Tényleg olyan szánalmas lennék csak azért, mert nem akarok több gyereket?

3-as vagyok!

Már leírtam, hogy semmi elítélendő nincs abban, ha valaki egy gyereket vállal.

De szomorúan olvasom az itteni hozzászólásokban, hogy 4-5 gyerek már gáz szerintetek. Pedig nem az. Nagyon jól tud működni egy nagy család is. Nem feltétlenül van feszültség, idegeskedés, hajszoltság. Csak meg kell találni azt az életritmust, ami mellett működik a dolog. Én hiszek abban, hogy újra tudok majd dolgozni, ahogyan tudtam 3 gyerek mellett is, és nem parázok attól hogy egyedül maradok, mert az ilyen gondolatok csak elkeserítik az embert, de nincs előrébb velük. Hiszem, tapasztalom, hogy apának ennyi év és ennyi gyerek után is a család a legfontosabb.

Szóval nem gáz az egy gyerek, ahogyan a kettő, a három, vagy akár a 4-5 sem az. Mert mindenkinek magának kell éreznie, hogy számára milyen az ideális család.

Szerintem ne foglalkozz velük.

Viszont, ahogy magamból indulok ki (nekem van egy testvérem) amiért jó a testvér: amikor eljön az idő, és a szülők meghalnak, ott lesz valaki a gyermekkorából. Szomorú, de jó érzés, mert különben már senki nem lenne, aki igazán ismeri a gyerekkori énemet, életemet, kalandjaimat. Így van egy olyan rokon, aki még igazán közel áll hozzám, és régóta ismerjük egymást. Sokszor egy jó testvérkapcsolat jobb, mint egy szülő-gyerek kapcsolat.

16:36, látom le lettem pontozva (lehet nem te voltál, sőt biztos, mert aki kiáll szóban reagálni, az ritkán pontoz le), de tisztázzunk valamit: én nem azt tartom szánalmasnak, hogy valaki 4-5 gyereket vállal, mert az gyönyörű dolog, hanem azt, hogy nincs hozzájuk türelme, kedve, látnivalóan nyűg az egész, amint lehet, berakja őket a napközibe, és ha véletlen velük kell lennie kicsit, már nem tetszik neki az egész. Mennyi ilyet látok...! Így szerintem tényleg nem kell sok gyerek. Minek? Hogy egy neurotikus, türelmetlen anya mellett nőjenek fel? Inkább legyen 1 vagy 2, de legyen egy mosolygós, türelmes, NORMÁLIS anyjuk, akitől megtanulják, hogyan kell boldognak és kiegyensúlyozottnak lenni.

És most lehet ismét lepontozni.

De azért én annyi gyereket vállalok, amennyivel el is bírok.

Kedves Palm! Tényleg nem én pontoztalak le, nem szokásom ilyet tenni.

Én pusztán arra reagáltam, hogy sokan elítélő kritikával illetik a nagycsaládosokat, pedig mi ugyanúgy sokfélék vagyunk, mint az egyke gyereket nevelők. Köztünk is vannak türelmes, mosolygós emberek, ahogyan köztük is vannak türelmetlen, neurotikus anyák.

Nem ez a lényeg. Hanem az, hogy mindenki annyi gyereket vállaljon, ahányat anyagi és érzelmi téren egyaránt tisztességesen fel tud nevelni. És nem értem, hogy miért kell ehhez két táborra oszlani. Én el sem tudom képzelni az életemet kevesebb gyerekkel, de van olyan ismerősöm, aki olyan meghitt szimbiózisban él a gyerekével, hogy náluk tényleg minden borulna még egy gyerek miatt. Ezt kellene tiszteletben tartani.

Szia,

ez esetben teljesen egyetértünk. Nem akartam félreérthető lenni, és ismerek jó példát is, ahol van 6 gyerek, és az egész család hihetetlenül vidám, összetartó, nagy szeretetben stb. És ők így tökéletesek. Tündéri mindahány, és a szülők nagyon nagyon jól csinálnak valamit, mert egytől egyig jól neveltek, miközben vidám, eleven "rosszcsontok".

De sajnos sokan nem így csinálják, hanem valamilyen nyomás vagy kényszer (lehet ez külső vagy akár belső is) hatására vállalnak sok gyereket, mert úgy érzik, "kell", mert bizonyítani akarnak, mert van rá elég pénz, vagy ki tudja, miért. Aztán elképesztő elhanyagoltságban nőnek fel ezek a gyerekek. Lehet, hogy a legpuccosabb ruhákban járnak, ház méretű terepjáróval hordják őket suliba, de nemritkán piszkosak és fésületlenek napokig. És ezt szörnyű látni.

Akkor inkább ne legyen sok.

De amúgy a két táborra oszlás tényleg butaság. Egyáltalán, hol kezdődik a "határ"? Mindenkinél máshol. Van akinek, mint a kérdezőnek is, egy gyerek elég, neki már a kettő is sok. Van akinél 3-nál kezdődik a "nagycsalád", van akinek a 4-5 is természetes és magától értetődő.

Bár az lenne a legnagyobb szociális probléma a világon, hogy vannak, akik egy gyerek (minőségi) felnevelése mellett döntenek...!

Szia!

Látom, nem mostani a kérdés, de szerintem még mindig aktuális:)

Én sem tervezek második gyerkőcöt, amitől az anyósom teljesen kiakadt! Szerinte egy gyerek nem gyerek, na mondom, akkor neked nincs unokád! Úgy gondolom, hogy mindenki vállaljon annyit, amennyi egyrészt az anyagi keretbe belefér. Nekem senki se mondja azt, hogy a gyerekvállalás nem pénzkérdés, amikor egy csomag pelus 3000 Ft minimum, és akkor még nem adtál neki enni, ha ne adj isten tápszeres a pici, és egy szem gyógyszert sem vettél neki, mert a pici emberek gyakran megbetegszenek. Másrészt szerintem habitus-függő. Én ismerem magam, és tudom, hogy nem lenne türelmem egy második gyerkőchöz, amikor néha még ehhez az egyhez sincs.

Én ezt az egy picit szeretném felnevelni tisztességesen!

Egyébként nekem van 2 testvérem, jóban vagyok velük, de örültem volna, hogyha mehetek főiskolára és nem kellett volna középiskola után dolgoznom:/