Miért akartok KÜLFÖLDRE költözni? Miért akartok külföldön maradni (aki ott van)? Gyerekekkel.

A férjem mérnökként itthon sem keres rosszul, de pl. Németországban a két és félszeresét keresné meg, fele ennyi munkával.

Ráadásul ott valóban más a mentalitás, lassan itthon mi leszünk a szarok, mert volt pofánk tanulni, 6 évet dolgoztam gyerekvállalás előtt, szégyellnem kell, hogy nem csak gyes+csp-t kapok. Leszólnak, lenéznek, mert nem használt dolgai vannak a gyereknek. Megszólnak mindenért, irigykednek, pedig nekünk sem a hangyák hordták össze, amink van. Külföldön teljesen normális, ha egy család hétvégente kirándul, ha új autót vesz, ha nyaral, ha takarítónő jár hozzájuk, csak itthon divat a csóróság.

Állambácsi pedig egyre szarabb helyzetbe sodor bennünket, lassan már mindent mi fizetünk. 27%-os adó, leadózzuk a fizunk felét, de a maradékból is adózzunk, tartsuk el a nyugdíjasokat, fizessük a saját nyugdíjunkat, tartsam el az ingyenélőket, a cigányokat, a börtöntöltelékeket, fizetem a tb-t, de semmit sem kapok cserébe, emberi ellátást főleg nem. Ja, igen, most már itt is fizetősek lettek a bölcsik. Ki tudja, mikor szavazzák meg a fizetős ovikat, tandíjakat a sulikba?!

A válaszom sem provokáció, de én ebben az országban már semmi pozitívat nem látok.

Külföldön élek, itt nevelem a gyerekeimet, és nem szándékozom hazamenni. Itt nemcsak jobb életkörülményeket tudok biztosítani nekik (ez otthon sem volt rossz, nem ezért kerültem külföldre), de egy jobb mentalitásban nő fel. Én nem szeretném annak kitenni a gyerekemet, ami otthon megy, arról nem is beszélve, hogy óriási előny nekik a nemzetközi környezet.

Egyetlen hátulütője, hogy anyukámék otthon vannak, de ők is kijönnek 6 hetente látogatóba, így azért kibírható.

Elmondom, miért akarok külföldre menni.

Nem azért, mert ott kolbászból van a kerítés, ezt távolról sem gondolom így. Viszont, én a fiamat egyedül nevelem, mellette tanulok. Ami bevételem van most, az elég nagy nudli, hogy finoman fogalmazzak, de oké, ennyi, hiszen egy egyetemista ne akarjon már nagyzolni. A bökkenő csak az, hogy ennél a fizetésem sem lesz több. Már ha kapok munkát. Talán 1-2 ezer forinttal fogok többet keresni, ha már dolgozom. Én nem ezen a színvonalon akarok élni! Nem akarok azon izélni, hogy "kisfiam, nem kaphatsz gyümölcslevet, mert az drága", nem akarok életem végéig busszal járni (sőt, már azzal sem, nem veszek már bérletet), nem akarom, hogy fél évente egy mekis hamburger luxusnak számítson (akár gáz, akár nem, nekem ízlik és kész). Márpedig amíg az itthoni várható keresetemet veszem alapul, ez így fog maradni.

Nem gondolom azt, hogy kint aranyrudakban kapom majd a fizetésem, de azt igen, hogy tisztességesen meg fognak fizetni. Nem csak úgy, hasraütésszerűen mondom ezt, komolyan utánajártam. Egyrészt, a diplomámmal kint is kaphatok munkát, elfogadják, csak a nyelvtudásomat kellene kicsit fejlesztenem, vagyis inkább újra eljutni arra a szintre, ahol valaha voltam. Ez nem lehet gond. Másrészt, annak is utánanéztem, hogy a szakmámmal kint mennyire lehet elhelyezkedni. El lehet. Már kb. egy éve figyelem az álláshirdetéseket, nyáron kicsit szűkebb a felhozatal, gondolom olyankor ott van a munkaerőpiacon a sok frissdiplomás, viszont pl. ebben az időszakban napi 10-15 hirdetést adnak fel csak a neten, csak az általam ismert oldalakon, más kérdés, hogy ezek egy része csak rövid időre szóló szerződést kínál 3-6 hónap, mert helyettest keresnek, illetve sok helyen legalább két év diploma utáni tapasztalatot is elvárnak. Szóval nyilván nem lesz könnyű. De, időről időre - viszonylag gyakran - ki lehet fogni olyanokat is, amik nekem is megfelelőek lennének. Élesben ez biztos nem lesz annyira egyszerű, mint most, amikor még nem léptem a tettek mezejére. De nem is látom lehetetlennek.

