Hogyan kezelitek azokat a helyzeteket, ha babátok gyerektársaságban van és undokok vele?

Alapvetően én nem szeretem, ha rászólnak az én gyerekemre, hiszen azért vagyok én, hogy én szóljak rá.

De ha a másik anya nem szól rá, akkor viszont fontosabb nekem a saját gyerekem, és igenis megvédem őt az ilyen szituktól, főleg, ha meg se tudja védeni magát, mint egy 17 hós.

Én kislányom lassan 3 éves lesz, múltkor a játszótéren egy 6-7 év körüli kisfiú azt mondta neki (minden előzmény nélkül), hogy "te hülye vagy". Az én lányom nem ismeri ezt a szót, csak nézett, persze azt vágta, hogy a kisfiú undok vele, csak nem értette mi van. Én védtem meg a lányomat, én mondtam a kisfiúnak, hogy "aki mondja másra, az mondja magára". Aztán szóltam a lányomnak, ne játsszon ezzel a kisfiúval, mert ez a fiú őt nem szereti, és kész. A kisfiú csak nézett, valószínű nem erre a reakcióra számított.

Szerintem nem baj, ha véded a kisfiadat, és ha kedvesen szidod meg a másik gyereket, mint ahogy tetted is, akkor a másik anyuka se lehet terád mérges.

Egyébként, hogy a 3 éves kislányt védjem az irigysége miatt, ez eléggé életkori sajátosság, főleg ha ti vagytok náluk, hiszen védi a kis birtokát, ezért neki tényleg kell a plusz türelem.

A nyelvnyújtás viszont tényleg csúnya dolog.

Nekem többször a fiaimat kell védenem a lányomtól. 3 éves a lányom, 15 hósak az ikerfiaim. A lányom is sokszor undok, ő már ugy ügyesebb, kicsit magasabb is, fiúk még csak most indultak el, de sokat másznak még. Ezért is tudja azt csinálni a csajszi, hogy elvesz egy játékot tőlük (ami legtöbbször tényleg a csajszié, bár így sem szép dolog), felemeli a feje főlé és kineveti őket. Na ez meg pláne nem az. Ilyenkor elmagyarázom neki, hogy ez nagyon csúnya dolog, meg is érti, egy darabig nem is csinálja, aztán megint. Tényleg életkori sajátosság, félti a játékait, nehéz ezzel nap mint nap megküzdeni, úgy is hogy mindhárom gyerek az enyém.

Ha másé lenne, én is azt csináltam volna amit te, ha a saját anyja nem szólt rá. Az meg csak az anyát minősíti, hogy még a te okításodra se szólt semmit és nem támogatott ebben. (Amúgy ismerős a sztori)

:-) Már nem annyira, mint az elején. Akkor alig éltünk néha. Már szépen eljátszanak fiúk, meg sokszor hárman is, csak aztán egy idő után a lányom megunja hogy amit ő mondjuk felépít, a fiúk lerombolják (ezt meg is értem), aztán egyik percről a másikra már löki is fel őket, vagy ilyesmi. Még eddig csak ültek ugye mellette, most már állnak, így meg nem lökte fel őket, remélem nem is teszi majd, ettől kicsit félek.

Amúgy nem olyan vészes, nagyon jól bele lehet jönni, és már el sem tudnám képzelni milyen lenne ha csak egy lenne egy mellett.

Ha végigaludnák az éjszakát, és nem lennének soha betegek (nem betegesek hála Isten), akkor nem lenne semmi gond. Már sütni is tudok heti pár alkalommal valamit! :-)