Kedves anyukák, jó anyának tartjátok magatokat?

Valahol a két lehetőség között...

Imádom a kisfiamat,szeretem,mindennél és mindenkinél jobban.Ebben nincs hiba!

Viszont gyakran vagyok türelmetlen,ideges mostanában,ez pedig a kicsin is lecsapódik.Tehát összegezve,van javítani valóm.

Jó anyának tartom magam,de nem a legjobbnak!

Hogy miért? Mert ésszel nevelem a gyermekeinket,amikor úgy látom,hogy valaminek itt az ideje (fogékonyak rá),akkor azt megtanítom nekik. Sok mindent megengedek nekik,de nem mindent! Hagyom,had próbálgassák magukat biztonságos keretek közt,betartva 1-1 apró szabályt. Ha valamit szeretnének,akkor megbeszéljük,soha nem hazudok!- a Télapó és a Jézuska már más téma!

Ami miatt viszont nem vagyok a legjobb,az az,hogy ha 3-4x rájuk kell szólni,mert pl. össze vesznek egy játékon,akkor volt már,hogy a kukában landolt a játék. ilyenkor nagyon rossz napom van,és nem bírom ha veszekednek. Ez eddig 2x fordult elő. Amúgy egy polcra szoktam feltenni a "vita tárgyát".

Kinek mi a jó anya, ez elég relatív.

A gyerek viselkedése mindent elmond a szülőről.

Én nem vagyok sosem elégedett önmagammal, nem vagyok egy határozott típus, de mindenben igyekszem helyt állni, de sosem gondolom, hogy super lennék. Egyszóval nincs túl sok önbizalmam. Szóval én nem mondom magamra, hogy jó anya vagyok, hanem annyit, hogy olyan anya, mint mindenki más: szeretettel nevelem a gyerekem, ahogy én érzem, hogy jó.

Ennek ellenére a fiam viselkedése, és az őt látó, ismerő ismerősök és ismeretlenek alapján mondhatom, hogy jó anya vagyok. Van egy mosolygós, kiegyensúlyozott, boldog, harmonikus 21 hónaposom, aki ugyanúgy sír, nyafog néha mint a többiek, dehát ezt teszi, mert gyerek.

Főzhetnék többször, nem vagyok egy konyhatündér, de a gyerekemnek mindig is főztem. Lehetnék kreatívabb a programokkal, játékokkal kapcsolatban... stb stb. ezek mind olyan dolgok, hogy nem a rossz anya / jó anya kategóriába sorolható.