Aztán itt van egy fontos szempont: a fizetés. Előre leszögezném, hogy én nagyon szeretem azt, amit tanulok, ezért is ezt a szakot választottam. Amúgy is inkább hivatás ez. De akkor sem mindegy, hogy mennyire fizetik meg. És nyilván oda megyek inkább, ahol jól lehet keresni. Itt és most megnézek egy átlagos álláshirdetést a szakmámban, mert tényleg nem mindegy, hogy mennyi az annyi. Ha a "legrosszabb" esetet nézem, az akkor is (mai árfolyamon számolva) 9.400 forint. Azaz, ha egy nap nyolc órát dolgozom, meg is kerestem 75 ezer forintot. Lehet tovább számolgatni, de a lényeg az, hogy ez számomra egy teljesen más dimenzió, mint ami itthon van. Ha nagyon optimista akarok lenni, akkor kint 2 napot dolgozom azért a pénzért, amiért itthon egy hónapot melóznék. Oké, tudom, ez egy bruttó összeg, nem élek álomvilágban, adózni mindenhol illik. Csak két dolog nem mindegy: hogy mennyit adózom, és hogy mennyiből.

Azt írod, nem tudtok házat venni. Ez engem nem tart vissza. Engem nem izgat különösebben a saját tulajdonú ház/lakás. Csak hogy tisztázzam, a bérleményeknek úgyszintén utánanéztem, persze, az itthoni árakhoz képest kissé durvának tűnik, amit a célországban elkérnek, de ha összességében nézzük az egészet, akkor teljesen vállalható. Én itthon egy pici panel lakást bérlek, ezt sem könnyű fenntartani. Ahogy kiszámoltam, kint házat is tudnék bérelni, igaz, nem a legelitebb környéken, de nem is gettóban. Plusz valószínűleg nem csak ketten mennénk a gyerekkel, hanem jönne egy barátnőm is. Ha mindketten dolgozunk, még jobb a helyzet. Még akkor is, ha én többet fizetek a lakbérbe, mint ő, hiszen miattam van szükség több szobára.

És ami igazából a lényeg: egész egyszerűen számomra az NEM egy normális életszínvonal, amit itthon tudnék biztosítani magunknak. Valószínű, hogy gazdag sosem leszek, de ha kimegyünk, feltehetően úgy tudunk majd élni, amit én normálisnak tartok. És a normális alatt nem a luxust értem. De esetleg belátható időn belül autónk lehet, nem dől be a havi költségvetés, ha a gyerek gyümölcslét szeretne inni reggelente, nyáron elmehetünk egy hétre nyaralni úgy, hogy az tényleg pihenés legyen (értem ez alatt azt, hogy legalább abban az egy hétben nem kell főznöm mondjuk), stb.

"Röviden" ennyi, ezért nem fogunk itt maradni.

17:53 vagyok.

Albérletben élünk, szép családi ház, hamarosan költözünk munka miatt, az is albérlet lesz, szintén családi ház. :)

Nem tervezünk ingatlant venni (holott megtehetnénk), egyszerűen sosem lehet tudni, költözünk, vagy valami, így könnyű tovább állni. Na meg külföldön a saját ingatlan nem státuszszimbólum, mint otthon, itt senkit nem érdekel, hogy csak bérled, sőt, a többség bérli. Az albérlők helyzete is könnyebb, itt azért ritkán fordul elő, hogy valakinek egyik napról a másikra kiteszik a szűrét (ez köszönhető pl. a szerződésnek).