Elítélendő, hogy jól akarok férjhez menni?

Ha CSAK ez számít,akkor igen,egyébként nem.

Nálam ez úgy volt,hogy nem voltak anyagi elvárásaim,inkább az volt zsigerből fontos számomra,hogy lássam a férfiban,hogy képes családfenntartó lenni szűkösségben és gazdagságban egyaránt.

Egyszerűen éreznem kellett,hogy ő az aki irányítja a dolgokat,és nem én vagyok az egyetlen,aki mondjuk felelősen gondolkodik a családot és az anyagiakat illetően.

Igen, a mai világban ez elítélendő. Ma nem divat a házasságot "partiként" felfogni, a szerelmi házasság a divat. És ha a szerelmed csóró, mint a templom egere, akkor annak ellenére hozzámenni.

A másik az, hogy ma már adott a lehetősége számodra is, hogy dolgozz és megteremtsd az anyagi feltételeket. Innentől a másik nyakán élés "élősködésnek" számít.

Én se akartam szűkölködni.Ezért szereztem egy jó diplomát, 2-t posztgrad mellé. És kerestem sok pénzt. Ha történne valami a férjemmel,akkor bármikor eltartanám magamat és a gyerekeimet.

Tudod a legtöbb férfi aki jólkeres és van valamilje olyan feleséget keres mint én voltam/vagyok. Nem olyat aki a nyakán élne.

Nem, nem ítéllek! Ki vagyok én,hogy ítélkezzem? Engem is biztos el lehetne ítélni valamiért!

Más kérdés,hogy én is úgy voltam vele,hogy magam akarom megteremteni a jó életmódot. Pedig gazdag családban nőttem fel, soha nem volt gondom semmire! DE! Láttam anyukámat, aki akárhogy is nézzük eltartott volt. Voltak zűrös éveik, mégsem lépett, mert nem tudott volna. Abból a melóból,amit ő végezni tudott, két gyereket aligha tudott volna eltartani!

Akkor döntöttem, hogy ilyen mértékben soha nem szeretnék függeni senkitől!

Én nem ítélek el senkit e miatt. ha neked így jó, hát így jó. Nagyon leegyszerűsítve a dolgokat persze lényegesen könnyebb. Ha már ebbe a témában írtad ki a kérdésed, akkor elmondom, hogy nálam nem meghatározó a pénz kérdése egy kapcsolat esetében. De azért jelen anyagi helyzetemben elgondolkodtam már rajta, hogy mennyivel jobb lenne, ha a párom legalább még egyszer annyit keresnek amennyit most, akkor talán nem gondolkodnék a gyerekvállaláson. Minden könnyebb lenne, de ezért nem adnám azért oda a párom.

Abba azért bele kell gondolni, hogy manapság semmi se biztos. Ma még fent holnap lent. Ha úgy alakul, akkor mi van???

Első vagyok, 08:59-es válaszolóval 100%-ig egyetértek.

Én is így csináltam.

(De nem lehet mindenki diplomás,magas beosztású)

Ez Jane Austen korában elítélendő volt (ld Büszkeség és Balítélet, Emma). De némely lánynak nem volt egyéb választása (rondaság, paraszti származás akármi okán)De mélyen lenézték az ilyen nőket..

De 2011-ben ez nem elítélendő, hanem igénytelenség. Magaddal szemben.

Nem beszélve arról, hogy nincs biztosíték, hogy nem fogsz szűkölködni, mert egy évtized után a férfiak megunják a pénztárca szerepet és mehetsz az utcára. Mert a gyerek nem fog a csóri, lepusztult anyjával menni. Számos ismerősőm megjárta már. Vénségükre mehettek a híd alá. Mert a bíróság még egy lakásra valót sem ítélt meg nekik.