Mit csináljak, ha én nem szeretnék egy csecsemőt, csak idősebb (kb.5 éves) gyereket nevelni?

Hidd el, hogy sokkal nehezebb egy olyan 5 évessel tök nulláról kezdeni, akit eddig más nevelt (ha nevelte egyáltalán valaki normálisan), mint egy újszülöttel. Újszülött baba, VÉR A VÉREDBŐL, úgy formálod, alakítod, neveled, ahogy akarod. Egy öt éves "vadidegen" gyermek ezzel szemben? Hááát...

Na meg ha lehet saját gyermeked, te adhatsz egy picurkának életet, akkor ezt a lehetőséget eldobnád magadtól és a férjedtől?

Mi az oka annak, hogy te nem szeretnél szülni?

Én pl. támogatom, hogy ezzel kevesebb gyerek nevelkedjen rossz helyen, de erre a házasságod is rámehet és a férjedet is meg lehet érteni.

Ráadásul egy 5 éves gyerekben - aki ráadásul intézetből jön - már olyan dolgok vannak "elültetve", amiket csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudtok már orvosolni. És ugye visszaadni meg nem lehet...

Mi a baj a kisgyermekekkel? Hidd el pedig 5 éves korig a legaranyosabbak:D Addig mennek végig a legnagyobb fejlődéseken: az első pár lépés, első szavak.. Minden nap valami újat mutatnak :)

Megértem a férjed, hogy nincs oda az örökbefogadásért. Miért is lenne, ha egészségesek vagytok és megadatott nektek a lehetőség, hogy egy új életet hozzatok a világra?! Nincs is ennél szebb dolog..

Én nem tudnék teljes szívemmel, teljes odaadással és átéléssel nevelni egy sajátnak mondott gyereket, amikor kimaradtam a személyiségét meghatározó éveiből..

A gondolkodásod számomra nagyon furcsa és egyben bosszantó is bocs..

Ne haragudj, de nagyon-nagyon rosszul gondolkodsz, szerintem te fordítva vagy bekötve. :D

1. a terhesség nem egyenlő azzal, hogy bálna leszel - oda kell figyelni az étkezésre, és kész - mondom én ezt úgy, hogy kb. 30 kilót híztam, borzalmasan néztem ki, és utólag már tudom, hogy alaposan elcsesztem. De most egy 22 hónapos gyönyörűséges, nagyon okos kisfiú 48 kg-os, nagyon boldog anyukája vagyok.

2. rohadt alacsony a fájdalomküszöböm, én is rettegtem a szüléstől. Aztán mégis végigcsináltam a 30 órás vajúdást, majd utána a császármetszés miatti pokoli fájdalmat is kibírtam, itt vagyok, még élek, és csak a szépre emlékezem.

3. szinte rosszul voltam attól, ha gyereksírást hallottam, ideges lettem tőle, és a saját gyerekem sírását mégis elviseltem mindig - ez az anyai ösztön.

Egyébként azt hiszed, hogy egy 5 évessel nincsenek gondok? Akkor bizony óriásit tévedsz - pláne, ha eddig intézetben, vagy pocsék nevelőszülőknél nevelkedett. Nehogy azt hidd, hogy két perc alatt egy olyan gyerek válik belőle, akit te megálmodsz magadnak: soha semmi gond vele, mindig mindent meg lehet vele beszélni, mindig mindent úgy csinál ahogy te szeretnéd... szerintem te álomvilágban élsz, vagy egyáltalán nem is kellene gyereket vállalnod. Vagy csak évek múlva, amikor igazán megérsz az anyaságra.

Régi mondás, kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.

Szerintem egyáltalán ne legyen gyereked. Mert az nem játékbaba, akit félre lehet rakni, ha meggondolod magad.

A legnagyobb szívességet azzal teszed, ha egyáltalán nem vállalsz gyereket, legyen inkább egy kutyád. Azzal is van gond, mondjuk, legyen inkább egy aranyhal.

De gyereket semmiképp.