Mama?????" :D

Kisfiam 19 hónapos. Egész pici kora óta írom a sztorikat róla, mert óriási poéngyáros.

7 hónapos volt, amikor egyik reggel bementem a szobájába, kisfiam sehol. Bemászott a pelenkázó lap alá, ami az ágyán van keresztben. Hanyatt feküdt, kezében az alvós rongyija, hüvelykujja a szájában. Elhúztam a feje felől a pelenkázó lapot, hogy lássam őt, mire kikapta a hüvelykujját a szájából, és mint aki lebukott, ezt sikerült "mondania": AJJAJ! :)

Szintén 7 hónapos volt, mikor egyik kaja után azt "mondta", hogy BÖFF, és ebben a pillanatban egy óriási, férfias büfit eresztett el.

10 hónaposan bemászott a dolgozó szobába, és lerámolta apja számláit, amik egy kupacban voltak a könyves polcon, a könyvek tetején. Mivel csöndben volt, apja tudta, meg kell keresni, mert valami rosszat csinál. Odament a dolgozó szoba ajtajához, manónk éppen az egyik számlát fogdosta, majd mikor meglátta, hogy lebukott, felkiáltott, hogy HEJJJ, eldobta a számlát, és szélsebesen arrébb mászott, mint aki azt akarja mondani: Kicsoda? Éééén? Én aztán nem! :)

13 hónaposan egy újabb mániája lett kisfiamnak, mégpedig az, hogy a fiókjaiból kirámolta minden ruháját. A legbosszantóbb az volt, hogy az összehajtogatott hosszú ujjú pólóit is, kb. 15 darabot szórt ki egyenként, én meg naponta legalább hatszor hajtogathattam össze, és rakhattam vissza. Gondoltam kitolok vele, és átrendeztem a fiókokat, a hajtogatott pólókat átraktam két fiókkal feljebb, ahol már nem éri el, az eredeti kedvenc fiókot pedig üresen hagytam. Kisfiam odament, kinyitotta, és látta, hogy ez bizony üres. Biztonság kedvéért azért kézzel is ellenőrizte, hogy üres-e, belekotort. Miután tényleg nem talált benne semmit, visszacsukta. Majd lépett kettőt jobbra, és kihúzott egy másik, nagyobb fiókot, és meglátta, hogy az tele van anya melltartóival. Felvirult az arca, majd ezt mondta kaján vigyorral: HE-HE! És egyenként, bosszúból kiszórta a fehérneműimet. :)

13,5 hónaposan már még több szót próbált utánozni, és sokszor mondott olyanokat, hogy értelmes szót bele lehetett hallani. Szóval a sztori: kisfiam éppen egy kekszet evett. Csupa morzsa volt a szája, apukája meg is jegyezte: Ejnye Te, hát így kell kekszet enni? Hogy nézel ki? Erre kisfiam éppen "megszólalt": DISZNÓ. Apukája rögtön rávágta: Igen, kisfiam, pont úgy nézel ki. :))) Olyan jót nevettünk rajta, tényleg úgy jött ki, mintha szándékosan mondta volna.

14,5 hónapos korában egy délután megbeszéltük apával, hogy kimegyünk havat lapátolni. Bocika hozza a cipőjét, mondja: Mennü, mennü (menjünk). Majd készülődünk, öltözködünk, de minduntalan az apja háta mögé akart állni, és onnan vigyorgott fel rá. Párom kérdezi, közben nekem hátat fordít: Mondd már meg légyszi, mi van rajtam hátul, amit ennyire meg akar nézni? Már épp mondtam volna, hogy semmi, mikor kisfiam "megszólalt" ismét: PICA! :)) Na azt a röhögést... :)))

15 hónapos korában nagymamáéknál voltunk, ahol új fűtés rendszer van beépítve, ami kicsit érdekes szagokat árasztott az elején. Éppen erős záptojás szagot éreztem, amikor is megkérdeztem: Ki pukkantott? Erre kisfiam, ahogy elvonult előttem, kapásból rávágta: TE! :))

Szintén 15 hónapos korában egyik nap a mániája volt, hogy a 100 db-os építőkocka szettet kiszórja, majd a parkettán csuszatolja össze-vissza. Apukája megunta a dolgot, és mondta: Na most elég volt, búcsúzz el tőle! Közben összeszedte a kockákat, belerakta a dobozába, és feltette a szekrény tetejére. Kisfiam odaállt a szekrény elé, nézett a doboz után, integetett neki, és közben mondta: Pápá! :))) Ő csak elbúcsúzott. :))

16 hónapos korában elkezdtem, hogy az aktuális rosszalkodásainál csak felemelem a mutatóujjamat, és mondom neki: Nana! Erre valamelyik nap, mikor legyűrtem a kanapén, nyúzom, csikizem, puszilgatom, kihámozta magát a karjaimból, menekült előlem, majd felemelte a jobb mutatóujját, megrázta, és azt mondta nekem: NANA! :))))

17 hónapos korában a kölesgolyóra történetesen azt mondta, hogy GÓLYA. Gondoltam helyrerakom ezt a dolgot, és megmutatom neki mi a különbség gólya és golyó között. Elővettem az egyik mesekönyvét, megkerestem benne a gólyát, az egyik kezemmel arra mutattam, a másik kezembe pedig fogtam a kis tálkáját, amiben kölesgolyó volt. Magyarázom neki: kisfiam, ez a gólya, ez meg a golyó. Erre kisfiam jelentőségteljesen rám nézett, elkezdte mutatóujjával böködni a golyókat, és hangsúlyosan, szótagolva ezt mondta nekem: GÓ-LYA!!! Mint aki azt mondja: anya, nem érted, hogy ez gólya, és punktum??? :)))

Ez pár napja történt:

Ha megkérdezem tőle, hogy ki vagy te nekem, mondja, hogy DÁGÁM (drágám). Egyik nap pakolásztam a hálószobában, kisfiam pedig nem hallotta, hogy hol vagyok, úgyhogy elkezdett szólongatni: AJA, AJA! Szóltam neki: itt vagyok a szobában, mondjad kicsikém! Erre odajött hozzám, és kijavított: DÁGÁM! :)

Szintén pár napja volt: jön a szemfoga, így képes napközben is óriásit hisztizni látszólag ok nélkül. Egyik hisztinél apa felkapta, bevitte a szobájába, és leültette a székbe: tessék, itt lehet hisztizni. Aztán kijött tőle. Egyszer csak nyílik az ajtó, hiszti sehol, és kisfiam megszólal: HEJJÓ (helló). Na és így haragudj rá. :)

A sokat írós vagyok. Az egyik legjobbat lehagytam.

Kisfiam addig kotorászott az egyik szekrényben, míg a szekrényzár ellenére kibányászott egy csomag ízvarázs granulátumos ételízesítőt. Csakhogy szétszórta az egész lakáson. Aztán bejött hozzám a fürdőbe, és mivel elkértem tőle, szófogadóan oda is adta a kezembe a zacsit. Ekkor vettem észre, hogy mindenhol a lakásban az ételízesítő van. De kisfiam, mint aki jól végezte dolgát, leült velem szemben a fürdőszoba szőnyegére, és a talpára ragadt ételízesítő darabkákat elkezdte eszegetni, rám nézett vigyorogva, orrát felhúzva, és ezt mondta: FIJOM. :)) Mondanom sem kell, minden mérgem elszállt. :)