Milyen anya lett belőlem? Elítélendő?
Van egy 20 hónapos kislányom, és 24 hetes terhes vagyok a kistesóval.
A kislányommal vannak a problémák.Röviden jellemzem őt.Pár hónapos korától fogva nagyon anyás, igényli, hogy mindig mellette legyek,vagy legalábbis mindig egy légtérben.Soha nem játszott el egyedül, ha már kiléptem a szobából és nem látott sírt.
Mindig próbáltam az ő érdekeit szem előtt tartani, a lehetőségekhez mérten mindent megtettem érte.Nem is esett nehezemre,bár megvallom nehéz volt(és a mai napig)nehéz úgy főzni,házimunkázni,hogy ő már este elaludt, és hulla fáradt vagyok.De mindig örömet okozott, hogy vele tölthetek minden percet.
Ahogy teltek a hónapok ez a tulajdonsága megmaradt, sőt egyre csak rosszabb lett.Mára már az a felállás, hogy csak neki lehet akarata,és nekem folyton csak az ő kérését kell teljesítenem.Már nem érzem magam független embernek, akinek szintén lehetnek saját igényei.És itt jön az, hogy kezdem azt érezni, ami egy anyához nem méltó:
Gyermekemmel már nem merek ki mozdulni sem itthonról, mindenhol szégyenbe hoz.Egyfolytában az utcán is lefekszik a földre hisztizni, amint bármilyen kérését 5 másodpercen belül nem teljesítem.Boltba pedig már végképp be se merek menni vele mert végigüvölti a bevásárlást.
Nagyon gyakran mindent akaratosan, és nyüszítve kér.
Mindemellett úgy érzem csak küzdés vele az élet, mindenért harcolok vele.Hogy egyen rendesen, hogy feltudjam öltöztetni,hogy be tudjam pelenkázni, semmit nem tudunk zökkenőmentesen véghez vinni.De mindezt hosszú oldalakon keresztül ragozhatnám...
Mostanra betelt a pohár úgy érzem elég.Amilyen a mosdó olyan a törölköző.Bármit kérek, sohasem teljesíti.Hát kérheti ő is, hogy menjünk sétálni, vagy játszak vele én sem fogom mindig megtenni amit kér.Önzőbb leszek, most már a saját érdekeimet is nézni fogom.Szigorúra veszem a nevelését.Nem engedem, hogy engem megfosszon mindentől, nekem is kijár hogy kicsit élvezzem az életet.
Fogalmam sincs hogyan lett ilyen a lányom, mindig ő állt az első helyen, de arra ügyeltem, hogy ne kényeztessem el.Mit rontottam el?Most is ráncigál, fel akar állítani a számítógéptől, de nem hagyom.Már ott tartok nem érdekel ha sírni fog.Ha leakarok pihenni igen is lepihenek.Ha főznöm kell akkor igenis megfőzök, már egyre jobban hidegen hagy a nyavalygása.Egyre jobban érdektelenné válok.De szabad-e így viselkedni egy anyának?Köszönök minden negatív,és pozitív hozzászólást is!
válasza: válasza:
válasza:Szia!
Első körben megnyugtatnálak: NEM vagy rossz anya!
20 hónapos lányod belépett a dackorszakba. Ez hullámzik majd, hol jobb -hol rosszabb. Én már csak tudom, az én fiam hosszú hónapok óta dacol velem. Minden nap van vmi. De ugyanakkor mindig van valami , ami kiegyensúlyozza a napomat. egy nevetés, egy mosoly, egy vicces kijelentése. Tegnap este is már nagyon fáradt voltam (szintén terhes vagyok egyébként), de bejött egy bogár és olyan jópofán elkezdte utánozni, hogy szétpukkadtam a nevetéstől :)
egyet tudok javasolni: Ne érezze rajtad, hogy "félsz" tőle!
Igen is, vidd le a boltba, menjetek le, mozduljatok ki és érezze : TE irányítasz!
Akár előtte beszélgethetsz is vele erről, hogy szeretnéd ha jól viselkedne, mert akkor gyorsabban végeztek a bevásárlással (esetleg ígérhetsz is neki vmi apróságot).
Csak azt ne érezze/lássa, hogy már attól is félsz, hogy kimozdulj vele!
Valahol azt olvastam, h -bármennyire is hihetetlen- a dackorszak alatt is egy kisgyerek erősen akarja hogy megfeleljen a szüleinek, elsősorban az anyjának.
És igaz! Valahogy mindig átlendül a mérleg nyelve, ha 2 hétig nem akar öltözködni, egyszercsak ő mondja hogy öltözködni szeretne, ha még a bilit is elkerüli egy hónapig, egyszer ő fogja m ondani, hogy pisilnie kell...stb.
Szóval kitartás!!
válasza:Másik 11:48asnak írom- és nem rosszindulatból!!!- ez a sírás, hiszti nem fog elmúlni, jönni fog még hullámokban. Ez a dackorszak, amit acélidegekkel muszáj kezelni és következetesség a legfontosabb. Nehéz, és hangsúlyozom, én is ebben vagyok. Néha muszáj engedni, néha muszáj fogni, de azt próbálom elérni, hogy érezze: ha a földhöz veri magát , akkor is lemegyek vele, akkor is felöltözünk....stb. Ezt inkább a kérdezőnek írom.
Talán itt rontod el, hogy te magad is félsz (már) ezektől a szituktól. Hát nem kell :)
válasza:Nem tudom, hogy elrontottál-e valamit,nem akarok ítélkezni, az én fiam még csak 1 éves:)
Van egy műsor, szuper dada(supernanny)lehet érdemes lenne megnézned, lehet segítene!
válasza:Én is azt gondolom, hogy az már félsiker, hogy felismerted a problémát. Tulajdonképpen már 20 hónapja úgy csinálod, ahogy Neked nem jó, de eddig nem gondolkodtál el azon, hogy hogyan szeretnéd nevelni, azt gondoltad, ha mindent úgy csinálsz, ahogy ő akarja, az a jó. De a gyerkőcnek szüksége van korlátokra, akkor tud egészségesen fejlődni.
Viszont: lassan két éves lesz, és a dackorszak nem kerüli el a gyerekeket, azok is hisztisek lesznek ilyenkor, akik előtte nem. Tehát nem minden a "nevelésed számlájára írható".
Továbbá babát vársz, ilyenkor minden anya érzékenyebb és türelmetlenebb lesz, ez is természetes. Ezt egyébként ő is megérzi...
Aztán az egy dolog, hogy Te most "besokallottál", de ha drasztikus változtatásokat vezetsz be, és főleg ha "megsértődsz rá" viselkedése miatt, azt egyáltalán nem fogja érteni.
Mivel ez az egész helyzet hosszú idő alatt alakult ki, a változáshoz is hosszabb időre lesz szükség.
Legyél türelmes vele is, és első sorban magaddal.
Kisebb célokat tűzz ki.
Pl. azt mondod, hisztizik a boltban. Gondold át előre, hogy milyen okból szokott hisztizni, és előzd meg őt egy kompromisszummal.
Pl. ha azért hisztizik, mert nem veszel meg neki 5 féle dolgot a boltban, akkor mielőtt mentek, beszéld meg vele, hogy egy dolgot venni fogsz neki, de mást nem kap. Ehhez tartsd is magad. (Pl. egy túró rudi, vagy egy zsömle)
Mindent szép lassan építsetek fel.
A házi munkába meg vond be. Nem kell azt este csinálni. Kislányok nagyon szeretnek "főzni", mosni és takarítani is. mindig adj neki valamit, amivel "molyolhat", akkor nem lesz gond, Te is csinálhatod mellette.
Pl. nyers répadarabkát, vagy szárazbabot vagy ami van...
Hát nem tudom segítettem-e valamit, minden esetre tarts ki, fel a fejjel, és szép lassan változtassatok a dolgokon. Mire jön a kis tesó már átalakulhatnak a dolgok, és fontos is lesz, mert utána megint nehéz lesz egy rövid időre...
Minden jót!
4, 2 évesek anyukája 8 km
válasza:Leírtad, mit rontottál el: az a baj, hogy ő a főnök. Itt lett elszúrva...
Keményíts kicsit!
Köszönöm Mindegyőtöknek!
Az utolsó 4 hónapig nem volt gond ezzel a neveléssel, nekem természetes volt, hogy fel kellett dolgokat azért áldoznom, hogy jó legyen a gyermekemnek.Tehát nem érdekelt, hogy hajnali 5-6-kor fel kellett kelnem főzni,hogy ebéd legyen, vagy később tudtam lefeküdni.De 4 hónapja tart már(talán tényleg a tesót érzi és az az oka)hogy botrányos a viselkedése, és úgy érzem hálátlan, a legapróbb kérésemet sem képes teljesíteni.Nem mindig az ő akarata érvényesül, példának írok egy pár nappal ezelőtti esetet, ami mondjuk rendszeresen előfordul.Kérte délelőtt, hogy menjünk sétálni.Oké, mondom megyünk sétálni,úgyis be kell vásárolni.De először a vásárlást intézzük el, majd utána jöhet a játszótér.Mondta hogy oké, el is indultunk, de miután a bejárati ajtón kiléptünk el kezdett szaladni a játszótér irányába.Akkor higgadtan elkezdtem beszélni hozzá, hogy megegyeztünk, hogy először a bevásárlás és utána a játszótér.Ebből pedig az lett, hogy a földön fetrengett ordítva.Én pedig közöltem vele, hogy se bevásárlás se játszótér, visszamegyünk a lakásba.
Tehát nem érvényesült az akarata,igaz magammal is kicsesztem, mert nem tudtam bevásárolni.
A bevásárlásokkor üvöltésnek pedig az az oka, hogy beültetem a babakocsiba.Sajnos a boltban se fogad szót, mindent lepakol, elrohangászik, kiszalad a boltból.Nem hajlandó beleülni a babakocsiba, csak erőszakkal tudom beleültetni,és ami a legnagyobb baj, hogy ki tud bújni a biztonságiövből és kiszáll.
Ebben pedig nem tudunk egyeségre jutni.Abban szerencsém van, hogy nem követelőzik, ritkán kér csokit a boltban.(mivel tényleg ritka alkalom általában kap is:)).
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!